A Baku–Budapest-tengely és a kitiltási botrány

Nem a magatehetetlen ellenzék, hanem a jobbos-konzervatív erőpolitizálás idézte elő az anarchiát – ez az elmúlt napok tanulsága, még akkor is, ha az eluralkodott politikai káoszra külső erő, konkrétan az Egyesült Államokból indult kitiltási botrány is rásegített. Utóbbi már eddig is paranoid félelmeket gerjesztett kormányberkekben, címszavakban királypuccsot emlegetnek és a szuverenitást féltik, a valóságban azonban nyilván attól tartanak, mikor bukkan fel egy „Snowden”, aki feltölti az internetre a budapesti kormányzati emberek és holdudvaruk viselt dolgainak dokumentumait.

A fejetlenségre utal, hogy németországi körútján Orbán Viktor miniszterelnök visszavonulót fújt a maga indította szabadságharcokban. Elismerte a washingtoni nyomást, majd kvázi megtagadta Moszkvát („mi nem akarunk közeledni senkihez sem, és nem akarunk távolodni senkitől, nem oroszbarát, hanem magyarbarát politikát folytatunk”). Most kedden viszont mintaállamként emlegette Azerbajdzsánt, amely a józan ész alapján alakítja kapcsolatait a nyugati világgal, s „nagy tisztelettel” emlegette az Aliyev dinasztiát, név szerint méltatva a KGB-s apát, aki látszatdemokrata fiára örökítette át a hatalmát. Vida Ildikó NAV-elnök sem az adócsalókat kergette a hét elején, hanem az amerikai ügyvivőt, Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője pedig a T. Házban azt harsogta, hogy nincsen bizonyíték a kitiltási ügyeket megalapozó amerikai korrupciós vádra, és az USA-nak vissza kellene hívnia szavahihetetlen budapesti ügyvivőjét, André Goodfriendet.

Ezt megelőzően ismét tízezrek tüntettek Budapesten. A vasárnapi tiltakozás apropója, hogy Vida Ildikó a kegyvesztett oligarcha, Simicska Lajos napilapjában, a Magyar Nemzetben beismerte: ő az egyike az USA-ból korrupciógyanú miatt kitiltottaknak. Vida – a Fidesz-alapítók egyetemi kollégistatársa –, aki az adóhatóságnál Simicska vezetése alatt helyettes volt, majd őt követte a hivatal élén, azzal is borzolta a kedélyeket, hogy egyértelművé tette: bár a kormánytagok mást állítanak, ő jelezte a kitiltását „az illetékesnek”. Az államtitkári rangú Vida munkáltatója Orbán Viktor miniszterelnök és Varga Mihály gazdasági miniszter.

Tüntetés a korrupció ellen

Fazekas István

Az új oligarchák eközben a zavarosban halásznak. Legutóbb a jobboldali politikát a rendszerváltás óta támogató Töröcskei István bankjai – a Széchenyi Bank, amely a napokban felügyeleti biztos gyámkodása alá került, és a Széchenyi István Hitelszövetkezet, amelynek frissen visszavonták az engedélyét – váltak kvázi szabad prédává. Egyelőre nem tudható bizonyosan, kinek a javára. (A HVG cikkének megjelenése után kiderült, hogy az MNB két újabb Töröcskei-érdekeltséghez rendelt ki felügyeleti biztosokat - a szerk.) Az azonban sejthető, hogy a feltörekvő pénzügyes „nemzeti nagytőkések”, az FHB-s Spéder Zoltánnak és a Duna Takarék- és Videoton fociklub-tulajdonos Garancsi Istvánnak nincs ellenére a Töröcskei-bankok szorult helyzete. Töröcskei, aki tudomásunk szerint a közeljövőben távozik az Államadósságkezelő Központ (ÁKK) éléről, történetesen a keleti nyitásként emlegetett politika pénzügyi hátterének kulcsembere: úgy is mint az állampapír-kibocsátás agytrösztje és hiteltárgyaló, továbbá az energetikai nagyvállalatok vezetésében vállalt szerepe miatt (Mol Nyrt. felügyelőbizottság, Mavir Zrt. elnöki pozíció) is.

Milyen Putyin-pincsi? A Déli Áramlat gázvezetékről még Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök állapodott meg, de máig egy kapavágás sem történt az ügyben. Kereskedőházak nyílnak minden bokorban, de ki tud egyetlen komoly üzletről, amit hoztak? A Paks II.-beruházás már be van tervezve a 2015-ös költségvetésbe, ám még egy cent sem érkezett meg Magyarországra az építésére ígért orosz gigahitelből – ezt egy kormányközelben „moszkovita héjaként” számon tartott bennfentes üzletember fejtegette a HVG munkatársának. A paksi tízmilliárd euró alighanem tovább késik, a Töröcskei családi cége, a T&T Vagyonkezelő Zrt. 51 és az állam 49 százalékos tulajdonában lévő Széchenyi Bank volt ugyanis kiszemelve a hitel közvetítésére. Mivel az orosz állam direktben nem utalhat, a tervek szerint a Vnyesekonombank szállna be a Széchenyibe. A megállapodást Töröcskei és csapata hozta tető alá, most viszont kérdés, hogy az orosz partnerek elfogadják-e az esetleges fordulatot a bankban.

Simicska Lajos, Orbán kegyvesztettnek mondott valahai évtizedes bizalmasa pár éve állítólag már megkísérelt rátenyerelni Töröcskei bankjára és Zala megyében működő hitelszövetkezetére. Simicska – aki ezt a mostani einstandot már a partvonalon kívülről kénytelen figyelni – akkor került képbe, amikor Töröcskeit 2011-ben kinevezték az ÁKK élére. A pozíció elvállalásakor ugyanis Töröcskei azt kérte, hogy az állam – például a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) révén – segítse ki meggyengült üzleti pozíciójú bankjait, mivel neki nem lesz ideje a reorganizációra. Az MFB ügyeinek ismerői szerint erre meg is volt a politikai szándék, csakhogy az akkor még ereje teljében lévő főoligarchára hivatkozva lefújták az ügyletet, a Széchenyiben pedig elterjedt, hogy „a Lajos” vinné a két bankot és bónusznak a szintén Töröcskei-érdekeltség Gödöllői Tangazdaságot. Ami bizonyos: Töröcskei 2012-ben kiszállt az agrárcégből, a Simicska-bizalmas Vida által vezetett NAV pedig megjelent a T&T-nél. A bankok azonban maradtak – és ebben az ügyet ismerők szerint közvetítő szerep jutott az akkor még gazdasági miniszter Matolcsy György környezetének, ahol ugyanakkor e jószolgálat közben megismerhették a két pénzintézet gyenge pontjait, például 1,5 milliárdosra becsült rossz portfóliójukat, amelyben állítólag a holdudvarnak juttatott hitelek is szerepeltek.

Bár Töröcskei az Origónak adott 2011-es interjújában a barátjának nevezte Simicskát, nem ez volt az első nézeteltérés közöttük. Két évtizeddel ezelőtt a valahai állami Magyar Hitelbanknál, ahová Töröcskei a konzervatív Antall-kormány idején került vezérigazgatónak, egy belső ellenőrzés a Fidesz voltaképpen Simicska által menedzselt szatellitcégeivel (köztük az utóbb Kaya Ibrahim útlevelével eltüntetettekkel) kapcsolatos jogsértő kihelyezésekre, tranzakciókra utaló jeleket fedezett fel. Egykori MDF-es politikusok ma úgy emlékeznek, az MHB vezetősége ezt Antallnak is jelezte, mondván: ha fény derül a stiklikre, a Fidesz – az akkori liberális kispárt – akár el is tűnhet a politikai süllyesztőben. Az akkori miniszterelnök környezete azonban inkább a szemhunyást választotta, mondván: így lehet a Fideszt leszalámizni az akkor legerősebb ellenzéki párt SZDSZ-ről. A politikai terv olyannyira bevált, hogy ma már az SZDSZ, de az MDF is a történelem része, a Fidesz viszont kvázi egypárttá nőtte ki magát – a jobboldalon, ahová nem sokkal később átnyergelt, mindenképpen. A Fidesz-közeli cégek hitelei pedig a bank kétes követeléseit kezelő Risk Kft.-ben végezték, vagyis a kárt az állam szenvedte el. Simicska azonban zokon vette, hogy az MHB-menedzsment jelentette a machinációkat, a bankárok legalábbis kemény hangú üzeneteket kaptak őrá hivatkozva.

