Az üres szavazócédulák árusítása egyre népszerűbb tevékenységgé és megélhetési forrássá válik Afganisztánban. A kétszáz rúpiáért (kevesebb mint két dollárért) beszerezhető lapokat két és félszeres áron tovább lehet adni, amiből bőven futja egy kiadós ebédre – kebabra, rizsre, ásványvízre. Bár az április 5-ei elnökválasztás még hónapokra van, a cédulák kereskedelmének riasztó mérete már most megkérdőjelezi a szavazás tisztaságát. Holott a harcoló alakulatok zömét 2014 végére kivonó USA a választással koronázná meg az afganisztáni demokrácia megteremtésére tett nemzetközi erőfeszítéseket.
Csakhogy úgy tűnik, a demokrácia áruba bocsátható, még akkor is, ha ezúttal nyílt a versengés, mivel Hamid Karzai elnök két ötéves terminus után az alkotmány szerint harmadszor már nem indulhat. A Reuters hírügynökség beszámolója szerint az üzletelők úgy érzik, nem követnek el bűnt, csak a kereslet-kínálat igényeit elégítik ki: a szegények élelemért szabadulnak meg szavazócéduláiktól, a gazdag politikusok pedig felhalmozzák azokat. Főként a nők voksaival lehet kufárkodni, mivel a rendkívül konzervatív társadalomban a férfi hozzátartozók a nevükben könnyedén hozzájutnak a szavazólapokhoz.
Másfajta visszásságok is árnyékot vetnek a választási folyamatra. A Kabulban lévő európai diplomaták egyike például Pandzsír-völgyi szavazóként tudta regisztráltatni magát a fővárosban. Az egyik követség afgán beosztottjától pedig levették ugyan az ujjlenyomatot, de a személyazonosságát már nem kellett bizonyítania, a szavazócédulát kinyomtatták neki. A déli Kandahár tartományban a rendőrség segítségével lopták el az egyik irodából a szavazólistákat.
A várható csalások ellenére az elnökjelöltek napokban lezárult nevezése valóságos ceremóniává, erődemonstrációvá vált. A 27 induló közül az esélyesek szinte mindegyike több száz fős kísérettel, testőrséggel, sőt tucatnyi autóból álló katonai konvojjal vonult fel a fővárosi regisztrációs központba, holott a választási bizottság kérte, hagyják otthon a fegyvereiket. Az is előfordult, hogy a jelölt emberei összeverekedtek a biztonságiakkal. De nem csak a választási bizottság amúgy csendes központja vált pár napra felbolydult méhkassá, az elnöki palota is. Mivel törvény tiltja, hogy kormánytisztviselők indulhassanak az elnöki és az alelnöki posztokért, miniszterek és tartományi kormányzók sora kérte a lemondásukat szentesítő elnöki aláírást.
A Nyugat által remélt nemzeti egységre és valamennyire demokratikus átalakulásra a jelöltek maguk is veszélyt jelenthetnek. Közöttük található például az al-Káida terrorhálózat keresztapjának nevezett Abdul Raszul Szajjaf 67 éves vallási vezető, aki arról híresült el, hogy 1996-ban Szudánból Afganisztánba hívta Oszama bin Ladent. Szajjaf – akiről a Fülöp-szigeteken terrorszervezetet neveztek el – szaúdi pénzen üzemeltetett kiképzőtáborokat az 1980-as években a szovjet megszállók ellen, majd az 1990-es években az al-Káida számára. Állítólag ő volt a mentora az USA elleni 2001. szeptember 11-ei támadás fő szervezőjének, Khalid Sejk Mohamednek. Viszont tálibellenes, és Karzai kormányában is részt vett.
Indulnak világiasabb politikusok is, mint például Asraf Gani volt pénzügyminiszter vagy Zalmai Rasszul jelenlegi külügyminiszter, akiknek azonban aligha volna esélyük kiválasztott alelnökjelöltjeik nélkül. Gani a két alelnökjelöltje egyikének Rasid Dosztum üzbég hadurat nevezte, akit tálibok embertelen lemészárlásával vádolnak. Zalmai pedig azt a pastu Mohamed Khant, akinek pártja, illetve annak katonai szárnya támadásokat hajt végre a kormány ellen. Így aztán furcsa, hogy a hivatalosan még egyik jelöltet sem támogató Karzai állítólag a külügyminiszterét favorizálná, szemben az ugyancsak jelölt idősebb bátyjával, Kajum Karzaival.
Az elnökségre pályázók között szerepel Gul Aga Sirzai volt kormányzó, akit pedofíliával vádolnak – társadalmi összejövetelein nemegyszer látták, hogy kislányoknak öltözött kiskorú fiúk táncoltak. Egyes afgán területeken még ma is él az az ősi hagyomány – a bacsa bazi –, hogy hadurak kiskorú szexrabszolgákat tartanak. A jelöltek egyébként igyekeznek úgy megválasztani két alelnökaspiránsukat, hogy ne csak a pastu többség, de a tádzsik, üzbég vagy a hazara kisebbség szavazóit is maguk mögé állítsák.
Veszélyt jelent a választásra és a szövetségesek kivonása után az egész országra, hogy a 2001-ben indított – eddig az USA-nak 642 milliárd dollárba került – háborúban nem sikerült legyőzni a tálibokat. A keleti és a déli országrészekben a szélsőségesek egyre több régiót foglalnak vissza, a dezertálások gyöngítette kormányhadsereg erőtlen. Nem tudták a tárgyalóasztalhoz ültetni a Talibánt, amely ráadásul elutasítja a John Kerry amerikai külügyminiszter és Karzai között minap tető alá hozott kétoldalú biztonsági paktumot. A hamarosan összeülő loja dzsirga – a törzsi elöljárók gyűlése – jóváhagyására váró tervezet ugyanis lehetővé teszi, hogy amerikai kiképző- és terrorelhárító alakulatok maradjanak Afganisztánban, amelyek katonái nem az afgán joghatóság alá tartoznak majd.
A biztonság mellett az IMF a gazdaság katasztrofális állapotát is a kibontakozás gátjának tartja. Mit lehet kezdeni egy olyan királysággal, amelynek éves jövedelme csak másfél millió rúpia? – írta 1841-ben egyik levelében Kabulból a Kelet-indiai Társaság képviselője. Közel kétszáz évvel később sem sokkal jobb a helyzet. A főként gyümölcs, dió, szőnyeg és féldrágakő kiviteléből származó legális exportbevétel tavaly 376 millió dollár volt, az import ennek a 17-szerese, a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 45 százaléka.
A legnagyobb bevételt az ópiumipar termeli, és egyelőre nincs számottevő külföldi tőke az 1–3 ezermilliárd dollár értékűre taksált ásványi kincsek – például olaj, gáz, réz, vas – kitermelésében. Az évi több mint 15 milliárd dollárnyi segély a GDP-vel egyenértékű, és szakértők szerint Afganisztán legalább 2032-ig masszív külföldi támogatásra szorul. Kérdés, hogy a mérhetetlen korrupció és a politikai-biztonsági helyzet nem tántorítja-e majd el az adományozó országokat.
KERESZTES IMRE
