Az uniós támogatással megvalósuló projekt eredményeiről pénteken számoltak be budapesti sajtótájékoztatójukon a program vezetői. Mint Merkely Béla professzor, az SE Kardiológiai Központjának igazgatója, a projekt vezetője kiemelte, szinte az egész világot átfogó kutatási hálózat jött létre a kardiovaszkuláris betegségek és új gyógyítási eljárások kidolgozására. A hálózat 150 magyar és 50 külföldi kutatót egyesít.
„A szív- és érrendszeri betegségek a legnagyobb népegészségügyi problémát jelentik ma Magyarországon” – hangsúlyozta Merkely Béla. Elmondta: a népegészségügyi probléma kezelése alapvető fontosságú, és ennek ma már látszanak az eredményei: az elmúlt 15 évben a kardiovaszkuláris halálozás csökkenő tendenciát mutat. A várható élettartam növekedéséhez, ami körülbelül 5 évet jelentett az elmúlt másfél évtizedben, a szív- és az érrendszeri megbetegedések két és fél évvel járultak hozzá.
„A Kardiológiai Központ kutatásai egyrészt a szívelégtelenség kialakulásának mechanizmusára és lehetséges terápiák kidolgozására irányulnak, másrészt létrehoztunk egy őssejt-laboratóriumot, amely idővel gyakorlati gyógyítási megoldásokat kínál” – fogalmazott a professzor.
Ismertetése szerint a krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan, a jelenleg elérhető szívtámogató szerek rövid távon hatékonyan javítják a balkamra funkcióját és enyhítik a klinikai tüneteket, azonban hosszú távú alkalmazásuk rontja a betegek túlélési esélyeit. Állatkísérletes modellben olyan, a szívizomban termelődő, peptidekre figyeltek fel, amelyek hatékonyan képesek fokozni a szívizom-összehúzódások erejét. Hasonlóképp a kalcium-érzékenyítő molekulák a szívizomszövet oxigén-igényének emelése nélkül fokozzák a szív teljesítményét. Jelentős kérdés olyan biológiai jelzőfehérjék, markerek azonosítása is, amelyek segítségével prognosztizálható a betegség súlyosbodása, kedvezőtlen kimenetele. A kutatások során egy olyan új markert azonosítottak, amely a krónikus szívelégtelenség kóroktanával, a klinikai tünetek kialakulásával is összefüggést mutat. Ezen megközelítések potenciálisan új utat nyithatnak a szívelégtelenség kezelésében.
A projekt keretében fejlesztettek ki egy újfajta konzerváló oldatot a transzplantálandó szív tárolására, amellyel állatkísérletekben sikerült a szív kiemelése és beültetése közötti időintervallumot duplájára növelni.
Lacza Zsombor, az SE Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet tudományos főmunkatársa az őssejt-kutatások eredményeiről számolt be. Mint elmondta, a Kardiológiai Központ őssejt-laboratóriuma nemzetközileg elismert társintézményekkel együttműködésben azt vizsgálja, hogy a beültetésre kerülő egészséges sejteknek nem kell átalakulniuk és kiérniük új szövetté, hanem már a sejtek közötti közvetlen kapcsolat révén is képesek a halódó szívsejtek megmentésére. A most felfedezett mechanizmus alapján gyors beavatkozással megmenthető lehet az infarktuson átesett szív, ha sikerül a megfelelő helyre juttatni a gyógyító sejteket.
„Megfelelő eszközt akartunk a sebészek kezébe adni. Így született a +bioreaktor+, amely képes lesz arra, hogy a műtőben, a betegtől leszívott kis mennyiségű zsírból, vagy csontvelőből kinyerje és összetömörítse az őssejteket, majd rátegye egy megfelelő hordozóanyagra őket” – magyarázta.
Körülbelül egy félóra elteltével a berendezés sterilen csomagolva prezentálja az őssejteket az orvosnak, aki azon nyomban be is tudja ültetni. „Az eddigi sejtterápiás módszerek bonyolultak és időigényesek, ez nagyságrendekkel egyszerűbb, gyorsabb, félóráról beszélünk, s nem néhány hétről, ráadásul elegendő egyetlen műtét a korábbi kettő helyett és az eljárás valószínűleg eléggé olcsó is lesz ahhoz, hogy a gyakorlatban alkalmazást nyerjen” – összegezte Lacza Zsombor.
