Lesben állnak

Diplomataként, újságíróként vagy akár diákként folytathatnak fedőtevékenységet azok a kémek, akiknek száma több száz lehet, és számos titkosszolgálatnak dolgozhatnak – kavart vihart a napokban ritka interjúinak egyikében Alain Winants, a belga állambiztonsági szolgálat (VSSE) vezetője. Mint elmondta, az EU „fővárosában” az utóbbi években annak ellenére fokozódott a spionok aktivitása, hogy egyes szakértők a hidegháború végével a hagyományos kémkedés befejeződését jósolták. Brüsszelben ma is nyüzsögnek az ügynökök, akik bármilyen katonai, diplomáciai, üzleti vagy technológiai titokra vevők. Winants szerint az Oroszország, Kína és más államok által végzett hírszerzési akciók száma ma is hasonló szinten van, mint a hidegháború idején, ami nem meglepő, ismerve a város fontosságát.

Brüsszel 1967 óta a NATO európai központja, emellett a legfontosabb EU-intézmények, továbbá ENSZ-részlegek és számtalan más nemzetközi szervezet, szakszervezet székhelye is. Ehhez jön az itt működő 279 nagykövetség – számos államnak bilaterális, az EU-hoz rendelt és NATO-nagykövetsége is van –, ahol 5 ezer diplomata és 60 ezer diplomáciai státusú ember dolgozik, a lobbisták serege 15-20 ezer főt számlál, az újságírók pedig 1500-an vannak.

A klasszikus kémkedés brüsszeli jelenlétének legszélesebb nyilvánosságot kapott esete az észt Herman Simmhez köthető, akiről a NATO hivatalosan is elismerte, hogy történetének legkártékonyabb kéme volt. Simm az észt nemzeti biztonsági hatóság vezetőjeként az oroszoknak továbbított információkat 2008 szeptemberéig. Mindezt úgy, hogy a legtitkosabb transzatlanti katonai, EU-s és észt dokumentumokhoz fért hozzá, és rendszeresen vett részt bizalmas brüsszeli tárgyalásokon. Lebukását az őt is beszervező, magát spanyol üzletembernek kiadó orosz kém lelepleződése okozta – Simmet hazájában 12,5 évre ítélték.

A téma kutatója, Kristof Clerix a HVG-nek elmondta, a külföldi kémtevékenységek megakadályozására a belga állam mintegy 600 katonai és hasonló számú polgári hírszerzéssel foglalkozó elhárítót alkalmaz. Ők a VSSE jelentése alapján 2011-ben 193 külföldi és 54 katonai hírszerzési üggyel foglalkoztak, ami nemzetközi összehasonlításban magas szám. Ami a szovjet idők klasszikus kémkedésének, a sajtóakkreditációt felhasználó információszerzés módszerének a fennmaradását illeti, a jelentés szerint tavaly hét külföldi újságíró kapcsán vizsgálódtak.

Belgium a liberális bevándorlási politikája, népes emigráns közössége miatt is célkeresztbe került – vélte Clerix. Főként a marokkói, kongói, ruandai és török bevándorlók körében gyakori a kémtevékenység, illetve sűrűek az őket figyelő hírszerzési akciók. A belga hírszerzés olyan esetet is dokumentált, amikor a kongói nagykövetség színes bőrű utcai bandák tagjait alkalmazta testőröknek fedőmunka gyanánt. Kongó esetében figyelik az emigráns ellenzéki szervezkedéseket, míg az észak-afrikai államok kapcsán az iszlamista szélsőségesek jelentette fenyegetéssel szemben igyekeznek hírszerzési eszközökkel fellépni.

A biztonságpolitikára, terrorizmusra és szervezett bűnözésre szakosodott belga kutató és újságíró szerint nem elhanyagolható a technológiai és ipari kémkedés sem az országban. A hadi- és biztonságtechnikai, csúcstechnológiai és űripari vállalatok kifejezetten kedvelt célpontjai az erre szakosodott kémeknek. A Liege-i Egyetem tíz vállalkozása például 2002–2006 között több adatlopási manőver áldozata volt, az idén pedig két belga haditechnikai vállalatot ért kémtámadás. A belga hírszerzés tapasztalatai szerint az EU elleni hírszerzésben különösen nagy figyelem irányul a stratégiai fontosságú energetikai információkra.

További lökést ad a brüsszeli kémkedésnek Clerix szerint, hogy az Európában példa nélküli képviseleti dzsungelben és érdekartikulációs kavalkádban könnyen elbújnak a hírszerzők. Winants úgy véli, a város a titkos információra ácsingózók számára az a hely, ahol feltétlenül ott kell lenniük. Egy helyen koncentrálódik temérdek értékes adat, miközben ott vannak a politikai döntéshozók, gazdasági és egyéb érdekcsoportok, s ráadásul nagy számban vannak jelen potenciálisan beszervezhető emberek is, és ez teszi Brüsszelt a világ egyik legfontosabb kémközpontjává.

Az EU saját diplomáciai testülete, az európai külügyi szolgálat például még csak most alakítja ki belső biztonsági rendszerét, amilyet a saját információi védelmére hagyományosan nagy súlyt helyező NATO már kiépített. A kémkedés technológiájával kapcsolatos botrányok egyelőre gyanús, a nyilvánosság előtt tettes nélküli esetek. Az egyik legnagyobb visszhangot az váltotta ki, amikor 2003-ban az Európai Tanács (ET) Justus Lipsius nevű épületében hét tagállam fokozottan védett delegációs szobáiban fedeztek fel a telefonok és beszélgetések rögzítésére egyaránt alkalmas rendszert. A rutinellenőrzés során kiszúrt fekete dobozokról azóta sem derült ki, melyik országnak szállítottak információkat.

Külön fejezetként emlegetik a behatolást az informatikai rendszerekbe, tavaly például az Európai Bizottság egész belső hálózatát támadás érte. Szintén 2011-ben az EU terrorelhárításért felelős vezetőjének, Gilles de Kerchove-nak, valamint az ET elnökének, Herman Van Rompuynek is feltörték a postafiókját. Ugyanígy járt korábban az EU volt kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Javier Solana is. Van, aki azt sem tartja véletlennek, hogy az ET főépületének bejáratánál feltűnően sok ingyenes, nyitott wifikapcsolat érhető el. Ami a reptérről befutó diplomatákat arra csábíthatja, hogy okostelefonjukkal ott intézzék sürgős ügyeiket, amivel kiváló célpontjaivá válnak az adathalászoknak.

FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL