© B92

Történelmének egyik legellentmondásosabb elnökválasztása előtt áll Szerbia. A felmérések szerint a polgárok döntő többsége a munkanélküliséget, illetve a gazdasági nehézségeket tartja a legfontosabb kérdéseknek. Ugyanakkor a győzelemre esélyes két jelölt, a négy éve hivatalban lévő, demokrata párti Borisz Tadics államfő, és kihívója, a nacionalista Szerb Radikális Párt (SZRSZ) jelöltjeként induló Tomiszlav Nikolics szinte csak Koszovóról, illetve Szerbia és az Európai Unió közötti kapcsolatokról beszél.

További furcsaság, hogy a vita hangneme a vasárnapi első forduló előtt annak ellenére is heves, hogy Koszovó kérdésében a két politikus egyetért, hiszen mindketten úgy vélik, Belgrád semmiképpen sem mondhat le a szerb kultúra bölcsőjeként számon tartott, ám 1999 óta ENSZ-irányítás alatt álló, albán többségű dél-szerbiai tartományról. A fő különbség az, hogy míg Tadics szerint Szerbia európai uniós integrációja és Koszovó végleges sorsa között nincs összefüggés, Nikolics szerint Szerbiának nem lenne szabad aláírnia január 28-án a Belgrád és Brüsszel közötti stabilizációs és együttműködési egyezményt, mivel az EU-tagállamok többsége késznek tűnik Koszovó függetlenségének esetleges elismerésére.

Nikolics hétfőn Belgrádban újságíróknak megerősítette: Szerbiának Oroszország felé kellene fordulnia. "Oroszországnak több pénze van, mint az EU-tagországoknak együttvéve, s Moszkva határozottan védelmezi Szerbia érdekeit. Ha tavaly az oroszok nem veszik meg a zöldség- és gyümölcskészleteinket, minden ránk rohadhatott volna" - magyarázta a radikális politikus. Nikolics decemberben azt is felvetette, hogy Oroszországnak Szerbiában kellene támaszpontokat létrehoznia, ha Amerika nem hagy fel cseh- és lengyelországi rakétatelepítési terveivel.

Az oroszimádat egyébként a radikálisok szimpatizánsait is jellemzi, a párt Szremszka Mitrovica-i nagygyűlése után a HVG-tudósítójával beszédbe elegyedett Nikolics-hívők szerint Moszkva segítségével Szerbia megtarthatja Koszovót. A "mi és az oroszok 200 millióan vagyunk" hangulatot az sem rontotta, hogy a szerb néphagyomány súlyos árulásként tartja számon, hogy a 19. század elején Oroszország egyszer magára hagyta a törökök ellen fellázadt, Szentpétervárban bízó szerbeket.

A kampány érdekességének számít, hogy az utolsó pillanatokban elterjedt: Nikolics felkészülését a radikálisok hagyományos fő ellenségének számító Egyesült Államok egyik legismertebb tanácsadó cége, a Quinn Gillespie and Associates nevű lobbicég irányítja. Szerb források szerint a George W. Bush amerikai elnökhöz közel álló cég egyébként visszafogottságot javasolt az SZRSZ-vezetőnek, aki tőle szokatlan módon az utóbbi hetekben említést sem tett a párt igazi elnökéről, a jugoszláviai háborús bűncselekmények kivizsgálásával megbízott hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában raboskodó Vojiszlav Seseljről.

Az is rendhagyó körülménynek nevezhető, hogy a Vojiszlav Kostunica miniszterelnök vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSZSZ) nem indított saját jelöltet, s Kostunica a pártjához közel álló Új Szerbia színeiben induló Velimir Ilicset sem igazán támogatja. Igaz, az 5-10 százalékra esélyes Ilics még így is szerencsésebb, mint a DSZSZ-szel koalícióban kormányzó Demokrata Pártot (DSZ) vezető Tadics, hiszen Kostunica a jelek szerint minden eszközzel igyekszik csökkenteni Tadics esélyeit. A retorikájában egyre inkább a radikálisokra emlékeztető miniszterelnök nyilatkozataiban azt sugallja, elárulja hazája érdekeit, aki hajlandó úgy is aláírni az EU-s szerződést, hogy közben Brüsszel nem szavatolja Szerbia Koszovó fölötti szuverenitását. Kostunicát az sem igazán zavarja, hogy az általa vezetett kormány decemberben már felhatalmazta Bozsidar Gyelics miniszterelnök-helyettest az egyezmény aláírására. Valószínűnek tűnik, hogy Kostunica elsősorban nem a véleménykülönbségek miatt gáncsolja Tadicsot, hanem azért, mert tudja: ha a négy év óta hatalmon lévő államfő megnyeri az elnökválasztást, a koalícióban még inkább megerősödik a DSZ.

