Fürdött önmaga és párttársai örömében Donald Tusk lengyel miniszterelnök a jobbközép liberális Polgári Platform (PO) kampányközpontjában a vasárnapi parlamenti választás estéjén. Az 1989-es kerekasztalos rendszerváltás óta az első újrázni tudó kormány nevében a választóknak köszönte meg a bizalmat, feleségének, Malgorzatának pedig azt, hogy előző mandátuma négy, és kapcsolatuk 35 éve alatt is kitartott mellette, noha egyik sem volt könnyű. A szélesen mosolygó, 54 éves politikus megszokott visszafogottságát sutba dobva deklarálta a győzelem eufóriájában rózsaszínűnek ható nézetét, miszerint a szeretet sokkal fontosabb, mint a hatalom.
Leverten, de dacosan fogadta a jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) és saját – a helyhatósági és elnökválasztást is beszámítva –, négy év alatt sorrendben hatodik vereségét Jaroslaw Kaczynski, aki szerint eljön még az idejük, mert igazuk van, és Lengyelországnak alapos változásra lenne szüksége. Ezt a véleményt azonban az eredmények szerint csak a választók alig 30 százaléka osztotta, ami azt jelentette, hogy Kaczynski – hiába állította csatasorba csinos „angyalkáit”, hogy az idős vidéki szavazókra támaszkodó PiS-ről kialakult képet felfrissítse – nem tudta jelentősen szélesíteni bázisát. Az első elemzések szerint a kampányfinisre a PO és a PiS között szűkülő rést éppen Kaczynski tágította ki újra, amikor időzítetten megjelenő első – Álmaim Lengyelországa címet viselő – könyvében ismét régi vádaskodó, a diplomáciában porcelánboltba tévedt elefántként mozgó önmagát idézte. Azt állította például, hogy Angela Merkelt a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi segítségével választották meg, és német kancellárként imperialista álmokat szövöget Lengyelország kárára.
A Kaczynski jelentette veszély elmúltára a zloty erősödésével reagáló pénzpiac és a futballkedvelő Tusk is gördülékeny kormányalakítási tárgyalásokra számít. A PO 39,2 százaléka mellé volt és valószínűleg leendő koalíciós partnere, a vidéki agrárbázisú Lengyel Néppárt (PSL) 8,4 százalékot tett hozzá, és együtt többséghez jutottak a 460 fős alsóházban, a szejmben. A papírforma szerint Tusk marad a kormányfő, helyettese pedig az 52 éves Waldemar Pawlak, aki a rendszerváltás óta vezeti a PSL-t, kétszer rövid ideig miniszterelnök is volt, egyszer jobboldali partnerekkel, egyszer pedig a posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetséggel (SLD). Biztosnak nevezik Radoslaw Sikorski külügy- és Jacek Rostowski pénzügyminiszter pozícióját, de varsói források szerint az új kormány összetételéről a magának erőteljesebb szerepet akaró – tavaly a PO színeiben megválasztott – Bronislaw Komorowski államfő, Grzegorz Schetyna szejmmarsall és Tusk triumvirátusa dönthet.
Az alsóház életébe új színt visz az ellentmondásos, vodkagyártásból meggazdagodott Janusz Palikot, aki az önmagáról elnevezett pártjával nagy meglepetésre 10 százalékot szerzett. A Palikotot Támogató Mozgalom (RPP) egy év alatt a semmiből a lengyel politika harmadik legnagyobb szereplőjévé vált. A felmérések szerint elsősorban a fiatalokat és a baloldali szavazókat vonzotta harsány antiklerikalizmusa, valamint a könnyű drogoknak, a melegek együttélésének és az abortusznak a legalizálása mellett folytatott kampánya.
A polgárpukkasztástól sem visszariadó Palikot sok szavazatot vett el az SLD-től, és a párt – amelynek sorsával a hozzá hasonlóan botrányokkal terhelt kormányzás után megbukott magyarországi MSZP-t riogatják – nem tudott kitörni abból a karanténból, ahová 2005-ben zárták a szavazók, a lengyel politikát két jobboldali erő színpadává téve. Mint Olgierd Annusewicz politikai elemző a HVG-nek elmondta, az SLD-nek az sem segített, hogy vezetője, az újabb választási kudarc után a lemondását bejelentő Grzegorz Napieralski kapkodva fiatalított, és megromlott a kapcsolata az 1995–2005 közötti államfővel, a még mindig népszerű Aleksander Kwasniewskivel. Annusewicz példaként hozta föl, hogy míg a tavalyi elnökválasztáson, amikor Kwasniewski kiállt mellette, Napieralski az első fordulóban meglepetésre 13,7 százalékot szerzett, most viszont az SLD szavazati aránya mélypontra, 8,2 százalékra süllyedt.
A zilált ellenzék láttán nem lélegezhet fel Tusk, mert a következő négy évben nem lesz elegendő az az óvatosság, ami az első mandátumát jellemezte. Figyelmeztető számára a négy évvel ezelőttitől 7 százalékponttal elmaradó, 49 százalékos részvételi arány is. Bár Lengyelország az egyetlen EU-tagállamként még a válság mélypontján, 2009-ben is növekedni tudott, az exportpiacok beszűkülésével és a dinamikus belső fogyasztás fékeződésével megtörhet a lendület. Súlyos probléma a munkanélküliség, ami a 18–24 év közötti fiatalok körében 25 százalékos, míg 2008-ban még csak 17 volt, az országos átlag pedig jelenleg 12 százalék. Ennek is tulajdonítható – magyarázta a HVG-nek Marek Dietl, a varsói Sobieski társadalomkutató intézet szakértője –, hogy a PiS azért valamennyire tudta szélesíteni táborát a fiatalok körében, akik megcsappant lehetőségeikért a kormányt okolják.
Támaszt jelenthet viszont a lengyel gazdaságnak az EU-tól érkező pénz. A 2007–2013-as uniós költségvetési periódus 67 milliárd eurója után Varsó 2014–2020-ban 80 milliárdra számít, amiből Tusk az ország modernizációját szeretné felpörgetni. A látványos fejlődés ellenére van is mit, hiszen a jövő évi labdarúgó-Európa-bajnokságra tervezett beruházások – különösen a köz- és vasútépítések – egy része aligha valósul meg. Igaz, a fővárosban, a Visztula partján a volt lepusztult aréna és az azt övező bolhapiac helyére impozáns stadiont húznak fel. A régi-új kormány ezúttal nem spórolhatja meg a fájdalmas szerkezetátalakító lépéseket sem, hiszen az idén a GDP 5,6 százalékára rúgó hiányt jövőre 3 százalékra kell csökkenteni, különben az államadósság ismét az alkotmányban korlátként meghatározott 55 százalékos limit közelébe emelkedik.
