Donald Trump szereti a maximális figyelmet, így előre megadta az időpontot, mikor fog dönteni az iráni atomprogram befagyasztását célzó szerződés további sorsáról. Nem lehet tehát véletlenről beszélni, hogy a keddi bejelentéssel egy időben Mike Pompeo amerikai külügyminiszter éppen Észak-Koreában tartózkodott. A CIA volt elnöke ezekben a napokban Trump találkozóját készíti elő a „kicsi rakétás emberrel”, ahogy az amerikai elnök Kim Dzsong Unt nevezi.

Donald Trump az atompaktum felmondása után. A fenti borítóképen amerikai zászlót égetnek a teheráni parlamentben

AFP / DPA / Martin H. Simon

A két, egymástól távoli esemény üzenete nem lehet más:

• akinek már van atombombája, az megfogalmazhat feltételeket, annak elnöki találkozó jár, az szemmagasságban beszélhet Donald Trumppal;
• akinek még nincs atombombája, azzal Amerika kizárólag az erő nyelvén beszél a jövőben, és azokat a megállapodásokat sem tartja be, amelyet az ENSZ öt vétóhatalma közösen garantált.

A német állami televízió hírműsorának vezetője ebből azt a következtetést vonta le, hogy

a világ készüljön egy második Észak-Koreára a Közel-Keleten.

Wulf Schmiese érvelése szerint Donald Trump leginkább az iráni klerikális erőket hozta helyzetbe. A fanatikusok maguk is elutasították az atompaktumot, amely a (halovány) reformista erők szívügye volt. Most azonban a klerikális erők visszavághatnak belpolitikai ellenfeleiknek, nukleáris felfegyverkezésbe hajszolhatják az országot, és a teljes elszigetelődésben végleg letörnék a reformerők ellenállását. A két világ közt ingadozó Irán épp oly kiszámíthatatlan, agresszív és militáns lehet ezzel, mint a Kim-dinasztia Észak-Koreája.

Pompeo és Kim: így bánik el Amerika azokkal, akiknek már van bombájuk

AFP PHOTO / US Government

Izrael biztonsága

Magyarországról nézve Phenjan (csalókán) távolinak tűnik. Kim elsősorban dél-koreai testvéreit és az ott állomásozó amerikai csapatokat veszélyezteti – bár egy nukleáris konfliktus következményei az egész emberiségre nézve beláthatatlanok lennének. Az iráni határ azonban Budapesthez közelebb van légvonalban, mint Lisszabon.

Iránhoz fenyegetően közel természetesen Izrael van, amely ország biztonságát Európának erkölcsi kötelessége garantálni. Az iráni atompaktum legnehezebb dilemmája épp a zsidó állam, amely kormányfője a szerződés felmondásának motorja volt. Benjamin Netanjahu igyekezett bizonyítékokkal szolgálni, hogy ezzel Trump zsigeri ellenszenvét táplálhassa a Barack Obama által megkötött paktummal szemben. A washingtoni döntés előtti héten az izraeli kormányfő látványos bemutatót tartott, amelyet hazája minden fontosabb televíziós csatornája élőben közvetített, de valójában egyetlen embernek szólt – és ő a Fehér Házban ül.

Irán hazudik, csal és továbbra is az atomfegyveren dolgozik – ez Netanjahu állítása, amelyet bizonyítékok említése nélkül, saját radikális álláspontja alátámasztására Trump is megismételt kedden. Mintha az izraeli kormányfő úgy gondolná, hogy ha Iránnal katonai úton kell ezt a meccset megvívni, akkor azt mielőbb tegye meg országának hadserege, mert a jelenlegi technikai fölény hamar elszállhat. Hogy ezzel Netanjahu saját belpolitikai nehézségeiről is elterelheti a figyelmet, nyilván igaz, de felettébb valószínűtlen, hogy a döntésben szerepet játszana, amikor Izrael léte a tét.

