Lélegzetelállító alpesi tájaktól a Harry Potterből ismerős viaduktig az öreg kontinens tele van szebbnél szebb vasútvonalakkal, melyek nagy részén ráadásul külön felár nélkül vonatozhatunk.
A vonatozás egyik nagy előnye, hogy olyan szemszögből figyelhetjük meg a minket körülvevő világot, ahogyan egy repülőgép fedélzetéről vagy autóból nem lenne rá módunk. Ráadásul Európa kiterjedt vasúthálózatának köszönhetően rengeteg látnivalóhoz vasúton is eljuthatunk. A New York Times összegyűjtötte Európa legszebb vasútvonalait, amelyeken már önmagában az utazás is különleges élmény.
A svájci Zürichből az ausztriai Grazba közlekedő Transalpin Eurocity egyike a Svájci Szövetségi Vasutak azon kevés járatának, amelyben elsőosztályú panorámakocsi is közlekedik. Nem véletlenül: a vonat az Alpok legszebb tájain keresztül, szinte egész Ausztriát átszelve köti össze a legnépszerűbb üdülőhelyeket, ahol a hagyományos téli sportok mellett nyáron természetjárásra, kerékpározásra és az osztrák vidék rejtett kincseinek felfedezésére is van lehetőség. Az út során bőven van időnk élvezni a kilátást, a menetidő ugyanis kilenc és fél óra, a teljes kényelemről pedig a fedélzeti bisztró gondoskodik: a legolcsóbb reggeli 6,60 eurótól (2700 forint) kezdődik, 11,40 eurótól (4650 forint) pedig főételeket, valamint szezonális ételekből összeállított menüt kínálnak, köztük vegán és vegetáriánus opciókkal.
A Svájc északi részén található városokat (Zürich, Luzern, Bázel), illetve a déli Locarnót az Alpokon keresztül összekötő vasútvonal nemcsak a lenyűgöző kilátással, de az egyedülálló mérnöki megoldásaival is elkápráztatja az utasokat. Az alpesi ország legszebb tájain végigvezető úton eleinte hidak és alagutak váltják egymást, ahogy a szerelvény felkapaszkodik az Alpok havas hegycsúcsai közé, hogy aztán a télies látkép után leereszkedjen Locarnóba, a Maggiore-tó pálmafákkal szegélyezett partjára. A meredek lejtőkkel szegélyezett, kék vizű tó Svájc és Olaszország között terül el, apró szigetei pedig elegáns palotáknak és buja kerteknek adnak otthont.
Locarno és a Maggiore-tó önmagukban is megérnek egy látogatást, de a közelben található a Luganói-tó, ahol sétahajózni is lehet. Ha pedig tovább szeretnénk utazni, Locarnóból Milánóba és Velencébe is indulnak közvetlen vonatok. A jegyek Bázelből 32 svájci franktól (14 100 forint) indulnak, foglalni ezen a honlapon lehet.
A Milánót és Rómát Szicíliával összekötő vasútvonalak a kontinens leghosszabb közvetlen járatai közé tartoznak. Bár egy nappali utazáshoz talán nem a vonat a legkényelmesebb opció, egy éjszakai járatot választva nemcsak nagy távolságot tehetünk meg, de egy szállodai éjszaka árát is megspórolhatjuk.
Egykoron ezen az útvonalon közlekedtek a Treno del Sole (Napfényvonat), illetve a Freccia del Sud (Déli nyíl) elnevezésű járatok is, amiken rengeteg, a szegény déli régióban élő olasz lakos utazott a jobb életet kínáló, iparosodott északra. Napjainkban már inkább a kényelemé a főszerep: a milánói indulást követően akár vacsorát is rendelhetünk a fedélzeten, a hálókocsiban töltött éjszaka után pedig a tengerpart mellett haladva élvezhetjük a felkelő nap első sugarait.
Az út legizgalmasabb része azonban csak ezután következik: ekkor ugyanis a szerelvény kocsijait felgurítják Európa utolsó, sínekkel felszerelt személyvonatkompjára, amellyel áthajóznak a Messinai-szoroson, hogy aztán a délelőtt folyamán megérkezzenek Palermóba vagy Szirakúzába.
Az olasz állami vasúttársaság, a Trenitalia jegyárai 50 euró (20 500 ) forint alatt kezdődnek az alap fekvőhelyes, négyszemélyes fülkék esetében, de ha hajlandók vagyunk többet fizetni, akkor akár háromágyas, vagy saját fürdőszobával rendelkező egyszemélyes kabint is foglalhatunk magunknak. Az ár mindegyik esetben tartalmazza a reggelit.
