A legfőbb közigazgatási bíróság ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a deportáltaknak és családjaiknak okozott esetleges károkat 1945 óta az állam már különböző intézkedésekkel megtérítette.
    
A legfőbb közigazgatási bíróság, amely jogszabály-véleményező szervként a nemzetgyűlésben megszavazott törvényeket és a kormány rendeleteit is véleményezi, a párizsi közizgatási bíróság megkeresésére foglalt állást a kérdésben. A bíróság annak a keresetnek a véleményezését kérte az Államtanácstól, amelyben egy volt deportált lánya Auschwitzban elpusztult apjára hivatkozva követel kártérítést a francia államtól. A felperes a holokauszt idején a saját sérelmére elkövetett tettekért is kér anyagi és erkölcsi kártérítést.  
    
A konkrét esetről az Államtanács nem kívánt állást foglalni, s azt visszautalta az illetékes párizsi bíróság hatáskörébe. Azt viszont kimondta, hogy a francia államot felelősség terheli olyan, nem közvetlenül a megszálló (Németország) által megkövetelt cselekményekért, amelyek a Vichy-kormány által zsidónak tekintett személyek deportálásához vezettek. A közlemény konkrétan említi azokat a letartóztatásokat, internálásokat, tranzittáborokba küldött konvojokat, amelyek a deportálás első állomását jelentették a megsemmisítő táborok felé.
    
Az Államtanács úgy ítélte meg, hogy ezek miatt a tettek miatt minden áldozatot egyéni kártérítés illet meg, továbbá szükség van a "kollektíven elszenvedett sérelmek és abban az állam felelősségének ünnepélyes elismerésére" is. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a II. világháború vége óta a francia állam számos olyan kártérítési és jelképes intézkedésről döntött, amelyeket úgy lehet tekinteni, mint valamennyi elszenvedett sérelemért nyújtott kártérítést.