szerző:
hvg.hu

Tanzániáról az európaiak többségnek a turizmusból élő Zanzibár szigete, Kilimandzsáró, vagy a méregdrága szafarik „ugranak” be, így könnyen azt gondolhatnánk, hogy az országban más afrikai államhoz viszonyítva jól élnek az emberek. Pedig nem.

Besétál egy jól öltözött úr a tanzániai nemzeti bankba. Hivatalos papírokat lobogtat. Külföldi hitelezőket képvisel - mondja - jött, hogy behajtsa az adósságot. Több mint százmillió dollárt, amivel a kelet-afrikai ország a nyugati hitelezőknek tartozik. Megadja a számlaszámot, ahol az adósság rendezésére szánt összeg hever. A bank ellenőrzi, a számla valóban él, a nyolcvanas évek óta oda gyűjtögetett pénz is ott van. Mivel a hivatalos papírokat rendben találják, szót fogadnak a férfinak és több mint 130 millió dollárt utalnak át különféle számlákra. Csak később derül ki, hogy a papírok hamisak. A pénz felszívódik, egy része a gyanú szerint a jelenlegi államfő, Jakaya Kikwete kampányába vándorol és hozzásegíti 2005-ös választási győzelméhez. Utólag már mindenki előtt világos, hogy ha a csalóknak nem lettek volna politikai, banki kapcsolataik, akciójuk meghiúsult volna.

A fent leírt eset a legjobb példája annak, milyen kreatív formát ölthet a korrupció a világ egyik legszegényebb országában, ahová ennek ellenére folyamatosan áramolnak a segélyek, az állami költségvetés 40 százaléka külföldről érkezik. A korrupciót aggódva figyelő támogatók egy része ezért nem a helyi vezetésre bízza a „szponzori” pénzek sorsát: az ország északi részén autópályát építő japánok például egy az egybe megépítették az utat, még a munkásokat is maguk választották ki. Tanzánia egykori „gazdája”, a Milleniumi Fejlesztési Célok teljesítését kiemelten fontosnak tartó Nagy-Britannia - tizenhárom másik államhoz és nemzetközi szervezethez hasonlóan - viszont közvetlenül a költségvetésbe injekciózza be az évi több tízmilliárd forintra rúgó segélyezést.



„A tanzániai kormány tudja a legjobban, mire kell a pénz. Nincs szükség olyan projektekre, amiknek a helyiek nem veszik hasznát” – indokolja a brit fejlesztési politikát Tony Brennan, a Dar-es-Salami brit követség második embere. Egy külföldi támogató például modern kórházat építetett, csak éppen rossz helyen: a helyieknek túl távol volt, ezért szinte csak pénzkidobás volt a projekt. Brennan szerint ha a fejlesztéseket is a britek végeznék, soha nem nőnének fel a feladatra a helyiek. Így viszont az egyre érettebb helyi sajtó okkal támadja a politikusokat, ha korrupciót leplez le. Márpedig az újságírók egyre jobbak, London komoly támogatás nyújt az újságírók képzésében, ahogy a civil társadalom erősítésében is – meséli Brennan. Diplomataként nem mondhatja ki, de azért utal rá, hogy a költségvetési támogatással London nyomást is tud gyakorolni a tanzániai kormányra, ha a helyi politikusok valamit nagyon el akarnának sunnyogni. Nemrég például London kilenc hónapig hallgatott arról, mennyi pénzt szán támogatásként, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években több korrupt miniszterelnököt és minisztert leváltottak.

A cikk folytatásához kattintson ide (Oldaltörés)

Tanzániáról az európaiak többségnek a turizmusból élő Zanzibár szigete, a Tanzánia belsejében található Kilimandzsáró, vagy a méregdrága szafarik „ugranak” be (amikor még futott a szekere, állítólag Zuschlag János is megfordult a régióban, szigorúan turistaként), így könnyen azt gondolhatná, hogy az országban más afrikai államhoz viszonyítva jól élnek az emberek. A valóságban azonban nagyon alacsony az életszínvonal, az emberek szegények, főképp vidéken, ahol még az alapellátások (iskolák, kórházak) sem mindig adottak.

© hvg.hu


„Tény, hogy nagyon sok mindent olcsón lehet kapni a boltokban. Egy narancs vagy egy banán 10 forint, a kenyér 50 forint. De a fizetések rettentő alacsonya, az árak pedig folyamatosan mennek fel. Az élelmiszerválság Tanzániát is elérte. A családok többsége csak egyszer tud étkezni egy nap” – meséli az országban önkéntesként dolgozó, oktatásüggyel foglalkozó Gazdag Rita. Egy tanár fizetése pár száz forinttal haladja csak meg a tízezer forintot, amiből gyakran egy nagy családot kell etetni, eltartani. Viszonylag magas fizetése csak a minisztériumi alkalmazottaknak van, akik ráadásul állami juttatásokat is kapnak. A legfelső szinten pedig valódi pénzszórás folyik: Kikwete államfő már a harmadik, 50 millió dollártért vásárolt repülőgépét „fogyasztja”.

