Egyes nyugati sajtóorgánumok – különösen azok, amelyek „munkakapcsolatban” állnak a Wikileaks-szel – oknyomozó, leleplező portálként hivatkoznak az ausztrál exhacker, Julian Assange irányítása alatt álló portálra. Noha az évekkel ezelőtt életre hívott lap korábban foglalkozott korrupciós ügyekkel, a világ közvéleményét felkavaró akciójának már semmi köze nem volt az oknyomozáshoz, a korrupcióhoz. A WikiLeaks legutóbbi akciójában nem leleplezett, nem oknyomozott, mindössze annyit tett, hogy informátorán vagy informátorain keresztül egy halom, egyébként belső használatra szánt bizalmas amerikai diplomáciai iratot tett közzé, s hozta ezzel kínos helyzetbe az Egyesült Államokat.
A WikiLeaks nemcsak Amerika, de a diplomácia, mint intézmény ellen intézett támadást, márpedig utóbbinak jelentős szerepe van abban, hogy ma már nem háborúskodással intézik el az államok az egymás közti konfliktusaikat. „Évszázadokkal korábban a háborúhoz való jog volt az általános a nemzetközi kapcsolatokban, a békét csak kivételes állapotnak tartották az országok egymás között. Kifejezetten a területszerzésért folytak a háborúk, ám amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a háborúk súlyos emberáldozatokkal járnak és a megszerezni kívánt területekben is károkat okoznak, a világ vezetői egyfajta nemzetközi szabályozáson kezdtek gondolkodni. Így alakultak ki azok az intézményes keretek, amelyeket ma diplomáciának nevezünk” – magyarázta a hvg.hu-nak Pintér István, a Geopolitikai Tanács elnöke.
MTI/AP
A diplomácia fejlődésének köszönhető, hogy egyes országok kölcsönösen beengedték egymás területére a nagyköveteket, akik informálni tudták saját külügyminisztériumaikat például a fogadó állam jó vagy rossz szándékairól, tervezett lépéseiről. „Ekkor alakultak ki azok a metodológiák, amelyek mind a mai napig léteznek: például az, hogy a diplomáciai posta titkos, a nagykövetségek pedig saját külügyminisztériumaikkal titkosított csatornákon érintkezhetnek, bizalmas, titkos anyagokat szállíthatnak saját döntéshozóik részére. Mindezt kölcsönösen” – emlékeztetett Pintér István, aki szerint éppen az Egyesült Államok volt az, aki a nagyon titkos diplomáciát bizonyos területeken szépen lassan elkezdte feloldani és egy „inkább a bizalomra épülő, államok közötti kapcsolatot próbált kialakítani szövetségeseivel”.
A WikiLeaks ráadásul éppen azt a szuperhatalmat vette célba, amely a többi államhoz képest a leginkább transzparens és a legkevésbé titkolózó, ahol a legnagyobb a sajtószabadság – magyarázta a hvg.hu-nak Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő. Példaként említette a nemrég megjelent Obama háborúi című könyvet, melynek világhírű szerzője, a Watergate-botrány leleplezésében is oroszlánrészt vállaló Bob Woodward Barack Obama megválasztását követő időkről ír a szokásos részletességgel és bennfentességgel bemutatva az elnök környezetében lévők konfliktusait, vitáit, harcait. Wagner szerint ezért is farizeus dolog a sajtószabadság híveinek éppen Amerikát célba venni, miközben egy szót sem ejtenek azokról az államokról (Oroszország, Kína), amelyek még ennyire transzparensek is.
Hasonló kérdéseket feszeget Pintér István is. „A Wikileaks vajon miért nem a nemzetközi szervezett bűnözés adatforgalmából oknyomoz? Vagy miért nem az erőhatalmukkal visszaélő egyes multicégek dokumentumaiból szemezget? Bár a portál banki pénzmosásokat is próbál felderíteni, de ez csak hab a tortán” – fogalmazott a Geopolitikai Tanács elnöke
S bár a WikiLeaks világszenzációnak, a nemzetközi rendszereket alapvetően felbolygató akciónak titulálta legutóbbi tevékenységét, a szakértők szerint erről azért nincs szó. A WikiLeaks által közzétett dokumentumok többsége alapvetően csak kínos volt az Egyesült Államoknak, de különösebben nem veszélyes, hiszen szakmai, diplomáciai körökben köztudott információkat tartalmazott, csak éppen erről senki nem beszélt. „Kicsit olyan ez, mint a televíziós valóságshow-k, ahol azt játsszák el a szereplők, hogy mindenki mindig ultraegyenes és ultraőszinte a másikkal. De a magánéletében, a valóságban senki nem csinálja ezt” – példálózik Wagner Péter.
„Nagyon sok minden, ami titkosítva van, nem is titok, mivel olyan témákkal foglalkozik, amelyek a nyilvánosság számára is követhetőek. Ami érzékeny benne, hogy a dokumentum szerzője – például egy nagykövet – személyes információt, személyes véleményt közöl. Ezért is titkosítják. Ilyen például az a dokumentum, amit a kabuli amerikai nagykövet írt Magyarország Afganisztánban szolgáló PRT-alakulatáról” – magyarázta Wagner Péter. Márpedig – magyarázza a biztonságpolitikai szakértő - ahhoz, hogy egy ország hatékonyan képviselje saját érdekeit, szüksége van arra, hogy a külügyminisztériumába beáramló információk „egyenesek, korrektek, pontosak legyenek”. „Néven kell nevezni a dolgokat. Ha körülírjuk, mert attól tartunk, hogy azt más is elolvashatja, akkor az egész a lényegét veszti el, mert azok, akik olvassák az anyagot, nem lesznek tisztában a valósággal” – mondta Wagner Péter. „Titkokra, a titkolózásra alapvető szüksége van egy államnak. Minden országnak vannak érdekei más országokkal szemben, ezért nem szeretnék, ha azok kitudódnának. Céljai elérésére lépéseket kell tenni, de nem szeretné, ha ezek a lépések kitudódnának.”
De hiába nem tartalmaznak szupertitkos információkat a Wikileaks által közölt dokumentumok, kiszivárogtatásuk így is lehet kártékony. „Ha például megvizsgálja valaki, hogy az Egyesült Államok Irakból milyen mennyiségű dokumentumot küldött el, láthatja, hogy mi fontos Amerikának Irakból: a gazdaság, a politika, a hadsereg? Azok az államok, illetve csoportok, amelyek ellenérdekeltek az iraki rendezésben – például Irán és Szíria - innentől kezdve tudni fogják, hogy Amerika mely területeken fejti ki a legnagyobb erőfeszítéseket és hol kell azokat ellenpontozniuk” – mondta Wagner Péter. „Most már mindenki tudja, hogy Amerika mit gondol. De mi van a kínaiakkal, oroszokkal, indiaiakkal?”
A Wikileaks-ügynek Pintér István szerint lesznek következményei. „Obama hatalma gyengülhet, míg más államok megszigorítják az ilyen típusú kommunikációs eljárásaikat. Várhatóan hatékonyabb lesz a diplomácia” – jósolja a szakértő. Pintér arra is emlékeztetett, hogy nem tudjuk, a Wikileaksnek mennyi adata van még. „Meggyőződésem, hogy több mint amennyit eddig nyilvánosságra hoztak. A kérdés csak az, a többit miért nem publikálják?”
