Sziszifuszi erővel

Régen lehetett brüsszeli politikusok részéről Athénnal kapcsolatban annyi pozitív jelzőt hallani, mint hétfőn, miután a radikális baloldali párt, a Sziriza vezette kormány végre eljuttatta az Európai Bizottsághoz (EB) a várva várt legújabb reformjavaslatait. Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke reménykeltő fejleményként értékelte a görögök előterjesztését, ami lehetőséget ad az uniós vezetőknek, hogy megmutassák: elkerülhető a legrosszabb forgatókönyv, az ellenőrizhetetlen, káoszba forduló grexit, azaz Görögország távozása az eurózónából. Tusk még hozzátette: most a szakértőkön a sor, hogy részletekbe menően átvizsgálják a javaslatokat. Jeroen Dijsselbloem, az eurózóna 19 pénzügyminiszterét tömörítő eurócsoport holland vezetője is tárgyalási alapnak tekintette a dokumentumot, amelynek sorsáról a testület hétfői találkozóján idő hiányára hivatkozva nem döntöttek. Hasonló értelemben nyilatkozott Angela Merkel német kancellár is, a legszikárabb értékelést viszont Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója tette, aki csak némi előrelépésről beszélt.

Az idő mindenesetre sürget: Athénnak június 30-án egy összegben közel 1,6 milliárd eurós hiteltörlesztést kell teljesítenie az IMF-nek, és aznap lejár az IMF, az EB és az Európai Központi Bank (EKB) trojkája által felügyelt, februárban egyszer már meghosszabbított hitelprogram. Márpedig ahhoz, hogy a nemzetközi pénzpiacokról öt éve kiszorult Athén a fizetési kötelezettségének eleget tegyen, szüksége van arra a 7,2 milliárd euróra, ami az országot 2010 óta életben tartó 240 milliárd eurós hitelcsomagból még hátravan.

A januárban hatalomra került, azóta a trojkával olykor igen hevesen alkudozó Sziriza-kormány által letett – az IMF és az EU elvárásainak brüsszeli források szerint 90 százalékban megfelelő – elképzelés kimozdíthatja a holtpontról a múlt héten a nyugdíjreform és az áfakulcsok módosítása kérdésében megakadt tárgyalásokat. Alexisz Ciprasz görög kormányfő, a Sziriza vezetője hangsúlyozta, hogy a számára vízválasztónak tekintett pontokban, a nyugdíjak, illetve az állami alkalmazottak bérének csökkentésében nem engedett, de jelentősen elmozdult a kompromisszum irányába. 11 oldalas tervezetében Athén két évre a GDP 4,4 százalékára rúgó, összesen 8 milliárd eurónyi megtakarítást vállalt. Ehhez emelnék az áfakulcsokat, még az eddig tabunak tekintett áram esetében is két százalékponttal, 13 százalékra. A luxusadó, az egészségügyi és nyugdíjjárulék is magasabb lenne, és korlátoznák a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét. A személyi jövedelemadó kulcsai nem változnának, de emelnék a gazdagabbakra kirótt szolidaritási járulékot. A vállalkozások is növekvő terhekkel számolhatnak: a társasági adó jövőre három százalékponttal, 29 százalékra emelkedne, a félmillió euró fölötti nyereségre pedig további 12 százalék rakodna.

Azért nem mindenkit győztek meg Athén legújabb javaslatai. Az eurócsoport hétfői találkozóján Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter több kollégájával egyetértésben a devizakorlátozás bevezetését vetette fel a további betétkivonás megakadályozására. Az euróövezetből való kilépéstől rettegő lakosság a múlt héten szinte megrohamozta a bankokat, és az öt éve tartó válság óta nem látott mértékben vette ki megtakarításait. Egyedül a múlt pénteken másfél milliárd eurót vittek haza számláikról a betétesek. A bankrendszer fizetésképtelenségével és államcsőddel fenyegető helyzetben az EKB kormányzótanácsa jóváhagyta, hogy a görög bankok likviditási hitelkeretét közel 5 milliárd euróval, 88 milliárd euróra emeljék.

Shäuble épp azt nehezményezi, hogy az EKB az európai adófizetők pénzét kénytelen kockáztatni a Ciprasz-kormány felelőtlenségéből fakadó bizalomvesztés miatt. Athént az EKB kormányzótanácsa a likviditási hitel leállításával egy csapásra kitehetné az euróövezetből, ehhez a jegybankelnökök kétharmadának az egyetértése szükséges. A szavazást viszont Mario Draghi, az EKB elnöke mindenképpen el akarja kerülni, mondván, arra csak politikai okokból kerülne sor, és ez idegen az eurózóna jegybankjától. A devizakorlátozásra ugyanakkor az euróövezeten belül is van példa: Ciprus 2013-as, államcsőddel fenyegető helyzetében vezették be az intézkedést, amire csak az után kerülhetett sor, hogy ezt a szigetország kormánya kérte.

A lakosság, de maga Ciprasz is ragaszkodik az euróhoz, és megoszlanak a vélemények, hogy a görög válság kezelésére gyógyír lehetne-e a visszatérés az egykori nemzeti valutához, a drachmához. Felbecsülhetetlen társadalmi feszültségekhez vezetne önmagában az, hogy a pénzcsere a becslések alapján legalább 50 százalékos leértékelődést hozna magával, nyomában nem akármilyen inflációval és recesszióval, vállalatok tömeges csődbe menetelével, és még a jelenlegi rekordot is túlszárnyaló munkanélküliséggel. A görög gazdaság rendkívül importigényes, a dráguló behozatalt aligha ellensúlyozná versenyképesebbé váló export, ami jelenleg sem meghatározó. Ráadásul azzal is számolni kellene, hogy a már most is a GDP 180 százalékára rúgó államadósság nehezen megjósolható mértékben növekedne. A nagy áldozatok árán javuló versenyképességnek elenyésző lenne a hozadéka, amit jól mutat, hogy az utóbbi öt év megszorításai nyomán, a mintegy 16 százalékkal csökkenő bérek formájában megvalósult belső leértékelődés sem lendített a gazdaság teljesítményén.

A megegyezést az is segíti, hogy a görögök eurózónából való távozásával az EU és az IMF is sokat veszíthetne, hiszen e két intézmény immáron Athén legfőbb hitelezője. Nem véletlen, hogy a görög kormány a trojkával folyó tárgyalásokon az államadósság átütemezésének kérdését is elő akarná venni. Ettől azonban a hitelezők elzárkóznak, mondván, Athén először bizonyítson, és tegyen eleget reformvállalásainak. Bár Görögország tetemes államadósságot görget maga előtt, kamatfizetési kötelezettsége a GDP-nek mindössze 3 százaléka, az eurózóna válságalapjából folyósított hitel nagy részének a törlesztését pedig majd csak 2022 után kell megkezdenie.

TÁLAS ANDREA