Bármilyen taszító Duterte politikája, a választóknak éppen ő kell

A népszavazással felérő félidős választáson aratott elsöprő győzelemmel tovább építheti diktatórikus hatalmát Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök.

Bármilyen taszító Duterte politikája, a választóknak éppen ő kell

Amilyen váratlan volt a külső szemlélők számára Rodrigo Duterte három évvel ezelőtti elnökké választása, legalább annyira zavarba ejtő a Fülöp-szigeteki államfő pártjának és politikai szövetségeseinek a minapi félidős választáson aratott újabb diadala.

A leginkább a kábítószer-használat és -kereskedelem ellen törvénytelen és könyörtelen eszközökkel vívott harca által elhíresült, 74 éves politikus a hatéves elnöki mandátuma félidejében akkora népszerűségnek örvend a hazájában, hogy a képviselőházi masszív túlsúlyát megtartotta, és a szenátusban megszerezhette a kétharmados többséget.

A hivatalos részeredmények szerint a 297 tagú alsóházban Duterte hívei valószínűleg megőrizték az eddigi 245 mandátumukat, a 24 fős felsőházban pedig az elnöknek legalább 17 embere lehet. Minden képviselői helyet és a szenátorok felét kellett újraválasztani, továbbá 18 ezer polgármesteri és kormányzói posztról döntöttek. A Fülöp-szigeteken hagyományosan független hatalmi centrumnak számító szenátus esetleges bekebelezése azt jelentené, hogy az utolsó olyan testület is elesik, amely az utóbbi három évben valamennyire ellenállt az elnök önkényének.

AFP / Ted Aljibe

Duterte semmit sem bízott a véletlenre. A szenátori helyekért csatasorba állította például a legközelebbi tanácsadóját, Ferdinand Marcos néhai diktátor lányát, az ország leggazdagabb üzletemberének a feleségét, egy filmcsillagot és azt a rendőr tábornokot, aki a brutális drogháborút irányította.

A szenátus fölötti ellenőrzés megszerzésével Duterte meggátolhatja az ellene indított vizsgálatokat, és keresztülviheti a felsőház által eddig blokkolt terveit. Így az óriási infrastrukturális beruházási programját, a halálbüntetés visszaállítását, a gyermekek büntetőjogi felelősségi korhatárának leszállítását 15-ről 12 évre. Továbbá az alkotmány módosítását, amely feloldaná az elnöki hivatal egyetlen, hatéves terminusra korlátozását, és szövetségi államszervezetet vezetne be, csökkentve Manila befolyását.

Bár a közvélemény általában helyteleníti a droghasználat elleni könyörtelen eszközök bevetését – az ellenzék szerint az utóbbi három évben akár 20 ezer áldozata is lehet a rendfenntartó erők önkényes gyilkosságainak –, a többség mégis hatékony fellépésnek gondolja azt. Nem ártott az elnök tekintélyének a legalábbis a felszínen mutatkozó nyílt Kína-barátsága, viccelődése a nemi erőszakkal, a pápát ért sértegetése. Míg az infláció tavalyi elszabadulása idején 70 százalék körüli szintre süllyedt a tevékenységének a pozitív megítélése, a drágulást mostanra sikerült kordában tartani, és a választások felé közeledve ismét 80 százalék fölé ugrott a népszerűsége.

Vagyis a 105 milliós, többségében katolikus, spanyol ajkú Fülöp-szigetekiek nemcsak jóváhagyták Duterte unortodox hatalomgyakorlását, de a voksukat annak folytatására adták. Bár az országos rendőrfőnök választási csalásokról – így szavazatvásárlásokról és megfélemlítésekről – tett bejelentések sokaságát jelezte, az elnökkel sokan elégedettek.

Tény az is, hogy Duterte jelöltjei jelentős állami segítséget kaptak a kampányban, az ellenzéknek pedig igen szűkösek voltak a forrásai, holott egy szenátori kampány 2 millió dollárba került. Az is jellemző volt, hogy kevés helyi önkormányzat mutatkozott hajlandónak ellenzéki programok vendégül látására. Ráadásul az ellenzék nem volt egységes, és nem talált karizmatikus vezetőt sem.