A status quo nem elég

Washington és Tel-Aviv szövetségét erősíti Rijád támogatása. Bár Szaúd-Arábia hagyományos szövetségese az Egyesült Államoknak, de Izrael védelmezőjeként eddig finoman szólva sem tűnt fel. A vallási radikalizmusban Iránt is túlszárnyaló szunnita királyság jó ideje aggódik viszont az iráni síiták térnyerése miatt. Teherán ott kavar Irakban, Szíriában, Libanonban, Katarban és Jemenben. A régió megannyi országában van jelen, és nem csak pénzzel vásárol magának befolyást, de fegyvert és katonát is szállít.

Szaúd-Arábia feltétlenül meg akarja akadályozni, hogy Irán középhatalmi törekvései kiteljesedjenek, de ha tehetné, leginkább visszaüldözné határain belülre az iszlamista köztársaságot.

Washington, Tel-Aviv és Rijád számára Irán jelenlegi befolyása sem elfogadható. Számukra ezért nem elég az atomprogram befagyasztása. Őket különösen zavarja, hogy a Teheránnal kötött megállapodás nem szab gátat a rakétatechnológia fejlesztésének vagy külföldi beszerzésének. Azzal érvelnek, hogy a szerződés mindössze 10 évre függeszti fel Irán atomprogramját, ám addig is birtokába kerülhetnek fejlett hordozórendszereknek. Aztán majd lejár a paktum, és csak a nukleáris robbanófejeket kell beszereznie az országnak, amely időközben meg is gazdagodott valamennyire az olajkincsek eladásából.

Vad-Nyugat, Vad-Kelet

Trump új berlini embere, Grenell azonnal meg is fenyegette a német cégeket

AFP / DPA / Bernd von Jutrczenka

A nukleáris ambíciók szempontjából Iránt két módon lehet feltartóztatni:

• fizikálisan lehetetlenné tenni, hogy dolgozzanak az atombombán,
• vagy egy alkuval rávenni őket arra, hogy maguk mondjanak le róla.

Az Obama-féle atompaktum az utóbbira tett kísérletet, és a szerződés betartását ellenőrizni hivatott ENSZ-ügynökség, az IAEA szerint Irán be is tartotta a rá vonatkozó előírásokat. A paktum nélkül két lehetőség maradt:

• szankciókkal térdre kényszeríteni az ország gazdaságát,
• vagy katonai erővel megsemmisíteni azokat a létesítményeket, ahol a nukleáris programon és a hordozórakétákon dolgoznak.

A szankciókban pedig mindenkinek részt kell vennie. Akkor nem tárgyalhat Semjén Zsolt az irániakkal, nem kereshet ott felvevő piacot Szijjártó Péter. De ez vonatkozna a német gazdaság és politika szereplőire is. Donald Trump nem csak a budapesti nagyköveti poszt betöltését hanyagolta el, de Berlinbe is csak most küldött diplomatát. A belépő azonban emlékezetesre sikeredett, Richard Grenell ugyanis rögtön megfenyegetett mindenkit, hogy aki Iránnal üzletel, az Washington haragját érzi majd magán.

Egyedül kell megoldani

Merkel és Macron személyesen próbálták lebeszélni Trumpot, most nélküle léphetnek tovább

MTI/EPA/Clemens Bilan

Európa ilyen téren nehéz helyzetbe került. Idáig úgy tűnt, az unió országai nagyrészt elfogadják Irán térnyerését a Közel-Keleten, feltéve, hogy Teherán lemond az atombombáról. A népes közel-keleti országhoz számos üzleti érdek köti Európa vezető hatalmait, és aggódva nézik, ahogy Kína már most dominálja az iráni gazdaság jelentős részét. Most tehát döntési helyzetbe került Emmanuel Macron, Angela Merkel és Theresa May, és velük a hétfejű brüsszeli vezetés.

Jelenleg elszántnak mutatkoznak, hogy az Egyesült Államok nélkül is teljesítik az atompaktum rájuk vonatkozó részét, ha Irán is tartja magát a vállalásaihoz.

Ha Európa valóban a szerződés fenntartása mellett dönt, és ebben támogatja az uniós országokat Moszkva és Peking, akkor nyíltan szembehelyezkednek az Egyesült Államok elnökével. Nem mintha Donald Trump ne ismerte volna keddi döntése kockázatait. Macron és Merkel személyesen győzködte őt a Fehér Házban, hogy ne rúgja fel a szerződést. Trump részéről hűséget követelni Európától, miután szánt szándékkal cselekedett annak politikai érdekei ellen, maga a cinizmus. Vagyis épp így fog tenni az amerikai államfő.

Kit állít meg Orbán?

Ez Budapesten is fejtörést okozhat. A keddi döntéssel az Európa és az Egyesült Államok közötti stratégiai partnerség hatalmas sebet kapott. Ha az unió és annak vezető országai lenyelik a washingtoni önzést, akkor Trump a jövőben minden vitás kérdésben épp így fog eljárni. Márpedig a védő- és büntetővámok bevezetéséről az amerikai elnök mindössze elhalasztotta a döntést, de júniusban az EU viszonylatában is ítéletet mond. Ha viszont Európa erőt mutat Trumpnak, és az iráni szerződés kapcsán jelzik: nem Teherán van elszigetelve, hanem Washington, akkor a konfliktus hamar kiterjedhet a NATO-ra is. A hidegháború alatt kialakult természetes szövetségek végleg elporladhatnak.

A helyzet Magyarország számára is veszélyes. A rendszerváltás utáni politikában kevés dologban volt teljes konszenzus, de az atlanti integráció fontosságát senki sem kérdőjelezte meg. A NATO volt az a biztos pont, amelyre minden kormány az ország biztonságát építette. És most minden mozgásba kerülhet.

Az Orbán-kabinet eddig a keleti nyitásban volt érdekelt, kereste az üzleti kapcsolatokat Iránnal, és próbált közben Moszkva, valamint Peking kegyében járni. Ezek alapján abban lenne érdekelt, hogy az atompaktumhoz egyelőre ragaszkodó európai államok megpróbálják Washington nélkül sikerre vinni a megállapodást. De akkor mi lesz Trumppal, és a magyar-amerikai kapcsolatokkal? A jelek szerint Orbán Viktor is ki van szolgáltatva annak, hogy Merkel, Macron & Co. képes-e az Egyesült Államokkal szemben erőt mutatni, ám a teljes szakítást megakadályozni. Diplomáciai bravúrt bemutatni, amikor Trump két tanácsadója a héjáknál is radikálisabb Mike Pompeo, valamint John Bolton.

Aki A-t mond, nem mond B-t is

A nemzetközi sajtó kommentárjai szerint B-terv nélkül vágott bele Trump a szerződés felrúgásába, és nincs ötlete arra, mi is lenne a következő lépés. Hogyan garantálja, hogy Irán immár kényszer hatására nem fog atomfegyverhez jutni. Mert mi lenne ez a kényszer? Vagy esetleg azt hiszik, hogy az Észak-Koreával szembeni kezdeti keménykedés is célt ért? A ráijesztés most kevés lehet. A Trump által választott út veszélyei közben egyértelműek:

• a jelenleginél is nyíltabb fegyveres konfliktus a Közel-Keleten,
• az euroatlanti szövetség végzetes meggyengülése,
• új nukleáris fegyverkezési verseny, amely során még több ország lép a horrorklubba,
• és persze jelentős gazdasági visszaesés.

Ebbe a konfliktusba sodródik bele Washington, miközben az amerikaiak többsége az atomszerződés felmondása ellen érvelt. Magyarország pedig akkor is része ennek a hullámvetésnek, ha alakítója nehezen is lenne.