Fel kell számolni az „istentelen rendszert” – harsogta a pulpitusról egy nagy szakállú férfi Gáza városban az eddig kevésbé ismert szervezet, a Hiszbul Tahrír (Felszabadulás Pártja) múlt heti rendezvényén. Szavait nagy tömeg hallgatta, a szónok mögötti óriási poszteren pedig a „kalifátus” felirat díszelgett, jelezve a csoport elsődleges célkitűzését. Egyszer csak géppuskák ropogását lehetett hallani, az övezetet irányító Hamász iszlamista mozgalom rendőrei lőttek a levegőbe, majd puskatussal támadtak az emberekre, hogy feloszlassák a tüntetést.
Csempészett juhok Gázában
AP/ Eyad baba
A Hiszbul Tahrír először 2009-ben tűnt fel. Teljes egészében elutasítja a világias, de még a Hamász-féle konzervatív államberendezést is, helyette egy kalifátus keretén belül az iszlám állam és törvénykezés, a saría bevezetését tűzte ki célul. Radikális alternatívát kínál a szerinte egyre mérsékeltebb Hamásszal szemben, és rendezvényein meglepően nagy tömeg gyűlik össze. A Hamász nem tűri azonban a konkurenciát, ezért általában feloszlatja az ellenzéki megmozdulásokat. Újabban pedig a Fatahhoz tartozó biztonságiak a Hamász rendőreivel együtt ütlegelik a tüntetőket, jelezve, hogy a pár hónappal ezelőtt még ellenséges felek között valóban megtörtént a kiegyezés.
„Mindannyian felvettük a munkát” – mondta a HVG-nek Rámi Ádzsrámi, a Fatah tagja. Nuszejrati otthonában mesélte, hogy a Hamász 2006-os fegyveres puccsa után a Fatah tagjai sztrájkba léptek, szabotálva az övezet kormányzását, de a kiegyezéssel ez véget ért. Faúzi Barhúm, a Hamász szóvivője gázai irodájában a HVG-nek megerősítette az írásos megállapodást mozgalma és a Fatah között, de hozzátette, hogy a tényleges közös kormányzati infrastruktúra kialakítása késik. Barhúm szerint azért, hogy megvárják a palesztin államról szóló, szeptemberben esedékes ENSZ-szavazást, amelyet Mahmúd Abbász palesztin elnök, a Fatah vezetője kezdeményezett.
A két nagy palesztin frakció között évekig nem történt közeledés, a Kairóban zajló békéltető tárgyalások rendre kudarcba fulladtak. Az arab felkelések, és főként Hoszni Mubarak egyiptomi rendszerének februári bukása után azonban megváltozott a geopolitikai helyzet. Áprilisban aztán a Hamász és a Fatah váratlanul bejelentette, hogy sikerült megegyezniük a kormányzás és az új választások kérdésében.
A palesztin kiegyezés tehát komolynak tűnik, az egyiptomi határnyitás viszont blöffnek látszik. A Kairóban a hatalmat átmenetileg gyakorló legfelső katonai tanács hetekkel ezelőtt jelentette be a rafahi határátkelő megnyitását, hogy véget vessen az övezetet sújtó, ötéves izraeli blokádnak. Az egyiptomi határ azonban továbbra is zárva van (HVG, 2011. június 11.). Annak, aki át akar kelni, minimum 15 nappal előre kell jeleznie szándékát mindkét oldal titkosszolgálatának. A palesztinok által „az ördög mennyországának” nevezett övezetbe a belépéshez az utolsó feltétel egy nyilatkozat aláírása, miszerint a bebocsátás saját felelősségre történik.
A Gázai övezet lényegében gettóvá vált, és bár az elemi árucikkek az egyiptomi oldalról futó csempészalagutakon keresztül bejutnak a területre, a nyomor és a kilátástalanság egyre nő. Ez is közrejátszik abban, hogy az iszlámot szélsőségesen értelmező szalafista csoportok jelennek meg az övezetben. A Hamász fegyveresei 2009-ben például ostromot indítottak egy rafahi mecset ellen, ahol az Allah Harcosai nevű, az al-Káida terrorhálózathoz közeli csoport fegyveresei bújtak meg. Vezérük előzőleg kikiáltotta a kalifátust.
Az egyre radikálisabb csoportok felbukkanása is talán annak a jele, hogy az arab felkelések hatására a palesztinok is fontolgatják a fegyveres harcot. A fatahos Ádzsrámi és a hamászos Barhúm is úgy vélte, a nagy pártok és a fegyveres brigádok szintén a harmadik intifádára készülnek. A palesztin kiegyezést pedig a szóvivő nem annyira az egyiptomi politika megváltozásával, mint inkább azzal magyarázta, hogy Abbász rájött: Izrael nem tartja be az ígéreteit, és minden tárgyalási kísérlet halálra van ítélve. Barhúm szerint az új intifáda esélye több mint 80 százalék. És – tette hozzá lelkesen – „most velünk van a világ”.
„Ha a közös Fatah–Hamász-kormányzat bejelenti a harmadik intifádát, nagy valószínűséggel Egyiptom, Szíria, Libanon és Irán is csatlakozni fog a hadműveletekhez” – állította a HVG-nek Ualla Karadzsa palesztin újságíró. Izrael minden erőfeszítése ellenére a Hamász felfegyverezte magát, és feltöltötte sorait – fűzte hozzá. „Ez persze nem jelenti azt, hogy győzni fogunk” – osztotta meg kételyeit.
A fegyveres brigádok ugyancsak érzik a háború előszelét. A Naszer Szalahadin brigád vezetője, Abu Szajer (A kard atyja), álnéven azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy „öt hónapon belül háború lesz, és több fegyverünk van, mint valaha”. A Hamász utáni legnagyobb fegyveres erő, az Iszlám Dzsihád egyik vezetője, Khálid Batcs elárulta, hogy a libanoni síita Hezbollah és Irán segítségével ők is a háborúra készülnek. A konfliktussal kapcsolatos találgatások a civil életet is nyomasztják. A múlt pénteken például egy beduin esküvő remek hangulatban kezdődött: üvöltött a zene, a férfiak hasist szívtak, teát szürcsölgettek, mosolyogva táncoltak. De amint politikára terelődött a szó, a násznép elkomorodott.
JÁSZBERÉNYI SÁNDOR / GÁZA