Mindettől függetlenül a statisztikák támogatásokat nyújtó brit kormány optimizmusát igazolják: azt a független szakértők is elismerik, hogy a Milleniumi fejlesztési célok sokat javítottak az oktatás helyzetén, egyre több gyereket iskoláznak be. A cél, hogy 2015-ig az iskolás korú gyerekek 100 százaléka benne legyen az oktatási rendszerben – jelenleg 98,2 százalékos arányt vall be az oktatási minisztérium, ami szakértők szerint nagyjából meg is felel a valóságnak. Csakhogy a statisztika csalóka. „A gyerekeket ugyan tényleg beiskolázzák, de egyéb okok miatt a legtöbben később kiesnek a rendszerből. Például azért, mert messze van az iskola, vagy egészségügyi probléma merül fel a családban, esetleg a gyereknek dolgoznia kell. Merthogy Tanzániában van gyermekmunka. Az sem ritka, hogy a tanárok egyszerűen nem mennek be az iskolába, mert túl alacsony a fizetésük” – magyarázza Gazdag Rita. A nemzetközi szervezetek ugyan 2001-ben elérték a kormánynál, hogy töröljék el a tandíjat, a kötelező uniformis, a tankönyvek és az étkeztetés továbbra is pénzbe kerül, amit sokan képtelenek kifizetni.

A legnagyobb szegénység a többségében muszlimok lakta Pembán tapasztalható. Bár a sziget kisrepülővel könnyen megközelíthető a turistáktól hemzsegő Zanzibárról, ide nem szívesen jönnek a nyugati látogatók. Pembán gyakori a vízhiány, az éhínség. A nemzetközi szervezeteknek pedig nemcsak a nyomorral, de a helyi, megkövesedett szemléletű vezetéssel is meg kell küzdeniük. A gyermekek jogaiért, jobb életkörülményeiért küzdő brit szervezet, a Save the Children munkatársait például gyakran a „kormányok ügynökeiként” kezelik a helyiek, nem hiszik el, hogy a szervezet a tanzániai vezetéstől függetlenül tevékenykedik. A szervezet nemrég egy felmérést végzett a gyerekek körében és megdöbbentő eredményekre jutott: valamennyi megkérdezettet vertek már meg fegyelmezésképpen otthon vagy az iskolában. “A pembai gyerekek tisztában vannak azzal, hogy a szegénységből és a környezetükből csak úgy tudnának kitörni, ha kijárnák az iskolát. Csakhogy a legtöbbször nagyon korán házasodnak, és ha már egyszer házas lesz egy tinédzser, akkor többé nem járhat iskolába. Ezért a gyerekek többsége ellenzi is a házasságot, a család, illetve a szűkebb közösség mégis belekényszeríti ebbe a helyzetbe. De gyakori az is, hogy a tandíjat nem képes megfizetni a diák, ezért csapják ki a suliból” - magyarázza a hvg.hu-nak a brit Save the Children pembai irodájának vezetője.

A szegénység mellett az AIDS is jelen van az országban: az első fertőzöttet 1983-ban regisztrálták, ma az emberek 6-7, az ország egyes területén pedig 12-13 százaléka HIV-fertőzött. „Gyakori probléma, hogy az AIDS-ben elhunyt emberek gyermekei azért nem tudnak iskolába járni, mert nekik kell gondoskodniuk a testvéreikről. Ráadásul nagyon sok tanárt elvesz az AIDS: a betegségben vagy annak folyományaként havonta 120-150 tanár hal meg” – meséli Gazdag Rita. Pedig HIV-szűrés az ország minden területén ingyenes és elérhető; a vidéki régiókban autóbuszokkal végeznek mobil-szűrést. Figyelemreméltó, hogy az országba látogató fehér üzletemberek egy része egész egyszerűen fittyet hány a veszélyre.

A Tanzánia kereskedelmi fővárosaként ismert, négymillió lakosú Dar-es-Salamban nem egy olyan bár van, ahol helyi lányok kínálják fel magukat. Ezeken a helyeken az ismerkedés célja a szex. A fehérek tudják, hogy a prostituáltak nagyon olcsók és mindenre kaphatók.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!