Ahern szerdán Dublinban bejelentette, hogy május 6-án benyújtja lemondását Mary McAleese ír államelnöknek. Jóllehet a kormányfő tisztázatlan pénzügyeiről már másfél éve keringenek sajtóértesülések, és az ügyet hivatalosan is vizsgálják, a szerdai bejelentés meglepetésszerű volt.
Az 56 éves, konzervatív ír miniszterelnök, aki 11 éve tölti be tisztségét, és háromszor nyert választást, a hatósági gyanú szerint a 90-es évek közepén be nem jelentett, nagy összegű – állítólag összesen 100 ezer dollárnak megfelelő – pénzadományokat fogadott el üzletemberektől.
Ahern azonban érzelmektől fűtött, időnként elcsukló hangú szerdai dublini bejelentésében leszögezte: semmilyen törvénybe ütköző cselekedetet nem követett el. "Soha nem fogadtam el korrupt módon pénzt, soha nem tettem semmit, amivel szégyent hoztam volna az általam betöltött tisztségre" – fogalmazott a könnyeivel küszködő miniszterelnök.
Kijelentette ugyanakkor: nem akarja, hogy a személyével kapcsolatban kirobbant botrány befolyásolja az ír belpolitikát, ezért döntött a távozás mellett.
Ír politikai kommentátorok szerint Ahern elsősorban azt nem szeretné, ha az EU-alkotmánytervezet helyébe lépő új Lisszaboni Szerződés júniusban esedékes írországi népszavazására rányomná bélyegét a vele kapcsolatos pénzügyi vizsgálat. Írországban az alkotmány írja elő a referendumot az uniós szerződéstervezetről.
Bertie Ahernnel az önálló ír állam egyik legsikeresebb politikusa távozik a kormányfői posztról.
Ahern a széles bázisú, népfrontos-centrista Fianna Fáil (A végzet katonái) – a XX. századi ír történelem legmarkánsabb figurája, a belpolitikai életet 60 évig alapvetően befolyásoló Eamon de Valera bábáskodásával létrejött politikai csoport – élén került hatalomra 1997 nyarán, és miniszterelnöki időszakában az ír gazdaság példátlan fellendülést élt meg.
Bertie Ahern legnagyobb –Tony Blair volt brit miniszterelnökkel együtt elért – politikai vívmánya ugyanakkor az 1998-ban aláírt nagypénteki egyezség volt, amely megteremtette az észak-írországi felekezeti polgárháború lezárásának alapjait. Ez a folyamat még az egyezség aláírása után is csaknem egy évtizedig tartott, de ma már együtt kormányozzák az ulsteri tartományt a britpárti protestáns unionista erők és a brit fennhatóság ellen küzdő katolikus mozgalom legradikálisabb képviselői, korábban teljesen elképzelhetetlen koalíciót alkotva.