Hogy a 4,9 millió választásra jogosult állampolgár hány százaléka járult az urnákhoz, azt még nem lehet tudni, de azt már igen, hogy a csaknem végleges adatok szerint 59,6 százalékuk igent mondott a folytatásra és a kiterjesztésre, sokkal többen, mint azt az előrejelzések várták. Ezúttal a szokásos választási árok sem mélyült el a liberálisabb nyugati és a konzervatívabb, német többségű keleti tartományok között, mindössze három olyan kanton és egy félkanton akadt, ahol nemmel szavazott a többség.

A személyek szabad áramlása 2002 óta létezik az unió és Svájc között, s azt jelenti hogy csekély korlátozásoktól eltekintve a két fél kölcsönösen élhet és dolgozhat a másiknál. A nemmel voksolást az ország legnagyobb pártja, a nacionalista SVP (Svájci Néppárt) szorgalmazta, elsősorban a románokkal kapcsolatos keserű olaszországi bűnözési tapasztalatokra hivatkozva.

Az összes többi parlamenti párt, a a kormány és a szakszervezetek, amelyek a népszavazást nem tudták ugyan megakadályozni, mind azt akarták, hogy a liberális letelepedési és munkavállalási politika folytatódjék. Méghozzá nem csupán azért, mert az elemzések szerint ez kedvező a svájci gazdaság számára, hanem azért is, mert Brüsszel nem hagyott kétséget afelől, hogy elutasítás esetén az úgynevezett első bilaterális megállapodás összes tételét felmondja.

Svájcot kétoldalú megállapodások légiója köti össze az EU-val, többek között az ország számára olyan fontos schengeni tagsága is bilaterális alapú, elvesztése a biztonsági helyzetét a szerződéssel komolyan javító Bern számára nagyon súlyos veszteség lett volna.

Földvári Zsuzsa/Bécs