Bamako forgalmas utcáin az élet a megszokott képet mutatja: motoros taxik fuvarozzák a színes textilbe öltözött férfiakat és nőket, dobszó hallatszik a fűszereket, gyöngyöket és indigót árusító kézművespiacon. A homokvihar, a harmattán szelétől a szokásosnál még porosabb utcákon feltűnt azonban a kék-fehér-piros trikolór: a szélvédőre ragasztható, apró változattól a méretes darabig nagy keletje van a francia zászlónak.
Mali asszony gyerekével
AFP
A mali főváros kétmilliós lakosságának nagy része támogatja a francia beavatkozást. „Azt kérdezik, hogy maga francia-e” – tolmácsolta a taxisofőr a HVG tudósítójának a helyi, bambara nyelven feltett kérdést. „Ha igen, meg akarják tapsolni.” „Meg kell köszönnöm Francois Hollande francia elnöknek, hogy ilyen bátor döntést hozott” – mondta bamakói otthonában Mali egyik népszerű gitárosa, Baba Salah. Ő a fővárostól 1200 kilométerre északra található Gaóból származik, és csaknem két évtizede Bamakóban él. Elmondta, hogy az északi zenészek nagy része kénytelen volt délre vagy külföldre menekülni a válság egy évvel ezelőtti kirobbanása óta, mert a lázadók a muzsikát iszlámellenesnek bélyegezték.
A francia–mali közös katonai hadművelet óta tilos nyilvánosan gyülekezni Maliban, mivel rendkívüli állapotot rendeltek el. Ezért idén a muszlim ünnepen Mohamed próféta születésnapjáról – ami a Hold mozgásán alapuló iszlám naptár szerint január 24-ére esett – csendesen emlékeztek meg. A bamakóiak nagy része azt gondolja, hogy a katonai beavatkozás nem tart tovább néhány hónapnál, de a rendezés és újjáépítés esetleg éveket is igényelhet. Egyesek szerint a francia beavatkozás nem pusztán a jóindulat jele. A mali író, Doumbi Fakouly például szívesebben venné, ha az északi területek felszabadítása nem csupán a volt gyarmatosító franciák érdeme volna, hanem mali és afrikai csapatoké is.
Noha az ENSZ Biztonsági Tanácsa december végén felhatalmazta a nyugat-afrikai gazdasági tömörülés (ECOWAS) csapatait a mali katonai beavatkozásra, megérkezésüket eredetileg csak az idén szeptemberre várták. A 3300 fős kontingens azonban a francia légi csapások után röviddel elkezdett felvonulni, a létszámát 5700-ra duzzasztották, és még a közép-afrikai Csád is felajánlott 2000 katonát. Franciaország azt várja, hogy a felszabadított területek ellenőrzését a mali hadsereg és az afrikai csapatok veszik majd át, de ennek akadálya lehet a katonák alulképzettsége és a felszerelés hiánya.
„Nincs katonai hírszerzésünk, és nincsenek szállító járműveink vagy katonai repülőgépeink” – mondta a HVG-nek Bamakóban az ECOWAS mali missziójának vezetője, Aboudou Touré Cheaka. Hozzátette: a nemzetközi beavatkozás további célja, hogy Maliban választásokat tartsanak, és legitimálják a vezetést: Dioncounda Traoré elnök a tavaly márciusi katonai puccs után került hatalomra, átmeneti mandátummal. A parlament január végén villámgyorsan elfogadott egy rendezési tervet az ország újraegyesítésére és a választások kiírására, ám ez nem tetszik az ellenzéknek. „Nem akarunk választásokat pusztán a választások kedvéért” – mondta Rokia Sanogo, egy ellenzéki csoportokat tömörítő társaság, a COPAM elnökhelyettese. Szerinte Mali újjáépítése csakis a társadalom minden rétegének – az ellenzék, a vallási vezetők, a civil szervezetek – bevonásával történhet.
Sanogo azt gondolja, hogy az MNLA, a tuareg szeparatista mozgalom „Franciaország kreatúrája”. Szerinte a franciák az MNLA-t használják arra, hogy gazdasági céljaikat követve, a tuareg Azavad létrehozásával megosszák Malit. A külföldi elemzők is úgy vélik, hogy Mali nem csak a terroristaveszély miatt fontos Franciaországnak: az ország stabilitása a régió viszonylagos békéje és az ott fellelt nyersanyagok – mint a nigeri és a Burkina Fasó-i urán, illetve az algériai olaj – miatt is lényeges lehet.
FARKAS ESZTER / BAMAKO
