Tíz- és hetvenezer közé teszik Magyarországon a prostituáltak számát, és az örömlányok többsége magyar állampolgár – Nyugat-Európával ellentétben, ahol külföldi a szexmunkások nyolcvan százaléka. Az üzletszerű kéjelgést ma is szabályozó törvény 1999-ben lépett életbe, és Juhász Géza, a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom egyik alapítója szerint köztes lépcsőt jelentett a korábbi szigor és a tervezett teljes legalizálás között. Mivel az egykor követendőnek tartott német szabályozás kudarcot vallott, Magyarországon is erősödnek azok a hangok, amelyek megbüntetnék a prostitúciót igénybe vevőket.
Az évtizedes szabályozás nem igazán működik, az örömlányok hivatalosan csak a türelmi zónákban ajánlhatnák szolgáltatásaikat, ám alig akad olyan önkormányzat, amely kijelölt volna ilyen területeket. A zónák jóváhagyása rendre lakossági tiltakozásba torkollik, így az azokat engedélyező képviselők népszerűsége azonnal nullára zuhan.
Juhász szerint a szegénység elleni harc lenne a prostitúció elleni fellépés egyik legfontosabb eleme, ám a sikerhez arra is szükség lenne, hogy a rendőrség az eddigi gyakorlattal ellentétben lecsapjon a masszázsszalonoknak álcázott illegális bordélyokra, és megbüntesse a kuncsaftokat is. Az aktivista szerint a mostani kormányban vannak olyan politikusok és szakértők, akik felszámolnák a prostitúciót, így elképzelhető, hogy hosszabb távon módosítják a szabályokat.
