„Mottónk az igazság, gyakorlatunk az igazság könyörtelen képviselete” – fogalmazta meg célját a brit John Browne Bell, aki 168 éve indította a News of the World vasárnapi újságot. A brit újságírást forradalmasító lap első száma 1843. október 1-jén jelent meg, címoldalán megrázó történetet hozott egy férfiról, aki leesett az omnibuszról, és szörnyethalt. Bell a viktoriánus Anglia írástudatlanságából kitörő munkásrétegeknek szánta az újságot, és mindössze 3 pennyért adta (az akkoriban vezető lapnak számító, de a felsőbb osztályoknak szóló The Times 5 pennybe került).
Bell pontosan tudta, hogy közönségét szenzációs, könnyedén olvasható történetek érdeklik. Receptje bevált, a 13 ezres induló példányszám már 200 ezer volt 1891-ben, amikor eladta a lapot. Az új tulajdonos, Lascelles Carr unokafivérét, Emsley Carrt tette meg főszerkesztőnek, aki 50 éven át vezette az újságot, és 1900-ban elsőként kürtölhette világgá, hogy a britek megnyerték a dél-afrikai búrok elleni háborút. Példányszáma az egyre nagyobb teret kapott sporttémáknak köszönhetően 1912-ben elérte a kétmilliót, 1939-re pedig ennek a duplájára szökött fel. A lap sikere hasonló szellemiségű bulvárújságok születését váltotta ki, ilyen volt a Sunday People, a Daily Mail, a Daily Express és a Daily Mirror. A News of the World nemcsak megőrizte vezető pozícióját, az 1950-es évekre 8,6 millióval minden idők legnagyobb példányszámú brit lapjává vált.
A bűnügyeknek és a szexnek is teret engedő újság rendre meghökkentette olvasóit, és politikust is buktatott. 1963-ban John Profumo hadügyminiszter lemondani kényszerült, mert a lap megírta viszonyát egy prostituálttal, aki a londoni orosz követség katonai attaséjával is összeszűrte a levet. Szaftos sztorikban az után sem volt hiány, hogy 1969-ben az ausztrál származású Rupert Murdoch az apjától örökölt vagyonból 34 millió fontért megvette a lapot. A News of the World a vasárnapi lapok piacán 2,7 millió példánnyal az utolsó pillanatig megőrizte vezető pozícióját. Bukását ugyanaz okozta, mint a sikerét: a botrány hajhászása. Az utolsó szám a daliás időkre emlékeztető 5 millió példányban jelent meg.
