Az ananászlevél az új műbőr, amit a vegánok is elviselnek

Szerelem volt első látásra, amikor Julia Little, a patinás brit Grenson cipőgyártó tervezője vásárolt egy Persephone határidőnaplót. Az angol könyvkiadó védjegye, hogy portékáinak mindegyike letisztult dizájnnal, kívül szürke borítóval készül, ám ha valaki kinyitja a teljesen egyformának látszó könyvek vagy naplók bármelyikét, nívósan illusztrált, szövetmintára emlékeztető előzéklapot láthat benne. A cipődizájner először a női lábbelik belsejét akarta a Persephone mintáival kidíszíteni, ám a kiadó vezetőjével közösen kiválasztott, múlt század közepi motívum végül annyira megkapónak bizonyult, hogy az összesen száz párból álló, limitált kiadású cipőkollekció külsejére került, öt színvariációban.

A különlegesre vágyó vevők ma már nemcsak az egyedi dizájnt díjazzák, de a környezettudatosságot is. Az ananászlevél az új bőr – legalábbis Carmen Hijosa spanyol cipődizájner szerint, aki többek között a Pumával is szövetkezett már, hogy vegán lábbeli-prototípusokat készítsen. Azonfelül, hogy állatbarát, az új módi relatíve olcsó is: manapság négyzetméterenként 5–15 dollárért szerezhető be az egzotikus gyümölcs levelének erős rostjaiból készült álbőr. Hollandiában is kísérleteznek már „gyümölcsbőrrel”: a Fruitleather Rotterdam nevű startupnál megelégelték, hogy a bőripar világszerte nagyjából egymilliárd állatot áldoz fel évente. Ők ehelyett a szupermarketek tonnaszám kihajított gyümölcsét – vagyis annak egy részét – használják fel. A mangót, a banánt és az egyéb, éppen szezonális selejtet összeturmixolják, fertőtlenítésül megfőzik, aztán nagy felületre kiterítve megszárítják, s addig „ragasztják”, tömörítik speciális gépekkel, amíg megfelelően puha és erős lesz. Terveik szerint bútorszövetnek, táska- és cipőalapanyagnak egyaránt lehet majd használni az általuk kifejlesztett, meglehetősen illatos matériát.

Grenson.com

Svájc sem marad le a környezettudatosságban, ha a divatról van szó. A zürichi központú Freitag a kilencvenes évek óta készít kamionponyvából időtálló táskákat, mégpedig ma már nemcsak bicikliseknek, hanem a felső tízezernek is. Az ötlet azért pattant ki a kerékpárral közlekedő grafikus testvérek fejéből, mert olyan táskára vágytak, amelyben nem áznak szét a tervrajzaik. A piaci rés a vártnál szélesebbnek bizonyult: ma már évente 400 ezer darab táskát adnak el, a színes darabokat ugyanis minden korosztály hordja, és vannak a választékban alkalmi retikülök, pénztárcák, filofaxok, telefontokok és övek is.

Az első hazai „zöld” divattervezők egyike a frissen végzett iparművészekből több mint tíz éve összeállt Medence Csoport volt: színes, szívós molinóból és reklámhálóból előállított táskákkal, hátizsákokkal, laptoptartókkal rukkoltak elő. A Norsy táskák tervezői elsősorban papírral dolgoznak: például újságokat, csomagolópapírokat, teafiltertasakokat és ásványvizes címkéket hasznosítanak újra úgy, hogy a papírcsíkok felületére vékony fóliaréteget húznak, ezzel vízhatlanná téve a termékeiket. Keserű Andrea (Kesha) újrahasznosított plexiből és szemüveglencséből készít ékszereket és táskákat, s azokat Down-szindrómás fiának különleges rajzaival és írásképeivel díszíti, míg a férfiakra is gondoló Reborn márka megalkotói fő alapanyagként a biztonsági övet vetették be. A kiszuperált autókkal együtt a bontóban kikötő öv mellett a kormánylégzsákok is kiválóan felhasználhatók a divatiparban: ezekből Burai Péter zsebet varr a táskára. Hasonló célra, avagy például neszesszer készítésére a tűzoltótömlő, a hőlégballon ponyvája, a biciklibelső, az ejtőernyő is megfelel – vallják a fantáziával jól megáldott dizájnerek. Kerékpárgumiból és -láncból pedig ékszerek, például nyakláncok és karkötők, valamint övek is készülnek – nőknek, férfiaknak egyaránt.