Egyelőre nem világos, mi a hosszú távú terve az állítólag rákkal diagnosztizált Dutertének. Valóban indulni akar-e a 2022-ben esedékes következő elnökválasztáson, vagy – mint mondják – bevezeti a korlátlan ideig betölthető kormányfői posztot, és átül a miniszterelnöki székbe. Vagy dinasztiát teremt, és lánya, Sara veszi át a stafétát. Akit újraválasztottak a család szűkebb hazájában, a második legnagyobb város, a déli Davao polgármestereként. A városvezetés is családi vállalkozás, hiszen alpolgármesterré szavazták meg Sara öccsét, Sebastiant, míg a poszt eddigi betöltője, Paolo bátyjuk a képviselőházban szerzett helyet. A forgatókönyv attól is függ, mennyire lesz stabil Duterte szenátusi támogatottsága.

Rodrigo Duterte a híveivel. Még inkább őt akarják
AFP / Ted Aljibe

Akárhogy is, a Duterte-jelenség a Fülöp-szigeteki társadalom tükörképe. A Pew amerikai kutatóintézet nemrég végzett felmérése szerint a Fülöp-szigetekiek bő négyötöde erős akaratú, határozott vezetőre vágyik, olyanra, aki a problémák remélt megoldásáért nem zavartatja magát az alkotmányos fékekkel és korlátokkal. A megkérdezettek mindössze 15 százaléka mondta, hogy elkötelezett a demokrácia iránt. Ezért az ellenzéknek a demokratikus értékekre és az emberi jogokra összpontosító kampánya melléfogásnak bizonyult.

A demokráciába belefáradás a délkelet-ázsiai országban rendszerszintű problémákra utal, és a múltban gyökerezik. A Foreign Affairs külpolitikai magazin elemzése szerint Benigno Aquino elnök 2010–2016 között hiába volt személy szerint népszerű, liberális reformjaira árnyékot vetett a kontár kormányzás és az intézményes korrupcióval szembeni tehetetlenség. Marcos 1986-ban véget ért diktatúrája után a liberális reformpolitika nem vert gyökeret, és a 2016 előtti években hiába volt erős a gazdasági növekedés, az egyenlőtlenség és a magas munkanélküliség megmaradt.

Ráadásul botrányok sorozata tépázta meg Aquino rendszerét. A kormányzata képtelen volt kezelni a Haijan szupertájfun 2013-as pusztítása okozta következményeket, igazságot szolgáltatni a 2009-es politikai hátterű Maguindanao-mészárlás elkövetőivel szemben. Kiderült, hogy a drogbárók királyokként élnek a börtönben, és a bűnözés így általában is kiemelt jelentőséget kapott. Duterte erre érzett rá, és elhitette, hogy minden baj forrása a kábítószer, és azt is, hogy a Davao irányításával eltöltött évtizedek rendet teremtettek a városban.

A Nicole Curato Fülöp-szigeteki szociológus által „büntető populizmusnak” nevezett politika eladhatóvá vált, a független média és a kormányszervek megfélemlítésével, a civil szervezetek és a bűnözők összemosásával kiváló elterelő stratégiává forrt össze.

Ráadásul Duterte a gazdaságot is viszonylag ügyesen menedzseli: tavaly 6 százalék volt a növekedés, a szegénységi ráta valamelyest csökkent. Miközben a lakosság többsége nem annyira Kína-barát a területi viták miatt, az elnök USA-ellenes kirohanásait ellensúlyozza a hadsereg lojalitása a régi szövetségeshez. A Fülöp-szigetekiek többsége egyelőre elhiszi, hogy a liberalizmus gyengíti az állami intézményeket, és az erős kéz jelenti a nemzet politikai üdvözülését.

KERESZTES IMRE