Egyeztetés orrvérzésig

Nemcsak önmagukat ítélték végtelennek tűnő egyeztetésekre, a pénzpiacokat is bizonytalanná tették az EU vezetői, hogy kettébontották csúcstalálkozójukat, és a vasárnapi előkészítés után lapzártánkat követően, szerdára ígérték a végleges döntések meghozatalát. Az iránykeresést mutatta, hogy az euró hétfő–keddi erősödése derűlátást sugallt, a menedéknek tekintett német államkötvény viszont hullámvasutazott, attól függően, hogy a piaci szereplők a hosszadalmas megoldáskeresés milyen végét valószínűsítették.

Feszült volt a hangulat a tárgyaló felek között is. Jean-Claude Juncker luxemburgi pénzügyminiszter, az eurócsoport vezetője például azt nehezményezte, hogy – a karlsruhei alkotmánybíróság döntésének következményeként – Angela Merkelnek még egy kört kell futnia a berlini parlamentben az újabb mentőcsomag ügyében. Az ingerült Nicolas Sarkozy francia államfő pedig David Cameron brit miniszterelnököt osztotta ki, mondván, hogy ha nem csatlakoztak az euróhoz, akkor most kívülről ne piszkálják a közös valutát használó országokat. Kikérte magának a kioktatást hétfői közleményében az olasz kormány is, Silvio Berlusconi miniszterelnököt ugyanis Merkel és Sarkozy együttesen sürgette a megszorító intézkedések mielőbbi végrehajtására.

Voltak, akik attól tartottak, az egyeztetések szerdán sem hozzák meg a várt végleges eredményt. Ők azzal vigasztalták magukat, hogy időben már nem egy nagy ugrás a húsz vezető gazdasági hatalom (G20) november 3–4-ei csúcskonferenciája Cannes-ban. Ez lehet az utolsó utáni határidő, az EU gyötrődését aggódva néző USA és Kína ott már határozott, a pénzpiacokat megnyugtatni képes intézkedési csomagot szeretne látni az unió képviselőitől.

Brüsszelben mindenki hangsúlyozta, hogy vasárnap csak előkészítették a szerdai döntéseket, de az elképzelések egy része már körvonalazódott. A piacok szempontjából az a legfontosabb, hogy az EU-bankoknak 100-110 milliárd eurós tőkefeltöltési kötelezettséget írnak elő, hogy a tőkemegfelelési mutatójukat a jelenlegi 5-ről 9 százalékra emeljék. Erre azért van szükség, hogy ki tudják heverni az eurózóna perifériaországai és különösen a görögök által kibocsátott államkötvényeken keletkező veszteségeiket. A HVG tudósítója által látott bizalmas EU–IMF-elemzés szerint a görög eladósodottság mértéke 2013-ban a GDP 186 százalékán tetőzhet, és 2020-ra is csak 152 százalékra esne vissza, márpedig ez a tartozás a jelenlegi feltételekkel finanszírozhatatlan. A júliusi megállapodásban a görög államkötvényeket birtokló bankok „önkéntesen” 21 százalékos leírást vállaltak, de az eurózóna vezetői 50-60 százalékos veszteség elfogadását szeretnék lenyeletni velük. A hírek szerint Merkel és Sarkozy kész személyesen is részt venni a pénzintézetek megpuhításában, mert a bankok részvétele nélkül Görögországot nem lehet megmenteni.

A német álláspont győzelmét látják amögött, hogy a bankoknak első körben a pénzpiacokról kell megpróbálni friss tőkéhez jutni, s ha ott nem megy, csak akkor fordulhatnak a kormányokhoz. Ez nem nagyon tetszett az olaszoknak, a portugáloknak és a spanyoloknak, mert az ő pénzintézeteik várhatóan másoknál nehezebben és drágábban juthatnak új tőkéhez a piacokról. Ugyancsak Berlin, valamint az Európai Központi Bank (EKB) ellenkezésén bukott meg az a franciák által favorizált megoldás, hogy az euróövezet ideiglenes válságalapja (EFSF) már a korai fázisban szálljon be a bankok feltőkésítésébe. Ehelyett ez afféle végső mentsvár lesz, ha az első két megoldásból kifogyott a pénz.

az EFSF „tűzerejét” többféle módon növelhetik. Piaci várakozások szerint az alap akkor nyújtana hiteles védelmet a spekulánsok ellen az eurónak, ha a jelenlegi 440 milliárd euróról 1500–2000 milliárdra pumpálnák fel. Erre az adósságukkal küzdő EU-tagországoknak nincs pénzük – Franciaországot például tripla A minősítésének elvesztése fenyegeti túlzottnak tekintett felelősségvállalása esetén –, ezért más utakat kell keresni. Már csak azért is, mert az EFSF segítségére még Görögországnak is szüksége lehet. Az Athén reformjait ellenőrző és a tavaly májusban kialkudott 110 milliárd eurós mentőcsomag részleteinek folyósításáról döntő trojka (az EKB, az IMF és az Európai Bizottság) sokkolta ugyanis az egyeztetésre készülő pénzügyminisztereket, amikor nyilvánosságra hozta, hogy Görögország legkorábban 2021-ben térhet vissza a tőkepiacokra, és finanszírozási igénye addig legalább 252 milliárd euróra rúg – adósságleírás nélkül.

A válságalap forrásainak felhasználása a 17 eurózóna-ország saját pénzének betétele nélkül két módon válhatna hatékonyabbá – derült ki a brüsszeli csúcsértekezleten. Az eurózóna államkötvényeiből vásárló külső befektetőknek a névérték 20-30 százalékára garanciát vállalnának – azaz eddig fedeznék az esetleges veszteségeket –, amit a piaci szereplők kevesellhetnek, látva, hogy a görög papírokon akár 50-60 százalékot is bukhatnak. Fölmerült az is, hogy az EFSF mellé speciális befektetési alapot hoznának létre, amelybe közel-keleti vagy ázsiai állami befektetési alapok, Brazília, India vagy Kína, esetleg az eurózónán kívüli európai országok (Norvégia, Svédország) tennének bele pénzt a valutatartalékukból, amivel a remények szerint 750–1250 milliárd euróssá növelhetnék a közös valuta és az azt használó régió körüli pénzügyi várfalat.

FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL