Ha annyi atombombája lenne Iránnak, ahányszor azt Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő megjósolta, Teherán már egész nukleáris arzenállal rendelkezne. Először 1992-ben a jeruzsálemi parlament képviselőjeként mondta a mostani kormányfő, hogy Iránnak 3–5 éven belül atomfegyvere lesz. Prognózisát olyannyira komolyan vette, hogy egy évre rá a legnagyobb példányszámú izraeli lap, a Jediót Ahronót véleményrovatában fejtegette: 1999-re Teherán bizton megépíti az atomfegyvert, ami a legkomolyabb fenyegetés a zsidó államra. Bár úgy tűnhetett, hogy az ijesztgetés csak politikai fogás, Netanjahu miniszterelnökként – első megválasztásának évében, 1996-ban – is ragaszkodott kedvenc biztonsági témájához. Mégpedig az amerikai kongresszusban figyelmeztetett a veszélyre, ahova először hívták meg izraeli kormányfői minőségében.
Aggódó polgárként 2002-ben szintén a Capitoliumban ecsetelte: semmi kétség, Iraknak atomprogramja van, és arra buzdította a kongresszus tagjait, hogy indítsanak háborút Szaddám Huszein ellen, mert különben a tömegpusztító arzenálja a terroristák kezére kerülhet. Mentségére legyen mondva, hogy akkor Washington is ezt hirdette, de aztán a 2003-as iraki invázió után hamar kiderült: nyoma sincs nukleáris, vegyi vagy biológiai fegyvernek Irakban. Netanjahu attól sem riadt vissza, hogy kijelentse: Huszein megbuktatása kedvező hatással lesz az egész térségre, ami szintén nem igazolódott be.
A Teheránnal folyó mostani tárgyalásokat lehetővé tevő 2013-as átmeneti megállapodást a kormányfő történelmi baklövésnek nevezte. Irán egyébként tartotta magát a megállapodáshoz: 20 százalékos tisztaságú uránkészleteit felszámolta, és csak erőműbe való, 5 százalékos hasadóanyagot állít elő.
