Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Készen állok az oroszokkal vállvetve harcolni Belaruszból, amint odaátról (Ukrajnából – a szerk.) csak egyetlen katona is beteszi a lábát ebbe az országba azért, hogy végezzen a honfitársaimmal. Ha agressziót követnek el Belarusszal szemben, a lehető legkeményebb válaszra számíthatnak és a háború jellege onnantól kezdve meg fog változni” – közölte Aljakszandr Lukasenka belarusz államfő egy előre be nem jelentett nemzetközi sajtótájékoztatón, aminek az anyagát a belarusz elnöki iroda tette közzé. Lukasenka szerint az ukránok amúgy is csak maguknak köszönhetik a történteket, tulajdonképpen ők provokálták ki a „különleges katonai műveletet”.
Lukasenka ezt követően az ukrajnai békéről kezdett beszélni, szerinte ha mindenki úgy akarná, már holnaptól elhallgathatnának a fegyverek és megkezdődhetnének a béketárgyalások, csak az amerikaiak ezt nem akarják, Európa pedig engedelmeskedik nekik.
Nem Lukasenka az egyetlen, aki az azonnali tűzszünetet tartaná üdvösnek a konfliktus jegelésére, hasonlóan nyilatkozott több ízben Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, miközben, ahogyan arra Rácz András történész, Oroszország-szakértő is rámutatott korábban, az azonnali tűzszünet a jelenlegi helyzetben kizárólag Moszkva érdekeit szolgálná.
