Görög lázongás

Athén-szerte 20 ezer tonna szemét bűzölög az utcákon, a köztisztasági hivatal dolgozói ugyanis második hete blokád...

  • HVG HVG
Görög lázongás

Athén-szerte 20 ezer tonna szemét bűzölög az utcákon, a köztisztasági hivatal dolgozói ugyanis második hete blokád alatt tartják az egyik fő lerakóhelyet. Hamarosan az üzemanyag-ellátás is akadozhat, a legnagyobb olajfinomító, az állami Hellenic Petroleum dolgozói is munkabeszüntetéssel fenyegetőznek. A többi közszolgáltatónál és számos egyéb állami intézménynél pedig ülősztrájkra készülnek az alkalmazottak a kormány legújabb megszorításai miatt. A közlekedési dolgozók újabb általános sztrájkja hétfőn megbénította Athént, leállt a metró, nem jártak a buszok és a fővárost a peremkerületekkel összekötő városi vonatok. Munkabeszüntetésre készültek a börtönőrök, a mentősök és a légiforgalmi irányítók. A másfél év alatt mindennapossá vált akciók a jövő héten is folytatódnak: a szakszervezetek újabb általános sztrájkot hirdettek, ahogy egyik aktivistájuk fogalmazott: „a szocialisták neoliberális gazdaságpolitikája ellen”.

A megmozdulások azonban már nem vonzanak annyi embert, mint korábban, és az erőszak is alábbhagyni látszik. Politikai elemzők szerint a lakosság dühös és elkeseredett ugyan, de azzal is szembesült, hogy a tiltakozásokkal nem sokra megy. A parlamentben négyfős többséggel bíró szocialisták – hogy elkerüljék az államcsődöt, és a felszínen maradáshoz negyedévente megkapják az EU és az IMF 110 milliárd eurós hitelének esedékes részletét – egymás után hozták a drákói intézkedéseket. Új adókat vezettek be, a régieket növelték, felemelték a nyugdíjkorhatárt, csökkentették a nyugdíjakat. Az állami szférában alaposan lefaragták a juttatásokat és a fizetéseket, és folyamatosan csökkentik az alkalmazottak számát.

A gazdaság képtelen kikeveredni a negatív spirálból, az egymást követő negyedik év súlyos recessziója miatt az adósságállomány a GDP 170 százaléka fölé duzzadhat. Az elégedetlenséget súlyosbítja a növekvő munkanélküliség, nem csoda, hogy a szocialisták felélték a politikai tőkéjüket. A ciklus feléhez közeledve népszerűségben megelőzték őket elődjeik, a mostani megszorításokat, adóemeléseket ellenző, helyette gazdaságélénkítést szorgalmazó konzervatívok, bár utóbbiak előnye nem akkora, hogy előrehozott választás esetén egyedül kormányképesek legyenek. Ezért újabban nemzeti egységkormány létrehozásának szükségességét emlegetik, az élén pártonkívüli, technokrata miniszterelnökkel.