Káosz menekültügyben

Magyarországon szájkaratéba fulladt a kormány és az ellenzék között a vita arról, hogy pontosan mit is írt alá Orbán Viktor miniszterelnök a múlt heti EU-csúcson a menekültek lehetséges befogadásával kapcsolatban, de az sem lesz okosabb, aki a Brüsszelben történteket és elhangzottakat figyelte. A hivatalos megnyilvánulásokból és a diplomáciai forrásokból az derül ki, hogy teljes a káosz, ki halkan, ki hangosan száll szembe az EU-n belül és odahaza is egyre jobban magára maradó Angela Merkel német kancellárral, akinek legnagyobb ellenlábasaként – és az illúzióvá vált uniós egység legfőbb bomlasztójaként – a menekültkérdésben már rutinszerűen emlegetik a híradások Orbán Viktort.

A zárónyilatkozat kétértelműsége az önkéntes befogadás és a kötelező kvóták között azért is figyelemre méltó, mert a Németországgal együtt az európai integráció motorját jelentő Franciaország miniszterelnöke, Manuel Valls – aki Barcelonában született, tősgyökeres katalán, és 20 évesen kapta meg a francia állampolgárságot – a február közepi müncheni biztonsági konferencián közölte: Párizs az önkéntes vállalással letudta a részét, és nem kér a menekültek Merkel által sürgetett kötelező szétosztásából. A német kormányfőt magára hagyta eddigi leghűségesebb szövetségese – a magyarokat korábban ostorozó, most viszont Orbán által „a józan ész győzelméért” megdicsért –, Werner Faymann osztrák kancellár is. Az osztrák közvélemény változására reagálva ugyanis Bécs napi 80 ember menekültkérelmét hajlandó befogadni, és 3200 főt enged tovább Németországba, a Szíriából, Észak-Afrikából és Irakból útnak indulók elsődleges európai célországába. Brüsszelben Faymann a dühös érvelésnek és a diplomáciai megdolgozásnak is ellenállt, és a példáját állítólag Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Macedónia is hajlandó követni.

A nyugat-balkáni útvonal szakaszainak lezárása után a menekültek Görögországban rekedhetnek, ezért is – na meg hivatalból – kelt ki az osztrák szigorítás ellen Dimitrisz Avramopulosz görög migrációügyi biztos, aki Faymann lépését az EU szabályaival ellentétesnek bélyegezte. Az viszont a keserű realitás beismerését jelzi, hogy diplomáciai források szerint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke azzal csendesítette le Alexisz Ciprasz görög miniszterelnököt, hogy 500 millió euró humanitárius segélyt ígért Athénnak a menekültválság kezelésére. A visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) a brüsszeli EU-csúcs elé időzített prágai találkozójukon nem álltak ki ugyan az Orbán által szorgalmazott B terv vagy második védvonal – a macedón és a bolgár határ megerősítése – mellett, és az ötlet a nagy EU-tagállamok részéről is hűvös fogadtatásra talált, de Robert Fico szlovák miniszterelnök már hétfőn fölmelegítette. A március 5-én választás elé néző – és kampányában a menekültellenességet meglovagló – populista Fico úgy vélte, ha az EU és Törökország megállapodása a menekültútvonal lezárásáról nem jár eredménnyel, akkor nem marad más, mint a macedón és bolgár határzár.

Az EU és Merkel is utolsó szalmaszálként kapaszkodik abba a lehetőségbe, hogy Ankara a beígért eurómilliárdokért, vízummentességért és egyéb mézesmadzag jellegű intézkedésekért cserébe megfékezi a menekülthullámot. Az ankarai öngyilkos merénylet (erről lásd Hol a határ? című cikkünket) miatt elhalasztott EU–török csúcstalálkozót március elején tartják meg. A törökök zsarolási potenciálját pedig nemcsak a Brüsszelben mutatott tanácstalanság növeli, hanem az is, hogy Merkel megegyezéskényszerbe került. Március 13-án ugyanis a szász-anhalti, a baden–württembergi és a Rajna-vidék–pflazi tartományi választásokon ítéletet mondanak a menekültpolitikájáról is, amit a németek egyre nagyobb része utasít el. A ZDF köztévé számára a Politbarometer által készített múlt heti közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a megkérdezettek 58 százaléka helyesli, s már csak 39 százaléka ellenzi a határellenőrzés visszaállítását a menekültáradat megfékezésére.