Évente 200 milliárd eurót kellene az energiatermelésre, gáz- és villanyhálózatok összekapcsolására, a megújuló erőforrások jobb kiaknázására, illetve az energiahatékonyságra költenie Európának ebben az évtizedben, hogy megvalósuljanak a 2020-ra kitűzött célok. Ennek az összegnek legfeljebb a felét lehet piaci alapon finanszírozni, ezért elengedhetetlen a tagállamok aktivizálása – áll az Európai Bizottság (EB) március elejére várható, részleteiben már kiszivárgott 2006-os energiahatékonysági akciótervének felülvizsgálatában. A jelentés szerint a mostani trendek mellett Európa messze nem lesz képes teljesíteni az évtized végére kitűzött 20 százalékos szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési célokat, az energiahatékonyság pedig 20 helyett mindössze 10 százalékkal javul.

Részben ez motiválta a huszonhetek állam- és kormányfőit, amikor a féléves magyar EU-elnökség első brüsszeli csúcsértekezletét elsősorban az energiakérdéseknek szentelték. A tervekhez képest azonban jóval nagyobb figyelmet kapott a csúcson a gazdasági koordináció és az unió versenyképességének biztosítása, valamint a számos viharos észak-afrikai fejlemény. Talán ennek is tulajdonítható, hogy a közös energiapolitika erősítése, az újabb beruházások és célok elhatározása helyett energiaügyben végül mindössze „csúcsszintű politikai megerősítésre” futotta. A HVG brüsszeli diplomáciai forrásai szerint ennek elsősorban a „politikai memória rövidsége” miatt van jelentősége, erre alapozva ugyanis idővel az EB új kötelező érvényű energiacélokkal állhat majd elő. Hiába hangsúlyozta a mostani csúcs előtt több ország és zöld szervezet, hogy csakis kötelező célok vihetik sikerre az ügyet. A jogilag kötelező energiahatékonysági törekvések elfogadásától számos tagország továbbra is ódzkodik. Pedig a 2020-as célok háztartásonként évi ezereurós közműszámla-lefaragással, egy-két millió új munkahellyel, ezer szénerőmű megépítésének megspórolásával és évi 800 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás-csökkentéssel kecsegtetnek.
A megújulók és az energiahálózatok modernizációja címszó alatt a franciák az atomenergia mint biztonságos alacsony CO2-kibocsátású energiaforrás határozottabb elfogadására, míg a lengyelek a palagáz-kitermelésben rejlő lehetőségek kiaknázására törekedtek. A Friends of the Earth Europe szerint azonban a nem hagyományos kőolajforrások kiaknázása és az atomenergia pártolása nem az energiahatékonyság javulása és az energiatermelés CO2-mentesítése felé hat. A megfogalmazást, amely az atomenergiára is ráhúzható, előzőleg az Európai Parlament (EP) is nehezményezte. A nemzetközi zöld szervezet szerint ráadásul ennél is nagyobb gond, hogy továbbra sem kötelező érvényűek a tagállamokra a megújuló energia termelésére és a hatékonyságra kijelölt célok, amelyeket a huszonhetek így könnyedén figyelmen kívül hagyhatnak.

A szükségesnél jóval lassúbb előrelépés láttán a tanácsi szöveg 2014-re mindenhol működő belső energiapiac megvalósítására szólít fel, amelyhez a bizottság egységes, átlátható és integrált szabályozást készít. Jelenleg 60 szabályszegési eljárás van folyamatban energiaügyekben a 2003-as szabályok alapján. A 2009-es újabb energiapiaci liberalizációs csomagot eddig csupán a tagállamok fele ültette át nemzeti jogába – miközben márciusig mindenkinek meg kellene tennie –, és január végéig csak Dánia ratifikálta.
A csúcson elfogadottak alapján 2015-re a gyakorlatban is átjárható villanyáram- és gázpiacot kell kialakítani az összes tagállam összekapcsolásával és a szabványok egységesítésével. A tervek szerint az EB még idén év közepéig egységes elveket dolgoz ki az elektromos járművek töltésére és az intelligens fogyasztásmérő órákra. Szintén júniusra összegyűjtik a tisztán piaci alapon nem megvalósítható energetikai beruházások listáját, amelyekre Günther Oettinger energiaügyi biztos – egyéb uniós források mellett – közös európai beruházási kötvények kibocsátásával teremtené elő a pénzt. Brüsszel emellett a HVG-nek nyilatkozó diplomaták szerint százmillió eurós nagyságrendű további forrásokat mozgósítana. Tenné ezt az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási és Újjáépítési Bank bevonásával, valamint az Európai Emissziókereskedelmi Rendszerből befolyó pénzek célzottabb felhasználásával.
Az EU-csúcs következtetései Catherine Ashton külügyi főképviselő és Oettinger kérésének megfelelően megerősítik az EB mandátumát a tárgyalásokhoz az unió legfőbb energiapartner országaival. Az orosz, közép-ázsiai, török és észak-afrikai energetikai kapcsolatok erősítését az EB várhatóan a Nabucco és a Desertec (sivatagi napelemrendszer) uniós támogatásának a megemelésével fejeli meg. Az EU-szintű összetartást pedig a jövő évtől a tagállamoktól elvárt tájékoztatási kötelezettség hivatott javítani. E szerint a harmadik országokkal meglévő és a jövőben megkötendő kétoldalú megállapodásokról be kell számolni az EB-nek.
Az összezárásra az unió szintjén szükség is lesz. Kína a következő években ugyanis könnyedén maga mögé utasíthatja Európát a megújuló energiaforrások kiaknázásában és zöld beruházásokban – állítja az E3G környezetvédelmi és gazdasági elemzőintézet friss jelentése. A márciusban elfogadandó következő ötéves tervében Peking 2015 végéig 427 gigawatt megújulóenergia-kapacitás üzembe állítását célozza, miközben az EU addig mindössze 322-t. Connie Hedegaard klímaügyi biztos szerint ha Európa nem változtat tempóján, akkor Kína rövid időn belül maga mögé utasítja a zöld technológiai beruházásokban. Az E3G jelentése arra is kitér, hogy az öt város és nyolc tartomány 300 millió lakosát magába foglaló „alacsony szén-dioxid-kibocsátású zónák” kialakításával Kína további köröket verhet Európára. Az EU-ban a hasonló Smart Cities kezdeményezés vitája még el sem kezdődött. Legalább ilyen ambiciózus az a kínai terv, hogy 2015-re 11,5 milliárd eurónyi beruházással egymillió, helyi gyártású alternatív hajtóművel működő járművet adjanak el belföldön – Európa e téren is lemaradhat.
FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL