A közalapítvány létrehozását a 2005 októberi közös román-magyar kormányülésen döntötték el a felek, s ezt követően a Tarciceanu-kabinet kiadott egy úgynevezett „Gozsdu-határozatot”, amelyet a felsőház most végérvényesen visszautasított, hiszen korábban az alsóházban is hasonló döntés született. Az ortodox egyház minden erejét latba vetette a megállapodás semmissé tétele érdekében, a Ziua című napilap pedig hetekig tartó kampányt folytatott a szerinte román vagyont magyaroknak "átjátszó" bukaresti kormány ellen.
A gombnyomogatás előtti hangulatot jellemzi, hogy Ceausescu egykori udvari költője, Adrian Paunescu szociáldemokrata szenátor, a kulturális bizottság elnöke a szavazás előtt valóságos vádbeszédet tartott a közalapítvány ellen, s annak visszautasítását „igazságtételnek” nevezte. Furcsa módon, a kormányzó liberális párt is ellene volt, mondván, az egész ügy idejétmúlt.
Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke úgy véli, rossz precedens, hogy két kormány közötti egyezményt a parlament leszavaz, ugyanakkor azt sem érti, hogy több román kollégája miért az ortodox egyházat akarja megbízni a Gozsdu-vagyon rendezésével.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a XIX. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre "a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok" támogatására. Halála után a román ortodox egyház kezelte hagyatékát. A több budapesti belvárosi ingatlant is magában foglaló Gozsdu-vagyon jövedelméből a trianoni békeszerződés megkötéséig ötezer szegény sorsú diák kapott ösztöndíjat. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította.
A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, melynek értelmében kölcsönösen lemondanak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gozsdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.
Irházi János / Arad