Töröcskei István

MTI/ Koszticsák Szilárd

Akárhogyan is, utóbb évtizedekre szólóan elásták a csatabárdot. Az ex-MHB-s vezérkarból Boros Imre miniszter lett az első Orbán-kormányban, Töröcskei az állami Mehib elnöke volt ugyanekkor, a ciklus végén a 12 állami gazdaság „családon belüli privatizációjának” egyik kedvezményezettje. Egy Bálintfy Gábor ügyvédhez kötődő befektetői kör pedig megalapította a Hír Televíziót az ellenzéki nyolc év elején, 2002-ben. Csakhogy utóbbi cég szekere akadozott, a milliárdos ingatlanbefektető jogász ki akart szállni, a mentőövet végül Töröcskei dobta 2004-ben, és ki is tartott a cégben egészen addig, amíg a 2010-es kormányváltás után, nem kis részben az állami hirdetéseknek köszönhetően, a működtetés nyereségessé nem vált. Ekkor jelentek meg Simicskáék.

Orbán ugyanakkor hálásnak bizonyult a segítségért. Olyannyira, hogy a HVG tudomása szerint fel is kérte Töröcskeit, segítsen be a párt gazdasági ügyeinek vitelébe – Fidesz-közeli források szerint ez volt az első jele annak, hogy a miniszterelnök nem maradéktalanul elégedett Simicskával. Bár a bankár nemet mondott, a felkérésnek híre ment a Lendvay utcában, kiváltva Simicska – forrásaink szerint irracionálisan féltékeny – haragját. A pártpénzzsonglőrt ettől kezdve a rivalizálás is vezette. Az ő és bizalmasai, így a Csutora fivérek (Csutora László budapesti Fidesz-közeli üzletember és Csutora Zsolt azerbajdzsáni magyar nagykövet, valamint egy titokzatos, valaha a szovjet hadsereg tisztjeként Magyarországon szolgált azeri üzletember) munkálkodása is kellett például ahhoz, hogy az állami kereskedőház „rányisson” Töröcskei bakui érdekeltségére, ami azóta is csak vegetál – miközben az állami sem szárnyal.

Baku ettől függetlenül is a kitiltási ügyek egyik fontos színterének tűnik. A Nyugat legalábbis az azeri baltás gyilkos kiadásakor kezdett odafigyelni – nem utolsósorban az amerikai örmény kolónia lobbitevékenysége nyomán – a magyar külpolitika-külgazdaság kockázatos fordulatára. A HVG tudomása szerint azeriek terjesztették nemzetközi eseményeken, hogy eurómilliókban mérhető kenőpénzt fizettek konkrétan meg nem nevezett magyar döntéshozóknak az elkövető átadásáért – hogy tényleg így volt-e, az egyelőre nem deríthető ki, mindenesetre a HVG tudomása szerint egyes NATO-országok hírszerzésének látókörébe került az eset. Méghozzá úgy tudni, annak kapcsán, hogy egy azeri honvéd-szakszervezeti vezető a tavasszal azzal vádolta meg országa védelmi miniszterét, hogy Magyarországon parkoltatja kenőpénzből származó jövedelmét; ezt a szálat tovább bogozva találtak állítólag hírszerzők gyanús budapesti kontaktokra utaló jeleket. Ráadásul már jobboldali berkekben is a suttogó propaganda részévé vált, hogy egyes politikusok látványos vagyongyarapodása mögött is azeri kenőpénzek állnak. Akárhogyan is, a kegyvesztettség legendája miatt már-már megsajnált Simicska megint jól járt: a minapi Aliyev-látogatás kapcsán cége, a Közgép zsíros megállapodásokat kötött a bakui közútfejlesztővel.

RÁDI ANTÓNIA