Csúcsra járatás

Súlyos természeti katasztrófa vagy a gazdasági válság elmélyülése nélkül esélytelen, hogy működőképes koalíció álljon fel Belgiumban – vélekedett a HVG-nek Stefaan Walgrave, az Antwerpeni Egyetem politikatudományi tanára. Elsősorban a tavaly júniusi választáson a legtöbb szavazatot kapott függetlenségpárti Új Flamand Szövetségre (N-VA), a Vallóniában győztes francia ajkú szocialista pártra és a tárgyalásokban részt vevő öt kisebb pártra gondolt. Hiába kormányozza ugyanis immár több mint 260 napja csupán ügyvezető kabinet az országot – megelőzve ezzel a kormánynélküliségi világcsúcsot eddig tartó Irakot –, a koalíciós tárgyalások rendre kudarcba fulladtak a 6 millió flamandot és 4,5 millió vallont képviselő északi és déli politikai erők között.

Túry Gergely

 Egyre több belga elégedetlen a kormányalakításra képtelen vezetői elittel. Január végén szokatlan demonstrációt tartottak Brüsszelben, nem a kormány vagy a politikusok ellen, hanem a pártok kompromisszumképtelensége miatt. A 35-40 ezer főt vonzó ShameBE (azaz Belgium szégyene) megmozdulás résztvevői megelégelték, hogy a politikusok fontosabbnak tartják a pártstratégiát, mint a társadalmi rendet, a jólét előmozdítását – véli Walgrave, aki egyetemi tanártársaival együtt ott volt a felvonuláson, hogy szociológiai felmérést készítsen.

A döntéshozókra elenyésző hatással lévő tüntetés másik sajátossága volt, hogy a hasonló demonstrációkra általában jellemző baloldali aktivisták helyett ezúttal a politikai paletta számos árnyalata képviseltette magát – mondta Walgrave. Noha egyetemisták kezdeményezték, akik szinte kizárólag online közösségi csatornákon át toborozták a résztvevőket, mindenféle korosztály nagyjából egyenlő arányban vett részt. Az utóbbi évtized több mint két tucat belgiumi tüntetése közül a kutatók szerint a mostanin óriási többségben voltak a felsőfokú végzettségűek. Aránylag kis számban jelentek meg ugyanakkor a szociológus szerint a koalíciókötésen dolgozó vallon szocialisták és a flamand N-VA szimpatizánsai. Hasonlóképpen a politikai patthelyzet feloldását célozta a minden belga által közös értéknek tekintett, szinte az összes talponállóban és utcai büfében árult nemzeti eledelről elnevezett „sültkrumpli-forradalom”, amelyet a kormánynélküliségi világrekord elérésének napjára időzítettek számos belga városban.

Csökkenti az akciók erejét ugyanakkor, hogy azokon „nem voltak többen, mint egy átlagos belgiumi futballmeccsen” – mondta a HVG-nek Claude Javeau. A belga társadalmi folyamatokat évtizedek óta kutató szociológus szerint a jelenlegi helyzetet történelmi távlatokban kell értelmezni. A hátterükben – véli Javeau – az áll, hogy az alapvetően francia elnyomásra alapított Belgiumban mára a flamand ajkúak kerültek gazdasági és társadalmi erőfölénybe. A 70 százalékuk venne szívesen valamilyen fokú autonómiát, miközben számos területen – így a királyságot, a közös nemzeti lobogót, az igazságszolgáltatási rendszert és a nyugdíjakat kivéve például a szociális ellátórendszerben is – osztoznának az ország francia ajkú felével.

Túry Gergely

 A külföldről nézve tarthatatlannak tűnő állapot a szakértők szerint azért állhat fenn komolyabb fennakadás nélkül, mert Belgium hét „kormánya” – a brüsszeli, a német nyelvi, a flamand területi és közösségi, a francia nyelvi, a vallon és a föderális – közül mindössze az utóbbi nem működik. Így a napi életben semmilyen fennakadás nem érzékelhető, minden működik, járnak a buszok és a vonatok, folyósítják a fizetéseket, az iskolákban zavartalan az oktatás.

A belga társadalom összetartásában ráadásul a királyi udvar szerepe mellett országszerte nő a nemzeti tudatot erősítő szimbólumok jelentősége. Ilyen például a belga divat, a belga csokoládé és nem utolsósorban a belga sörök népszerűsége – említi Javeau.

Javítja a működőképességet, hogy az Yves Leterme vezette ügyvivő kabinet egyre több, amúgy csak az állandó kormányok hatáskörében eldöntendő kérdésben határoz. Így született meg például az idei költségvetés, és jelölték ki legutóbb a belga nemzeti bank új vezetőjének Luc Coene-t. A miniszterelnök az ügyvivő testület sikereként említette nemrég a 2010 második félévében levezényelt soros EU-elnökséget. Azt azonban ő is elismeri, hogy állandó kabinet nélkül nincs esély a nyugdíjrendszer vagy a menekült- és bevándorlási politika átalakítására.

A patthelyzet feloldására a ShameBE-akción megkérdezettek 10 százaléka intézményi átalakításban látta a kiutat a válságból. Új választás kiírása szakértők szerint sem hozná közelebb, sokkal inkább ellehetetlenítené a kormányalakítást. Ha a jelenlegi helyzetben ismét az urnák elé szólítanák a polgárokat – Belgiumban pénzbüntetés jár annak, aki nem szavaz –, az még erősebb polarizációt okozna, és valószínűleg a pénzpiacoknak is rossz üzenetet küldene. Emiatt – noha a folyamattal legutóbb megbízott Didier Reynders ügyvivő miniszterelnök-helyettes-pénzügyminiszternek a napokban újból jelentést kell tennie II. Albert királynak a koalíciós egyeztetések alakulásáról – érdemi változás azután sem várható. A pártoknak nem áll ugyanis érdekükben a voksolás megismétlése, a kiíráshoz viszont az ő beleegyezésük is kell.

Előbb-utóbb a gazdaság helyzete miatt is átfogó strukturális reformokra lesz szükség. Az uniós szinten is kimagasló (a GDP 100 százaléka körüli) eladósodottságot és a szociális rendszerek középtávú finanszírozhatatlanságát ugyanis az EU-átlagnál néhány százalékponttal gyorsabb, 2,1 százalékos gazdasági növekedéssel képtelenség kezelni. Hiába értenek egyet azonban a pártok a költségvetési kiadás 20 milliárd eurós csökkentésében, az esetleges koalíciós megállapodás másnapján kormányra kerülő erők nyomban egymásnak esnének, gazdaságpolitikai elképzeléseik ugyanis szöges ellentétben állnak egymással.

FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL