Nem csak a heti rendszerességgel berepülő drónok, a Fehéroroszország által kiképzett, pénzelt vagy éppen megtévesztett kémek is veszélyt jelentenek Lengyelországra, de jelen lehetnek számos Uniós tagállamban is. A Gazeta Wyborcza lengyel napilap részletes összeállítást közöl arról, hogyan épülnek be a Fehéroroszországból érkező, onnan támogatott kémek az Európai Unió területén, kik azok a lengyel civilek, akik akaratukon kívül is ellátják információkkal az orosz és fehérorosz titkosszolgálatokat.
A tényfeltáró anyag szerzői, Marga Panas-Goworska és Andrzej Goworski emlékeztetnek rá, hogy idén szeptemberben a lengyel szolgálatok letartóztattak egy Uladziszlau Nadzeika nevű 33 éves taxisofőrt, aki egyszerre volt tagja egy Minszk által szélsőséges csoportosulásként számon tartott ellenzéki szerveződésnek, ugyanakkor adatokat szolgáltatott lengyel és belarusz aktivistákról a fehérorosz titkosszolgálatnak, a KGB-nek. A Gazeta Wyborza arra figyelmeztet, hogy számos, Nadzeikahoz hasonló kettős ügynöknek lehet megbízatása Európa-szerte.
Az 1996 óta emigrációban élő Zianon Pazniak 81 éves ellenzéki politikus idén áprilisban tett közzé egy rendkívül nagy figyelmet és vitát kiváltó írást arról, hol és milyen típusú fehérorosz kémek, ügynökök vagy olyan emberek dolgoznak a lengyel és európai színtéren, akiken keresztül a belarusz rezsim befolyást gyakorol a fehérorosz ellenzékre, a diaszpórára. Elsőként említi Anatolij Lebedko, Alesz Mihalevics és Mikalaj Demidenkó nevét. A három név közül a legváratlanabb Lebedkóé. A ma is Belaruszban élő politikus a kilencvenes években vált ismertté, mint a Aljakszandr Lukasenka elnökkel szemben radikálisan fellépő ellenzéki. Azért is indult ellene eljárás a kilencvenes évek végén, mert „külföldi szervezetekkel való együttműködéssel” vádolták. 2004-ben ellenzéki tüntetéseket szervezett, 2004 októberében több ellenzéki társával és az Associated Press fotósával együtt letartóztatták, brutálisan megverték. Ügye kiemelt nemzetközi figyelmet kapott. A BBC arról számolt be, hogy nem csak Lebedko, de közvetlen környezete, családtagjai ellen is megtorlást folytat a fehérorosz kormány. A volt elnökjelölt, ellenzéki aktivista 2023-tól a litván emigrációban élő Szvjatlana Cihanouszkaja ellenzéki vezető tanácsadója. Arról, hogy Lebedko tényleg együttműködne a Lukasenko rezsimmel, nem tesz közzé bizonyítékot Pazniak, de jelzi: a rezsim előszeretettel használja információszerzésre az ellenzék számára „megbízhatónak” tartott politikusokat.
A másik említett ellenzéki Alesz Mihalevics, aki szintén kihívója volt Lukasenkának 2010-ben. Az elnökválasztási kampány után KGB-ügynökök tartóztatták le és 2011 januárjában a KGB fogvatartottjaként jelentkezett telefonon Minszkben élő feleségénél. Arra kérte, hogy az eredeti tervekkel ellentétben ne mondjon beszédet a fehérorosz helyzetről sem az Európai Parlamentben, sem a lengyel szejmben. Mihalevics felesége megpróbált Lengyelországba menekülni, de a KGB feltartóztatta azzal az indokkal, hogy nem hagyhatja el az országot, amíg a „KGB nem dönt” a férje sorsáról. Szabadulása után Alesz Mihalevics Csehországba menekült és ott kapott menedékjogot. Pazniak az említett áprilisi közleményében úgy fogalmaz, Mihalevics szabadulásának ára az volt, hogy együttműködik a KGB-vel.
Mikalaj Demidenko ellenzéki aktivista a 2010-es évek elején tűnt fel a Lukasenka rezsim elleni tüntetéseken. Többször eljárás indult ellene, rövidebb időre börtönbe is került, lakását pedig a KGB ügynökei kutatták át.
Pazniak arra figyelmeztet, mindhárom ellenzéki szereplő közvetlen kapcsolatba került a KGB-vel, és mindhárom esetében egyértelmű jelek mutatnak arra, hogy szabadulásukért cserébe vállalták a kollaborációt az orosz állambiztonsággal. Az amerikai emigráns még kitért Natalija Radina újságíróra is, aki a Charta97 ellenzéki kezdeményezés, majd ugyanezen a néven működő portál vezetője. A Charta97 székhelyén 2010 decemberében razziáztak a KGB emberei, ekkor Natalja Radina egymondatos üzenetet tett közzé a weboldalukon: „Mindannyian a KGB-nél vagyunk”. Natalja Radina ma politikai menekültként él Lengyelországban, ott épít fehérorosz szolidaritási hálózatot. Pazniak arra figyelmeztette, ne gyűjtsön adatokat, ne tartson fenn adatbázist a diaszpóráról, mert kiszolgáltatottá teszi az orosz és fehérorosz állambiztonság látóterébe kerülőket, gyengíti a külföldön élő fehérorosz ellenzéket.
A lengyel lap Pazniak listájáról szóló cikke a leghatékonyabb ügynökök körét hibridügynököknek nevezi. Ők azok, akik hosszú időn át voltak börtönbe zárva Belaruszban, ott különböző kínzásokkal gyötörték őket, és csak ez után engedték szabadon. Pazniak nem, a Gazeta Wyborcza viszont megnevez ilyen hibrid ügynököket, például Jauhenij Dudkin történészt, egyetemi tanárt, aki 2018-ban emigrált Lengyelországba. A legrégebbi fehérorosz ellenzéki lap, a Nasza Niwa azt állította, a férfi Radziwill fedőnéven KGB-ügynökként adott jelentéseket. Dudkin előbb elismerte a vádat Facebook-oldalán, majd törölte bejegyzéseit, és a KGB-s múltját cáfoló nyilatkozatot juttatott el a lapnak.
Titkos vagy beépített ügynökök is lebuktak az elmúlt években, ilyen volt Ivan Misuk Varsóban éló fényképész esete, aki a lengyel fővárosban élő fehérorosz ellenzék fotósaként volt ismert – s aki a családi és dokumentum értékű képek mellett jelentett. Ivan Masin néven operatív útlevéllel is rendelkezett – teszi hozzá a Gazeta Wyborcza.
Végülis a „kémkedés és fotózás” jellegű vállalkozás bizonyult a leghatékonyabbnak az utóbbi években. A fehérorosz és orosz biztonsági szolgálat startupok, kisvállalkozások, civilnek látszó kezdeményezések sorát hozta létre gyors egymásutánban. Ezeknek a célja az, hogy valamilyen, politikától távol eső tevékenységgel felhívja az ellenzékiek figyelmét, kliensként kiszolgálja őket, és a szolgáltatás közben adatot gyűjtsön róluk vagy általuk. Ezeknek a vállalkozásoknak aktív online jelenléte is van, jól irányítottan rajzolják át a Belaruszról kialakult képet. A fehérorosz diktatúrában „rend van”, az utcák tiszták, az embereken nincs tetoválás, az élelmiszerek nem génmódosítottak. És ami kiemelten fontos: nagyon szépek a nők, tisztelik a tradíciókat, de rendkívül fejlett technológiával dolgoznak. Lengyelország viszont rohan az elszegényedés, a kosz és a káosz felé, sok a tetovált férfi, a társadalom utolsó forrásait fegyverkezésre költi, katonailag fenyegeti Belaruszt, és elnyomja saját békés polgárait – nagyjából ez a diktatúra imázsüzenete.
Minszk és Varsó között ugyanolyan propaganda üzengetés folyik, amilyet a magyar kormány is folytat. Míg Lázár János a bécsi nogo zónákról posztolt, addig a belarusz propaganda a lengyel káosszal szemben kínál békés, biztonságos és élhetőbb feltételeket.
A diktatúra imázskampányába aktívan beszáll Lukasenka elnök is, aki a „szép nők” országában a „szép nők elnökeként”, erős kezű vezetőként és ugyanakkor a gyengébb nem gyengéd segítőjeként is megjelenik. Volt már fotósorozat arról, hogyan szüretel görögdinnyét szorgos fehérorosz asszonyok társaságában, táncolt szalagavató bálon, volt fesztiválok, zenés-táncos rendezvények sugárzó partiarca.
Egyre több turistautat kínálnak Fehéroroszországba a vállalkozásként és propaganda csatornaként is működő fehérorosz oldalak, a Gazeta Wyborcza újságírói szerint egyelőre – minden vonzó üzenet ellenére - visszafogott az érdeklődés, s talán jobb is így, mert a Belaruszba kiruccanó lengyelek könnyen kerülhetnek csapdába. Borkóstolások, vidéki kiruccanások résztvevőiként akaratukon kívül is abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy információkkal látják el a fehérorosz titkosszolgálat intenzíven érdeklődő ügynökeit.
Ez a cikk a Pulse európai médiaprojekt keretén belül a Gazeta Wyborcza támogatásával és tartalmának felhasználásával készült.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
