Eltűnt a brit konzervatívok előnye

A The Sunday Times című vezető konzervatív vasárnapi lap megbízásából elvégzett országos közvélemény-kutatás szerint a torykra most a választók 37 százaléka voksolna, a Labour tábora 35 százalékos. A konzervatívok egy hét alatt két százalékpontot vesztettek, a Munkáspárt ugyanennyit nyert. A két nagy brit párt között több mint két éve nem volt ilyen csekély a különbség. A harmadik legnagyobb brit parlamenti erő, a Liberális Demokraták támogatottsága változatlanul 17 százalékos.

A lap kommentárja szerint a Konzervatív Párt előnyének lemorzsolódása "drámai mértékű és gyors". A felmérések egészen januárig rendre a toryk tíz ponthoz közeli vezetését jelezték, de már az egy héttel ezelőtti előző kimutatás szerint is csak hat ponttal járt a brit jobbközép vezető ereje a baloldali kormánypárt előtt. A hat százalékpontos előny sem lett volna már elég ahhoz, hogy a konzervatívok egyedül többséget szerezzenek az összes többi alsóházi frakció létszámához képest, de ahhoz elegendő, hogy a legnagyobb frakciót alkotva átvegyék a kormányzást.

A brit választási aritmetika és a választókörzetek megoszlása miatt azonban a kétpontos előny már a Munkáspártnak kedvezne: ilyen arányú választási eredmény nyomán a Labour-frakció lenne a legnagyobb, és - jóllehet a pártnak szintén nem lenne abszolút többsége a többi frakció összlétszámához mérve a 650 fős új alsóházban - ez lehetővé tenné, hogy Gordon Brown maradjon a miniszterelnök.

A vasárnapi felmérés arra vall, hogy Brownnak még használtak is a viselkedésével kapcsolatban nemrég napvilágra került állítások. A The Observer, a legnagyobb brit baloldali vasárnapi lap vezető politikai kommentátora, Andrew Rawnsley legújabb könyvében egyebek mellett az áll, hogy Brown rendszeres, dühödt - időnként tettlegességig fajuló - indulati kitörései "rettegésben tartják" a Downing Street-i kormányfői hivatal stábját, és ezért a kormányfő ellen állítólag belső vizsgálat is indult.

Ezeket minden érintett folyamatosan cáfolja, és a The Sunday Timesban közölt kimutatás is azt jelzi, hogy a választók alig 28 százaléka hisz a miniszterelnök fenyegető, megfélemlítő személyiségéről szóló állításoknak. A válaszadók fele ugyanakkor egyetértett azzal, hogy Brown "erőteljes érzékkel tud különbséget tenni helyes és helytelen között".

Mit szól ehhez a piac?

Kérdés azonban, hogy mit szól a hírhez a piac, amelynek szereplői a választások után hathatós lépéseket várnak a példátlan - a hazai össztermék (GDP) 13 százalékához közelítő - brit államháztartási hiány lefaragására, ám attól tartanak, hogy "döntetlen" esetén nehéz lesz meghozni a szükséges és fájdalmas döntéseket.

A csillagászati összegű gazdaságösztönző és banki tőkepótló intézkedések nyomán a GDP-arányos brit államháztartási deficit a kormány előrejelzése szerint is eléri a 12,6 százalékot az idei pénzügyi évben; ez 178 milliárd font (55 ezer milliárd forint) nettó államháztartási hiteligénynek felelne meg. Független londoni elemzők prognózisai szerint azonban a valós hiány közelebb lesz a 14 százalékhoz.

Ebben a helyzetben a piac és az elemzői közösség már azt mérlegeli, hogy a tavaszi választások után milyen eséllyel lehet számítani határozott hiánycsökkentő intézkedésekre. A befektetők ebből a szempontból épp a legújabb felmérés által sugallt helyzetet tekintenék a legkedvezőtlenebb eredménynek, mivel attól tartanak, hogy egy erős többség nélküli kormány nehezen tudna hatékony válságkezelő csomagot összeállítani. Ennek lehetőségére már több nagy londoni befektetési és elemző ház is felhívta a figyelmet.

A Morgan Stanley bankcsoport londoni központú európai befektetési részlegének nemrégiben kiadott elemzésében az állt: ha a brit választások után nem sikerül egyértelmű többségi kormányt alakítani, a politikai bizonytalanságból fakadó esetleges költségvetési válság nyomán - "szélsőséges esetben" - menekülni kezdhet a tőke a brit kormánykötvény-piacról, ami a font meredek árfolyamesését okozhatja, és növelheti annak esélyét, hogy valamelyik hitelminősítő megvonja Nagy-Britanniától az elit "AAA" szuverén adósosztályzatot.

Ez utóbbi kockázatra máris erőteljes utalást tett a világ legnagyobb hitelminősítő csoportja, a Standard & Poor's. Az S&P az idei brit pénzügyi év költségvetésének bejelentése után stabilról leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta Nagy-Britannia - az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaság - lehető legjobb, "AAA" szintű szuverén adóskockázati besorolásának kilátását, arra a várakozására hivatkozva, hogy a jelenlegi államháztartási folyamatok korrekciója nélkül a brit nettó államadósság középtávon megközelíti a hazai össztermék 100 százalékát.

A Centre for Economics and Business Research (CEBR) - az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző ház - nemrégiben kiadott helyzetértékelése szerint úgy tűnik: a piac most már arra vár, hogy a választásokat a konzervatívok nyerik, és majd ők megfékezik az állami költekezést.

Éppen ezért, ha a közvélemény-kutatások a választásokig hátralévő időszakban azt mutatnák, hogy a jobboldal támogatottsági előnye mélyen az egyszámjegyű tartományba süllyed - aminek következtében már nem lehetne biztosra venni stabil többségű konzervatív kormány létrejöttét -, az fonteladási hullámot indíthat el, és ennek nyomán egy font fölé emelkedhetne az euró árfolyama az idén - állt a CEBR londoni elemzésében. A The Sunday Times által vasárnap közölt legújabb közvélemény-kutatás szerint megvalósult a CEBR e forgatókönyvének politikai feltétele.

Az euró egysége az 1999-es indulás napján 0,71 fontot ért; a londoni bankközi devizapiacon a pénteki késői kereskedésben a 0,8870-0,8930 fontos sávban mozgott. A pénzügyi válság elhatalmasodása után voltak időszakok, amikor nagy-britanniai kiskereskedelmi pénzváltó helyeken egy eurónál kevesebbet adtak egy fontért, de a nagybani bankközi piacon az euró megjelenése óta még nem volt példa az árfolyamparitás átlépésére.

Az új felmérés egyik feltűnő jellemzője az is, hogy a választók többsége - 2007 nyara, vagyis a pénzügyi válság előtti utolsó "békeév" óta először - jobban bízik a Labour gazdaságpolitikájában, mint a konzervatívokéban. Ebben szerepe lehet a statisztikai hivatal minapi bejelentésnek, amely szerint hat negyedévi, rekord hosszúságú recesszió után a brit gazdaság a tavalyi negyedik negyedévben növekedésnek indult.