„Afrika nem egy állam!” – hangzik az afrikai turisztikai vállalkozások és szervezetek kétségbeesett segélykiáltásként is értelmezhető üzenete. Ez elsősorban azoknak a külföldi – jellemzően európai, amerikai és ázsiai – turistáknak szól, akik úgy döntöttek, az Ebola miatt elhalasztják vagy lemondják az idei évre tervezett afrikai luxusnyaralásukat, vállalva annak ódiumát, hogy a már befizetett – több ezer dollárra rúgó – előlegüket soha nem látják viszont.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) február elejei adatai szerint a járvány kitörése óta már több mint 22 ezer fertőzéses esetet regisztráltak a fekete kontinensen, és közel kilencezren haltak meg a vérzéses lázra jellemző tünetekkel járó, rendkívül magas halálozási arányú betegségben. Ugyan a gyilkos kór az Ebola által leginkább érintett három nyugat-afrikai országban, Libériában, Sierra Leonéban és Guineában szedte a legtöbb áldozatát, ez látszólag hidegen hagyta a turistákat, akik közül sokan túlzott elővigyázatosságból még a járvány gócpontjától több ezer kilométerre fekvő kelet- és dél-afrikai országokba tervezett utazásaikat is lemondták, fontos bevételi forrástól fosztva meg az idegenforgalomtól függő államokat.
„Az emberek nem halasztják el párizsi vagy londoni utazásaikat csak azért, mert Ukrajnában háború van” – érzékeltette a helyzet abszurditását Joao Oliveira, az egyik tanzániai turisztikai cég alapítója. A hollandiai székhelyű Safari Bookings honlapján a turisták megnyugtatása végett közölt térképen jól látható, hogy az érintett nyugat-afrikai országokhoz a népszerű európai úti célok közül Madrid (3600 km) és Róma (4300 km) is sokkal közelebb van, mint például Kenya (5250 km), nem beszélve Tanzániáról (5750 km) vagy Dél-Afrikáról (5650 km).
Az afrikaiak borúlátóak, Tanzániában például a szállodai szövetség adatai szerint az idei évre szóló foglalások száma a felére zuhant, és a Safari Bookings által végzett gyorsfelmérés adatai is sokkolóak: a megkérdezett ötszáz utazásszervező cég közül minden második számolt be átlagosan 20–70 százalékos csökkenésről. Az Afrikai Idegenforgalmi Szövetség (ATA) ugyan tisztában van az Ebola veszélyével, de arra emlékeztet, hogy a kontinens területe nagyobb, mint India, Kína és az Egyesült Államok együttvéve, Kelet-Afrikát pedig egy világ választja el a nyugati országoktól.
Hiába bizonygatta kórusban a WHO és több más nemzetközi szervezet, hogy minimális a fertőzés kockázata a repülőgépek fedélzetén, korábban több nagy légitársaság is törölte néhány nyugat-afrikai járatát. Így tett Kenya is, amely most mindent megpróbál, hogy visszacsalogassa a turistákat. Nairobi épphogy kiheverte a Westgate bevásárlóközpont elleni, közel hetven halálos áldozattal járó terrortámadást és a 2013-as, a korábbi évektől eltérően túlnyomórészt békésen zajló választások okozta pánikot, most az Ebola miatt veszíthet újabb turistákat.
Pedig Afrika eddig üdítő színfolt volt a világ turisztikai térképén: a Világbank szerint a fekete kontinens az egyetlen olyan régió, ahol a recesszió alatt sem csökkent a turistaérkezések száma, igaz, a javulás még ma sem látványos. Az ENSZ turisztikai világszervezete, az UNWTO által január végén közzétett, World Tourism Barometer című jelentés szerint Afrikában a tavalyi évben csupán 2 százalékkal nőtt a turisták száma (56 millió fő), míg 2015-ben – az Ebola-járvány ellenére – 3–5 százalékos növekedés várható.
Az UNWTO igen optimista a jövőt illetően, a szervezet 2030-ra 134 millió külföldi látogatóval számol, amit az ázsiai és a közép-kelet-európai turisták számának ugrásszerű növekedésére alapoz. Persze a világ leggyorsabban növekvő turisztikai piacának tartott Ázsia kegyét addig valahogyan vissza kell szerezni, az Asia to Africa Safaris cég szerint tavaly a cég minden tizedik ügyfele mondta vissza foglalását, mert az ázsiaiak fejében még élénken él a 2003-as SARS-járvány és az öt évvel ezelőtti influenzapandémia rossz emléke.
Tudják ezt az afrikai vezetők is, hiszen az idegenforgalom az egyik legdinamikusabban fejlődő szektor, amely élénkíti a gazdaságot és csökkenti a szegénységet. A The Economist brit gazdasági hetilap becslése szerint a fekete-afrikai országok GDP-jének átlagosan 10 százaléka származik közvetve vagy közvetlenül a turizmusból, amelytől összesen mintegy 13 millió afrikai megélhetése függ. A McKinley Global Institute szerint minden befektetett 250 ezer dollár 100 új teljes munkaidős állást teremt az ágazatban, a Világbank pedig 3,8 millió új munkahellyel számol az elkövetkező 10 évben. Egyesek arra figyelmeztetnek, hogy ha a turisták akár csak egy ideig is elkerülik a kontinenst, megnő a kockázata annak, hogy a munka nélkül maradtak törvénytelen úton próbálják a kieső bevételeiket pótolni és például orvlövésznek állnak.
Az ATA, az Afrikai Fejlesztési Bank és a New York-i Egyetemen működő Africa House friss tanulmánya elismeri ugyan az egyes afrikai országoknak az idegenforgalom fejlesztése terén tett erőfeszítéseit, de figyelmeztet: van még hova fejlődni. A fenntarthatóságot és az ágazat növekedését számos tényező hátráltatja, így a példátlanul gyors urbanizáció jelentette problémák, a rendkívül lassú vízumügyintézés, az elégtelen infrastruktúra vagy éppen a külföldi befektetések alacsony szintje. Nem beszélve az országok közötti légi összeköttetésről: a Nyugat- és Dél-Afrika között normális esetben 6 óra alatt teljesíthető út ma két kalandos napjába kerül a vállalkozó kedvű turistának.
FEKETE ISTVÁN
