Nehéz szülés

Megköti a kezét a portugál alkotmány Anibal Cavaco Silva államfőnek, aki az alaptörvény előírása szerint a januárban esedékes elnökválasztás előtt már nem oszlathatja fel a parlamentet, bár szíve szerint valószínűleg megtenné. Szerinte Portugália érdekeivel ütköző eredményt hozott az októberi választás, amelyen kormányképes többséghez jutott az EU ortodox megszorító politikáját elvető baloldali–szélsőbaloldali szövetség. A legtöbb mandátumot az elnök korábbi pártja, a neve ellenére jobboldali Szociáldemokrata Párt (PSD) és a kereszténydemokraták szövetsége szerezte meg, ám nem tudták megőrizni többségüket. Cavaco Silva még megpróbálkozott azzal, hogy újra a szociáldemokrata Pedro Passos Coelho miniszterelnöknek adott kormányalakítási megbízást, ám a kabinetet rövid úton megbuktatta a parlamentben a baloldali többség. Így az elnöknek a múlt hétre nem maradt más választása, mint beadni a derekát, és kinevezni kormányfőnek a választáson második helyen végzett Szocialista Párt (PS) vezetőjét, António Costát.

A döntés előtt a korábban háromszoros miniszterelnök államfő hat pontból álló garanciát szeretett volna kérni az új kormánytól, hogy az betartja az EU által a 2011-es mentőcsomagért cserébe kért szabályokat, és nem fenyegeti Portugália nagy nehezen elért pénzügyi stabilitását. A gazdasági célok mellett – mint a jövő évi költségvetés mihamarabbi elfogadása megfelelő feltételekkel – a szocialistáknak arról is nyilatkozniuk kellett volna, miképpen működik majd kisebbségi kormányuk támogatása a parlamentben, s hogy tiszteletben tartják-e az ország nemzetközi kötelezettségeit, beleértve a NATO-tagságot is, amelyet Costa szövetségesei közül a Baloldali Blokk (BE) és a Portugál Kommunista Párt (PCP) is megkérdőjelez. Cavaco Silva – aki egyes vélemények szerint túllépte hatáskörét – elfogadta a szocialista pártvezér válaszát, hogy minden a programjukban van. A kabinetnek semmiképpen sem lesz könnyű dolga, hiszen nemcsak a velük szemben bizalmatlan – és viszonylag széles körű jogosítványokkal rendelkező – államfővel vágnak neki a kormányzásnak, de a katonai diktatúrát megdöntő, 1974-es szegfűs forradalom óta nem volt példa arra, hogy a szélsőbaloldalt, még ha külső támogatóként is, bevonták volna a hatalomgyakorlásba.

Az sem segít, hogy formálisan alkotmányosnak, de politikailag illegitimnek tekinti az új kormányt a hatalomból kibillentett jobboldali koalíció. Valósággal árulásként érték meg Costa balra fordulását, és totális parlamenti háborút hirdettek meg ellene. Pedig a szocialista vezér már a választások előtt is több jelét adta annak, hogy nem lesz hajlandó együttműködni a jobboldali pártokkal, és a baloldal felé kíván nyitni. A kampány alatt arra is figyelmeztetett, hogy a kormányzás nem exkluzív klub, abban helye lehet az ebben még ki nem próbált kisebb baloldali pártoknak is.

A meglepő inkább az volt, hogy Costának sikerült maga mellé állítania az eddig a szocialistákat is keményen támadó kommunistákat és a görög Szirizával rokon nézeteket valló Baloldali Blokkot. Mint Paulo Baldeia politikai elemző a HVG-nek kifejtette: a két párt megértette, itt az alkalom, hogy leváltsák a jobboldalt, és hogy befolyást gyakorolhassanak a kormányzati politikára, a tiltakozó akciók helyett a megoldáshoz nyújtsanak segítséget. Ennek érdekében hajlandók voltak félretenni az ideológiai különbségeket, a szocialista párt programjával össze nem egyeztethető követeléseiket.

Míg az előző kormány arra hivatkozik, hogy sikeresen lezárta a hitelprogramot, kivezette a gazdasági válságból és a növekedés útjára állította az országot, a baloldal arra mutat rá, hogy mindezért a portugálok túl nagy árat fizettek. Az elsősorban adónövelést és jövedelemelvonást jelentő intézkedések elszegényedést, gazdasági szektorok végelgyengülését, munkanélküliséget okoztak. Az állástalanok arányát sikerült ugyan az idén 12 százalékra mérsékelni, ám a statisztika nem veszi számításba, hogy az utóbbi években közel 500 ezer, főleg képzett fiatal hagyta el az országot.

„A jövedelmek védelme, a középosztály súlyos adóterheinek enyhítése, az eladósodás csökkentése, a szegénység elleni harc, a szociális ellátás garantálása, a befektetések elősegítése” – sorolta az új kormány prioritásait beiktatási beszédében Costa. Ennek érdekében kivezetnék a rendkívüli adókat, újra emelnék a befagyasztott nyugdíjakat, progresszívebbre hangolnák az adórendszert, fokozatosan emelnék a minimálbért, s növelnék a szociális kiadásokat. Elsősorban az elosztáson kívánnak módosítani, nagyobb terhet róva a tehetősebbekre, többet juttatva az alacsonyabb jövedelműeknek. Utóbbitól a fogyasztás élénkülését várják, így remélve felpörgetni a gazdaságot. Elsőbbséget élvez még a tervezett magánosítások leállítása, és a TAP légitársaság privatizációs szerződésének felülvizsgálata. A program mindemellett felelősségteljes gazdaságpolitikát ígér, a költségvetési hiány 3 százalék alatt tartását, és 2019-ig az államadósságnak a jelenlegi 128-ról 112 százalékig csökkentését megcélozva.

A nagy kérdés, hogy tartós lesz-e a kívülről támogatott szocialista kormány? Francisco Louca, a BE alapító tagja és volt szóvivője azt mondta a HVG-nek, hogy a megállapodás szilárd, bizonytalanságot csak külső tényező, például egy esetleges újabb nemzetközi gazdasági válság jelenthet. Ami a PCP-t illeti, a pártot belülről jól ismerők szerint „ha a kommunisták a szavukat adják valamire, azt be is tartják”. A jobboldalon hangoztatott aggodalmak ellenére talán ezért is fogadták nyugodtan a nemzetközi piacok a baloldal hatalomra kerülését. A kedvező vélemény kialakulásában segíthetett, hogy a 17 fős kormányban a kulcsfontosságú pénzügyminiszteri posztot Mário Centeno, a portugál jegybank higgadt szakemberként ismert korábbi vezető közgazdásza kapta. Ő az alacsony képzettségűek munkapiaci helyzetére hátrányosnak tartja a minimálbér gyors emelését, és a gazdaság számára hátrányosnak nevezte, hogy a régi alkalmazottakat a törvények túlzott mértékben védik, és a leépítéseket mindig a szerződéses munkavállalók szenvedik meg. A kormány szakmai reputációját erősíti az is, hogy az oktatási tárcát a 38 éves biokémikus, Tiago Brandao Rodrigues kapta, azzal pedig Costa történelmet írt, hogy az igazságügy élére kinevezett, angolai születésű Francisca Van Dunem révén az ő kabinetjében lesz Portugália első színes bőrű minisztere.

MUHARAY KATALIN / LISSZABON