Kambodzsa felemás fejlődése

Vaskézzel, gazdag és előjogokkal elhalmozott klientúrát kiépítve irányítja Kambodzsát negyedszázada Hun Szen, aki politikai perpatvarba keveredett a thaiföldi kormánnyal.

  • HVG

Az amerikai Google internetes cég „szakmai felelőtlenségből” félrevezető információt közöl online elérhető műholdas térképszolgáltatásán Thaiföld és Kambodzsa vitatott határszakaszáról – panaszkodott a napokban a Phnom Penh-i kormány. Azt vette zokon, hogy a Google Earth szolgáltatás thaiföldi felségterületként tüntette föl a 11. századi Preah Vihear khmer templomot, amelyet 1962-ben Kambodzsának ítélt a hágai nemzetközi döntőbíróság, az UNESCO pedig 2008 júliusában a világörökség részének minősítette. A döntéssel Bangkok nem ért egyet, öt négyzetkilométernyi terület hovatartozását vitatja, és a két ország farkasszemet néző katonái időről időre tűzpárbajba keverednek egymással.

A templom ügye a határ mindkét oldalán alkalmas a nacionalista indulatok felszítására, amelyeket amúgy is táplál a két országnak a Khmer Birodalom és Sziám idejére visszanyúló évszázados rivalizálása. A Preah Vihear szimbolikus erejét legutóbb február elején igyekezett kihasználni Hun Szen kambodzsai miniszterelnök, aki felesége, kormánytisztviselők és több száz katona kíséretében fogadta a buddhista papok áldását a szentélyben. Az egykori kommunista parancsnokból lett politikus azzal is igyekezett borsot törni a szomszédok orra alá, hogy tavaly novemberben Phnom Penhben „örök barátként” üdvözölte a 2006-ban a hatalomból puccsal eltávolított és távollétében korrupció vádjával elítélt Thakszin Sinavatra volt thaiföldi miniszterelnököt, akit rögvest a kambodzsai kormány gazdasági tanácsadójának nevezett ki. A lépésből diplomáciai vihar támadt, mindkét ország visszarendelte nagykövetét, és sokan attól tartottak, a viszály katonai összecsapásokig fajul.

A hazafias kártya kijátszása elemzők szerint jól jön Hun Szennek ahhoz, hogy elterelje a figyelmet keménykezű hatalomgyakorlásáról. A névleg királyságnak számító országot 25 éve – rojalista kényszerszövetségesét kiszorító 1997-es puccsa óta vetélytárs nélkül – irányító politikus megítélése ellentmondásos. A vörös khmerek 1975–1979 közti, kétmillió halálos áldozattal járó rémuralma után az 57 éves Hun Szen pacifikálta az országot, és növekedési pályára állította a gazdaságot. A GDP gyarapodása az ezredfordulót követően, a gazdasági világválság 2008-as beköszöntéig évente két számjegyű volt, és fellendült az idegenforgalom, amelynek fókusza változatlanul a kambodzsai dzsungelben lévő világhírű épületegyüttes, a khmer aranykorra emlékeztető Angkor. Míg 2004-ben egymillió külföldi látogatott az országba, tavaly már 2,16 millió, közülük a legtöbben a vörös khmereket 1979-ben elűző, Hun Szent a hatalomba segítő, Kambodzsát 1989-ig megszálló Vietnamból érkeztek. Még az idén tőzsde nyílhat Kambodzsában, a kormányfő három állami cég – az Electricité du Cambodge áramszolgáltató, a Phnom Penh-i vízmű és a sihanoukville-i kikötőüzemeltető – bevezetéséről beszélt, a börzén majdan kereskedni vágyók pedig március 1-jéig folyamodhatnak működési engedélyért.

A gyarapodás gyümölcseinek elosztása rendkívül egyenlőtlen. Az ország gazdasági teljesítményének több mint négyötödét továbbra is a mezőgazdaság adja, a kambodzsaiak harmada napi egy dollárnyinál kevesebb jövedelemből tengődik, száz újszülöttből ötéves kora előtt nyolc meghal, az életben maradtak 37 százaléka alultápláltság miatt súlyos fizikai és mentális sérüléseket szenved, a várható élettartam mindössze 59 év. A 14 millió kambodzsai 80 százaléka falvakban, általában elemi higiéniai feltételeket is nélkülöző otthonokban él.

A fővárosban és környékén viszont új uralkodó osztály alakult ki a névleg szocialista elveket valló kormányerő, a Kambodzsai Néppárt vezető kádereiből, valamint Hun Szen és miniszterei rokonaiból. A klientúra tagjai az ország zöme által elképzelhetetlen gazdagságban, őrzött villákban élnek, és gyakorlatilag büntetlenséget élveznek. Életvitelükhöz az amerikai luxusautók éppúgy hozzátartoznak, mint gyerekeik taníttatása a legjobb nyugati egyetemeken. Vagyonukat főleg ingatlanspekulációból szerezték. A vörös khmerek a burzsoázia elleni küzdelem jegyében megsemmisítették a földhivatali dokumentumokat, és ezt kihasználva, a hatalom teljes támogatását élvezve, az elit a fővárosban és a Thaiföld versenytársának szánt üdülőövezetekben is rátette kezét a legjobb fekvésű ingatlanokra, kisemmizve azok tulajdonosait. A társadalom minden szintjét átszövő korrupcióra a nemzetközi emberjogi szervezetek is felhívják a figyelmet, és attól tartanak, hogy az új kambodzsai oligarchia tőkefelhalmozásának következő terepe az őserdők fakitermelése mellett a remélt kőolajkincs kiaknázása lehet.

Az országát egyre inkább Kína felé fordító Hun Szen – aki decemberben a nemzetközi nyomásnak fittyet hányva hazatoloncolt 22 kínai muszlim ujgur menekültet, majd 14 új megállapodást kötött az országba eddig 4,3 milliárd dollárt pumpáló Pekinggel – nem szíveli az ellentmondást. Tavaly a kétharmados többséggel rendelkező néppárt uralta parlament megtiltotta a 200 főnél népesebb demonstrációkat, megszigorította a hatalmon lévő politikusokat a „rágalmazástól” védő szankciókat, a vörös khmerek bukásának januári 31. évfordulója előtt pedig Hun Szen közölte, letartóztatják azokat, akik a hatalmát ellenző röplapokat osztogatnak. Az önmagáról elnevezett ellenzéki párt önkéntes franciaországi száműzetésben élő vezetőjét, Sam Rainsyt január végén távollétében kétévi börtönre ítélték, mert tavaly októberben a helybélieket arra biztatta, tiltakozzanak a Vietnammal frissen kijelölt határ vonala ellen.

A múlttal is szeretne szakítani Hun Szen. A vörös khmerek még életben lévő öt magas rangú vezetőjét felelősségre vonó, ENSZ-szakértőkből és kambodzsai bírákból álló bíróság várhatóan márciusban hirdet ítéletet a főváros melletti S–21-es koncentrációs tábort annak idején irányító, Duch néven rettegett parancsnok ügyében. A testület megpendítette, hogy az ötökön kívül mások ellen is vádat emelne, amire Hun Szen polgárháborús veszéllyel riogatott. A múltfeltárás korlátok közé szorítása elemzők szerint logikus, hiszen a néppárt vezetése és a kormány tele van egykori vörös khmerekkel, Hun Szen pedig a szélsőséges maoista népi hadsereg egyik regionális parancsnoka volt, mielőtt Vietnamba menekült volna, hogy egykori harcostársai ellen forduljon.

Hozzászólások