Emlékezne arra a jelentre a Harry Potter-filmkeből, amikor a Roxfort Expressz egy festői viadukton suhan át? A jelenetet Skóciában forgatták, a West Highland Line néven ismert vasútvonalon. Az erre közlekedő vonatok a glasgow-i indulást követően északi irányban szelik át a csillogó vizű tavakkal tarkított skót vidéket, hogy aztán egyre vadregényesebb tájakon haladjanak keresztül.
Három óra utazás után érkezünk meg Corrour állomásra, ami sokaknak az 1996-os Trainspotting című filmből lehet ismerős: itt forgatták ugyanis azt a jelenetet, melyben Ewan McGregor arról szónokol, hogy milyen elviselhetetlen skótnak lenni. Kicsivel távolabb Fort Williamnél is érdemes lehet megállni, itt található ugyanis a Ben Nevis, az Egyesült Királyság legmagasabb hegycsúcsa.
Az út leginkább festői szakasza azonban csak ezután következik: a vonat a végállomás, Mallaig előtt ugyanis áthalad a Glenfinnan viadukton, mely közkedvelt a filmesek körében. Legutóbb A Korona című sorozatában bukkant fel, a már említet Harry Potter-filmek óta pedig sok rajongó látogatott el a helyszínre, voltak köztük, akik felgyalogoltak a hídra, ezzel balesetveszélyes helyzetet előidézve. A helyi közlekedésrendészet azóta már táblákkal hívja fel a turisták figyelmét, hogy a viaduktot csak kívülről lehet megcsodálni.
A folyamatos érdeklődésnek köszönhetően rendszeresen szerveznek gőzmozdony vontatta nosztalgiajáratokat, közülük a The Jacobite nevű, áprilistól októberig közlekedő járat a legismertebb.
Miután megérkeztünk Mallaigba, komppal áthajózhatunk a Skye-szigetre, ahol sétálhatunk a sziklás tengerparton, vagy felfedezhetjük a több mint nyolcszáv éve itt álló, lenyűgöző Dunvegan-kastélyt. A helyi vasúttársaság, a ScotRail árai 20 fontnál (9 500 forint) kezdődnek, de bérletet is válthatunk, ha több megállóban is le szeretnénk szállni az út során.
A Földközi-tenger kék vizeiről elnevezett, Marseille és Miramas között húzódó vasútvonalon alig 2 óra a menetidő, így remek lehetőséget kínál az egynapos túrákhoz, melyek keretében felfedezhetjük a francia Riviérát. Az útvonal legszebb szakasza rögtön a marseille-i indulást követően tárul elénk, ekkor ugyanis – egészen a csatornáiról és pasztellszínű házairól ismert halászvárosig, Martigues-ig – közvetlenül a tengerparton, a fehér sziklák mellett haladnak a sínek.
Útközben több látnivaló is megér egy leszállást: a L’Estaque állomásról például gyalogosan fedezhetjük fel azokat a helyszíneket, ahová Paul Cézanne és Georges Braque is jártak inspirációt gyűjteni. Ezt követően a Niolon és Cap Méjean közötti partszakaszon calanque-okat, vagyis apró fjordokra emlékeztető, kissé zord mészkő öblöket láthatunk. Ugyan az itt található calanque-ok nem olyan érintetlenek, mint a Marseille-től délre fekvő nemzeti parkban elhelyezkedő társaik, de apró kikötőikkel önmagukban is különleges látványt nyújtanak. Ha pedig utazás közben megéheztünk, Sausset-les-Pins kikötője – tele hangulatos, vízparti éttermekkel és kávézókkal – rövid sétával elérhető a vasútállomásról.
A francia nemzeti vasúttársaság, az SNCF jegyeárai 13,20 eurótól (5 420 forint) indulnak, de a Marseille-t is magában foglaló Bouches-du-Rhône megyére érvényes napijeggyel 20 euróért annyiszor szállhatunk fel és le, amennyiszer csak szeretnénk.
Nyitókép: AFP / Andi Buchanan
Felvesz a kamera, amikor valami kínos dolgot művelük, majd még fel is kap az internet. A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története jól példázza, hogyan változhat meg valakinek egyik napról a másikra az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?
Megtudtuk: az átláthatóságinak mondott törvény vitáját a frakciónak le kell folytatnia.
Érezni-e a Fidesz zuhanását a híres erdélyi fesztiválon?
Bekapcsolt a kármentő üzemmód.
Az utolsó negyedben úszott el az esély a győzelemre.
Az Újpest ezzel szemben fittyet hány az ötmagyaros szabályra. Kezdődik az NB I.
