Felfüggesztik Mianmar (az egykori Burma) legnagyobb vízerőmű-építését – jelentette be Thein Szein államfő a minap, pedig az energetikai miniszter nemrég még a beruházás szükségességét hangsúlyozta. Az elnök azzal indokolta a döntést, hogy márciusban hivatalba lépett kormánya figyel az emberek véleményére. Márpedig az ország legfontosabb folyójára, az Iravádira tervezett létesítmény ellen az ellenzék és az érintett északi Kacsin állam lakossága is tiltakozik. Sőt a szakadár régió gerillái 17 évnyi tűzszünet után fegyveres akciók felújításával is igyekeznek akadályozni a tavalyelőtt a kínai China Power Investment állami társaság irányításával megkezdett munkálatokat, amelyek nyomán 3,6 milliárd dolláros költséggel 152 méter hosszú, ugyanilyen magas duzzasztógát épülne, és csaknem 800 négyzetkilométeres víztározót alakítanának ki. Ezért több mint tízezer mianmarit kellene kitelepíteni, miközben az erőműben termelt áram 90 százaléka Kínába kerülne.
Az építkezés leállítása meglepetést okozott. A Bengál-öböl partján fekvő, Kína és India közé ékelődő, 55 millió lakosú, hét államból és hét körzetből álló egykori brit gyarmatot ugyanis 1962-től az ellenzékieket és a lakossági tiltakozó akciókat egyaránt kíméletlenül elnyomó katonai junta irányította. Tavaly novemberben húsz év után először tartottak parlamenti választást, amelynek eredményeként – nyugati értékelések szerint csalások következtében – a képviselői helyek háromnegyede a junta által alapított Szolidaritás és Fejlődés Uniópártnak (USDP) jutott. Az immár polgárinak beállított kormányzat élén álló, 65 éves Thein Szein maga is a katonai klikk tagja volt. Ügyvezetőként a miniszterelnöki posztot töltötte be, amikor 2007-ben kíméletlenül szétverték a buddhista szerzetesek vezette, eredetileg az üzemanyagárak emelése miatt kirobbant, majd a hatalom elleni megmozdulásokba torkollott tüntetéssorozatot (HVG, 2007. szeptember 29.). Kulcsszerepe volt az ország 2008-ban népszavazáson elfogadtatott ellentmondásos alkotmányának kidolgozásában is – ez eleve a fegyveres erők tagjainak garantálja a kétkamarás parlament mandátumainak negyedét.
Államfőként ugyanakkor már több, a demokrácia irányába mutató intézkedést is hozott, egyik augusztusi beszédében pedig modern, fejlett demokráciát ígért. Igaz, terveinek megítélése egyelőre nem egyértelmű. Akad, aki már abban is a gyökeres változások előjelét látja, hogy tavaly novemberben szabadon engedték az ellenzék Nobel-békedíjas vezérét, Aung San Suu Kyit. A demokrácia jelképévé vált politikus asszony tizenöt évet töltött börtönben vagy házi őrizetben, miután pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért 1990-ben megnyerte a választásokat, de a junta nem adta át neki a hatalmat. Az utóbbi hónapokban viszont többször is találkoztak vele a kormány képviselői – egyszer maga Thein Szein is –, akik további politikai foglyok elengedését is megígérték. Egy közel hatszáz nevet tartalmazó lista már el is készült, kedden pedig az államfő több mint 6 ezer elítéltnek hirdetett amnesztiát, de nem tudni, vannak-e közöttük lelkiismereti okokból bebörtönzöttek. Ez utóbbiak számát ellenzékiek és független elemzők kétezerre becsülik. A kormány enyhítette a sajtó működését korlátozó törvényeket, béketárgyalásokra hívta – egyelőre sikertelenül – a különböző, függetlenségre törekvő etnikai csoportok fegyveres felkelőit, felajánlva nekik, hogy régiójukban ők őrizhetnék az ország határait, és intenzív nemzetközi konzultációkat is kezdett.
Az óvatosak arra intenek, hogy Mianmarban eddig nem történt semmi visszafordíthatatlan. Szerintük a reformok fő célja, hogy szépítsék az 1990-es évek vége óta európai és amerikai gazdasági szankciók által sújtott államról kialakult képet, elérjék a külföldi korlátozások enyhítését, és 2014-ben megkapják a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) soros elnöki tisztét. De az a szándék is meghúzódhat a változások mögött, hogy lazítsanak a Kína és Mianmar között az utóbbi időben kialakult egyoldalú függő helyzeten. Merthogy Pekingnek az ásványi kincsekben, például földgázban, drágakövekben, valamint fában és vízenergiában gazdag ország tartalékaira, az elszigetelt Mianmarnak pedig Kína befektetéseire van szüksége. A most leállított beruházáson kívül hat másik erőmű is épül kínai irányítással, és a tervek szerint két év múlva adják át a Bengál-öböl partjáról Délnyugat-Kínába vezető, négyezer kilométer hosszú gáz- és olajvezetéket.
A politikai enyhülés a jelek szerint tovább élénkítette a kínai tőkét: az idén márciusban zárult pénzügyi évben csaknem húszmilliárd dollárnyi külföldi befektetésre kapott ígéretet a súlyos korrupcióval átitatott mianmari gazdaság, a háromnegyede Kínából és Hongkongból érkezik. A fellendülés gondokat is okoz: 20-25 százalékkal felértékelődött a nemzeti valuta, a kjap, ami csaknem ellehetetlenítette az exportot.
Ezért, no meg az ellentmondásos – például különböző valutaárfolyamokkal manipuláló – pénzügyi rendszer átszervezése érdekében külföldről, így az IMF-től is tanácsokat vár a mianmari kormány, amihez, úgy tűnik, számíthat az USA segítségére. A politikai változások ugyanis lehetőséget adnak Washingtonnak, hogy megerősítse helyzetét, és valamelyest ellensúlyozza Kína befolyását a délkelet-ázsiai térségben. Derek Mitchell amerikai különleges megbízott nemrég járt is Mianmarban, Wunna Maung Lwin külügyminiszter pedig megbeszéléseket folytatott az USA kormányzatának képviselőivel, amikor az ENSZ-közgyűlés szeptemberi ülésszakán New Yorkban tartózkodott. A mianmari kereskedelmi miniszter ez idő alatt Újdelhiben tárgyalt – India szintén ugrásra készen várja, hogy megszilárdíthassa gazdasági kapcsolatait a szomszédos országgal.
POÓR CSABA
