„A célok a régiek, az elkötelezettség változott” – foglalta össze Herman Van Rompuy, az EU állandó elnöke az eurózóna múlt heti, éjszakába nyúló csúcstalálkozóján történteket. Az uniós tagországok gazdaságainak versenyképessé tétele és az államháztartások fenntartható működtetése eddig is kiemelt céljai voltak az EU-nak, elérésükre azonban mostantól az egyes államok nemzeti törvényeikben vállalnak kötelezettséget. Rompuy szerint a megállapodás az eurózóna válságát elmélyítő globális versenyképességi hátrány ledolgozását is segítheti.
A közös valutát használó tizenhét tagország állam- és kormányfői a gazdasági térséget sújtó államadósság-válság leküzdéséhez szükséges csomagról lényegében német nyomásra állapodtak meg. Idén február elején komolyan felborzolta a kedélyeket uniós körökben a francia–német paktumként emlegetett javaslattervezet, amelyről az – eredetileg az energetika és az innováció ügyében összehívott – EU-csúcson hosszan vitáztak a tagállamok. A kezdeti berlini elképzelések egységesen felemelt nyugdíjkorhatárról, harmonizált társasági adóról és a bérindexálás felszámolásáról szóltak. A soha nem látott gazdasági integrációt vizionáló elképzelések nyomán rögtön felerősödtek a kétsebességes EU-t emlegető hangok.
Díszőrség és rohamrendőr az athéni parlamentnél
AP/ Thanassis Stravakis
A berlini javaslatokat az utóbbi hetekben EU-konformmá kalapáló Rompuy–Barrosoduó végül olyan javaslatot tett az eurózóna vezetőinek a tárgyalóasztalára, amely kötelezően elérendő célokat határoz meg. Az azokat szigorú garanciákkal nemzeti jogrendjükbe ültető országok azonban szabad kezet – illetve csak eszközkészletet és javaslatokat – kapnak arra, hogy milyen, a gazdaságaik számára leginkább járható úton teljesítsék vállalásaikat. Konszenzus született az adósságcsökkentés üteméről is. E szerint az eurózónatagok államadósságuk 60 százalék feletti részét – bizonyos türelmi időszak után – évente 5 százalékkal mérsékelik.
Az európaktum néven felvázoltak véglegesítése az immár huszonhetes körben megtartandó, jövő heti csúcstalálkozóra vár. A vállalások az EU jövőbeli, válságok elleni védelmi rendszerébe illeszkednek, és ha – a Tanács ígérete szerint – megfelelően integrálják őket a közösségi jogrendbe, mérsékelhetik az Európai Parlament (EP) ellenkezését. A paktum vázlatának közzététele után ugyanis az EP több frakciója is hangot adott aggodalmának. Az EP, illetve a folyamat kezdeti fázisában az Európai Bizottság által is osztott szkepszis szerint azzal, hogy az eurózónatagok megállapodást kötnek gazdaságaik megerősítésére, az uniót gyengítik. Az ilyen aggodalmak eloszlatását segítheti elő, hogy az európaktum kiegészül a 2013-ig érvényes ideiglenes pénzügyi válságalap (EFSF) megerősítését, a majdani állandó európai stabilitási mechanizmus (ESM) végleges formájának felvázolását és az eurózóna perifériáján lévő piacok felmérését és szükség esetén a stabilizációjukat célzó lépések kezdeményezésével. Az EU összetartását szimbolizálandó, a versenyképességi paktumhoz szabadon csatlakozhat bármely, az eurózónán kívüli tagállam is, ha vállalja a közös célok egyéni teljesítését. A zónatagoknak nem kötelező minden egyes intézkedést átvenniük, azokból amolyan saját menüt állíthatnak össze, de a teljesítésről egy év múlva be kell majd számolniuk.
A pénzpiacok számára fontos üzeneteket hordozó lépésekről is elhatározásra jutottak a kormányfők. A sort Portugália kezdte, a csúcs reggelére időzített, a GDP 0,8 százalékát kitevő további költségvetésikiadás-csökkentési és strukturális reformvállalások bejelentésével. A lépést lelkesen üdvözlő német kormány további ígéreteket igyekezett kicsikarni a szorult helyzetben lévő – EU–IMF-válsághitelcsomagot kapott – tagországokból. A hosszúra nyúlt tárgyalások végére Görögország vállalt is további 50 milliárd euró értékű privatizációt, cserébe 110 milliárd euróra rúgó hiteleinek futamidejét 3,5-ről 7,5 évre hosszabbították, és 6-ról 5 százalékra csökkentették a kamatot. Jórgosz Papandreu görög miniszterelnök a csúcs után elégedetten jelentette be, hogy országa így 6 milliárd eurót takaríthat meg.
Hasonló ígéretekkel próbálták rávenni a néhány napja hivatalba lépett Enda Kenny ír miniszterelnököt, hogy emelje meg az EU-ban messze a legalacsonyabb, 12,5 százalékos társasági adót. Ő azonban nem mutatott hajlandóságot az alacsony adókulcsra alapozott gazdaságpolitika feladására – állítólag éppen az ír ellenkezés miatt húzódott el az értekezlet. Így aztán Dublin nem is kapott a görögökéhez hasonló engedményeket. Merkel ugyanakkor a csúcs után arról beszélt, még bízik benne, hogy az írek – a nekik nyújtott 85 milliárd eurós hitelcsomag feltételeinek könnyítéséért – mégis rászánják magukat az adóemelésre.
Egyezség született arról is, hogy a 440 milliárd eurós EFSF teljes összege hozzáférhető lesz szükség esetén, a jelenleg ténylegesen lehívható 250 milliárddal szemben. A keret hivatalosan most is 440 milliárdos, de a legmagasabb, AAA besorolás megőrzéséhez 200 milliárd euró tartalékot kell képezni belőle. A döntést korábban erősen ellenző Merkel szerint az összeget fokozatosan növelik, az állami garanciavállalások arányos emelése révén. Szigorú feltételek esetén az EFSF és a jövőbeni ESM is vásárolhat majd kötvényeket az elsődleges tőkepiacokon. Előzetes megállapodás született arról is, hogy a 2013 közepétől életbe lépő állandó válságmechanizmus tényleges hitelkerete 500 milliárd euró lesz.
Az első félévi soros magyar EU-elnökség végéig lezárandó átfogó gazdasági reformok két fennmaradó eleme közül a gazdasági kormányzásról szóló, hat elemből álló részt a pénzügyminiszterek keddi találkozóján – ahol az egyeztetést Kármán András, a nemzetgazdaság i tárca államtitkára vezette – jóvá is hagyták. A magyar félévet záró júniusi EU-csúcsig a tagországoknak meg kell alkudniuk az EP-vel a politikai megállapodásokat aprópénzre váltó rendeletek és irányelvek végleges formába öntéséről.
FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL
