Az olimpiai százméteres futás nyolcasdöntőjében mondjuk az ötödik helyezett már nem fér bele a döntősök legjobb 50 százalékba sem. Ugyanez a futó, ugyanilyen eredménnyel, ha mondjuk száz olimpiára kvalifikált futóval számolunk, rögtön elmondhatja magáról, hogy a világ legjobb öt százalékában van, és könnyen találhatunk olyan merítést is, ami alapján még az is a világ legjobb egy százalékéba tartozik, aki a döntőbe sem jutott be.
Valami ilyesmi történik a magyar egyetemek nemzetközi ranglistáin elért helyezéseire hivatkozó kormányzati sikerpropagandával is, amelynek Orbán Viktor nyújtotta szép példáját nemrég a tusnádfürdői szabadegyetemen elhangzott beszédében.
Megpróbálunk rendet tenni a számok között.
Megduplázódtak a rangsorokon a magyarok
A világon jelenleg 25-50 ezer között van az egyetemek száma. (Ez attól függ, milyen akkreditáció alapján számítanak egy intézményt egyetemnek.) Van rengeteg harmadik világbéli, sokszor kétes színvonalú intézmény is, amelyeket valamilyen szempontból beszámítanak ugyan a nemzetközi egyetemi rangsorokba, de ezek valójában nem versenytársai a komoly felsőoktatásnak.
Egy ekkora merítésnek a felső 2 százalékába jutni azt jelenti, hogy elérte az intézmény az 500-1000., az öt százalékba jutni pedig az 1250-2500. helyezést.
2020-ban a két leginkább általánosan elfogadott ranking, a Times Higher Education (THE) és a Quacquarelli Symonds (QS) rangsor is ezer egyetemet tartalmazott. Az előbbin öt, az utóbbin hat magyar egyetem szerepelt, de egyik sem az élbolyban.