Tadics maga is sok mindent megtesz lehetséges támogatói elriasztása érdekében. A HVG nevük mellőzését kérő szerbiai forrásai szerint a DSZ arrogánsan és lekezelően viselkedik a vele szövetséges politikai erőkkel, s igyekszik maga alá gyűrni azokat. "A bedarálás a nemzeti kisebbségeket is érinti, a vajdasági horvátok és a szlovákok jelentős része már a DSZ-ben, és nem saját pártjában politizál. Pásztor István, a magyar pártok közös jelöltje, aki kisebbségi jelöltként először indul szerbiai elnökválasztáson, legalább háromszor akart találkozni Tadiccsal, de az elnök nem fogadta, s így nem tudtak beszélni az együttműködésről" - mondta a HVG-nek egy neve mellőzését kérő politikus. A vajdasági magyar politikusok a "bedarálási politika" megnyilvánulásának tartják azt is, hogy 21 újvidéki magyar értelmiségi a helyi Dnevnik című napilapban közzétett levélben biztosította támogatásáról Tadicsot Pásztor István ellenében. Tadics egyébként hétfő esti tévényilatkozatában magától értetődőnek nevezte, hogy a Nikoliccsal nem szimpatizáló választók a február 3-ai második fordulóban valamennyien rá voksolnak majd, s így ő nyeri meg a második fordulót.

A túlzottnak tűnő magabiztosság is hozzájárulhat ahhoz, hogy a kampány hetei alatt Nikolics behozta jelentős hátrányát, s az utolsó napokban a közvélemény-kutatások szerint átvette a vezetést Tadics előtt. Így valószínűnek tűnik, hogy az első fordulóban a radikális jelölt végez az első helyen, s Tadicsnak legfeljebb a második fordulóban sikerül fordítania. Döntő lehet, hogy a Csedomir Jovanovics jelöltségét támogató "radikális demokraták", akik nyíltan is kimondják, hogy Szerbia számára Koszovó már elveszett, mennyire távolodnak el Tadicstól, s hajlandóak lesznek-e részt venni a második fordulóban. A szerbiai hagyományok szerint egyébként az elnökválasztás keveseket érdekel - 2004-ben végül csak úgy sikerült megválasztani Tadicsot, hogy előtte eltörölték azt a szabályt, mely szerint csak 50 százalékosnál nagyobb részvétel mellett érvényes a voksolás -, s az előrejelzések szerint most sem várható, hogy a 6,7 millió szerbiai választónak több mint fele leadja voksát. A visszafogott részvétel pedig a radikálisoknak kedvez, mivel ők jóval fegyelmezettebb választók, mint a DSZ-pártiak. A HVG tudósítójának nyilatkozó belgrádiak sem égtek választási lázban. Csakúgy, mint a közvélemény-kutatások jelzik, a hét végén az általunk megkérdezett fővárosiaknak is kevesebb mint fele mondta azt, hogy már az első körben elmegy szavazni, s egyikük, a húszas éveinek végén járó Predrag közölte: biztos abban, hogy Nikolics és Tadics jut tovább, s meglátja, melyikükre voksol a döntő menetben.

A furcsaságok és a viszonylagos érdektelenség ellenére az elnökválasztás fontos mérföldkő lehet a maga Trianonját megélő Szerbia életében: ha a radikális jelölt diadalmaskodik, Szerbia minden bizonnyal néhány évre elfordul az EU-tól, s a nagy szláv testvér, Oroszország válik a fő szövetségesévé. Ez az orosz gazdasági jelenlét erősödését eredményezné, s ennek elsősorban a gyorsan terjeszkedő moszkvai energiaipari vállalatok látnák a hasznát (HVG, 2008. január 12.).

Ám hosszabb távon aligha kérdőjelezhető meg Belgrád európai irányultsága. A szerbek döntő többsége ugyanis nem Oroszországban, hanem az EU-taggá vált, illetve azzá váló volt jugoszláv tagköztársaságokban, illetve Nyugat-Európában érzi inkább otthon magát, s nagyon fontosnak tartaná az EU-tagság által szavatolt európai vízummentességet. Az is valószínű, hogy egy radikális győzelem esetén sem próbálná Szerbia erőszakkal megtartani Koszovót: 1999-ben éppen egy radikális párti kormány írta alá azt a szerződést, amely a Jugoszlávia elleni NATO-háború lezárásaként hozzájárult ahhoz, hogy Koszovó ENSZ-ellenőrzés alá kerüljön, s a tartományba NATO-békefenntartók érkezhessenek.

NÉMETH ANDRÁS / BELGRÁD, SZABADKA