Ócskavasárat, 444 millió forintot fizet a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. 80 százalékos állami tulajdonú részvénycsomagjáért a vasmű privatizációs pályázatán karácsony előtt nyertesnek hirdetett ukrán-svájci Donbassz-Duferco konzorcium. Ez "nagyjából egybeesett a vagyonértékelésünkkel" - kommentálta az eredményt Baranyi Imre, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatósági tagja, a Dunaferr-pályázat értékelőbizottságának elnöke. A vételár egyébként jóformán megegyezik a Horn-kormány idején az akkori menedzsment alkotta Acél-XXI. Kft.-nek a Dunaferr vagyonkezeléséért kifizetett 430 millió forint sikerdíjelőleggel (HVG, 1999. április 24.). S csaknem ennyibe került az államnak a vasmű magánosításához kapcsolódó tanácsadás, hiszen nettó 330 millióért mérte a PriceWaterhouseCoopers Kft. a privatizációs stratégiát (HVG, 2003. július 12.), az Erste Bank Befektetési Rt. pedig 59,5 millió forintért végezte el a vagyonértékelést. Az ÁPV Rt. a jelek szerint így is elégedett volt a privatizációs előkészületekkel, a menyasszony kicsinosítására 2002 nyarán elnök-vezérigazgatónak elszegődött Hónig Péter legalábbis december 18-án - négy nappal a Dunaferr-pályázat eredményhirdetése előtt - az ÁPV Rt. háziversenyén elnyerte az év menedzsere címet. Hónig regnálása alatt a 2002. évi 9,5 milliárd forintos veszteség 2003-ban félmilliárd forint eredménybe fordult, a 68 milliárd forintos hitelállományból pedig 8 milliárdot sikerült lefaragni, miközben a létszám is karcsúsodott 450 fővel.
A legutolsó szempont a vételár - ezt az ÁPV Rt. valóban már kezdettől fogva egyértelművé tette: a pályázat pontrendszerében mindössze 5 százalékot ért a részvények ellenértéke. Az elsődleges cél a cég további működtetése, fejlesztése, illetve a jelenleg mintegy 8100 fős létszám foglalkoztatásának megoldása volt. Magyarán az állam szabadulni igyekezett a köztudottan túlfoglalkoztatással küzdő, a teljes technológiaváltásra megérett Dunaferr akár 100 milliárd forintot is igénylő fejlesztési beruházásainak, a szükséges tőkeinjekciónak, valamint az államilag garantált és többszörösen átütemezett, összesen 60 milliárd forint bankhitelnek a terheitől. Nem beszélve az egyes becslések szerint 20-40 milliárd forintra tehető környezetvédelmi kötelezettségekről. Annál is inkább, mert EU-tagként korlátozottak a lehetőségek az állami tulajdonú cégek megsegítésére. Úgy tűnik, a befektetőket nem riasztotta el a Dunaferr állapota, legalábbis úgy tudni, valamennyien túllicitálták az ÁPV Rt. által megkövetelt, öt év alatt legalább 250 millió eurós beruházást és az azonnali, minimum 13 milliárd forintos tőkeemelést. A Donbassz például úgy érvelt, hogy a Dunaferr jól illik a cégcsoportba, Ukrajnából biztosítják az alapanyagot, ugyanakkor szükségük van a kisebb szériák gyártására alkalmas dunaújvárosi vasműre.
Ennek ellenére némi meglepetést keltett a kezdetben esélytelenebbnek tartott kérő, a Donbassz-csoport fémjelezte konzorcium győzelme. A közel 10 milliárd forint jegyzett tőkéjű, 152 milliárd forint éves forgalmú vasműért ugyancsak versenybe szállt brit-indiai LNM Holdings ugyanis a világ második legnagyobb acéltermelője, s a kelet-közép-európai térségben sorozatos felvásárlásokkal a legerősebb pozíciót építette ki (HVG, 2003. november 8.), a világranglistán 19.-ként jegyzett Severstal mögött pedig - a magyar és az orosz kormányfő szeptemberi találkozója után - erős politikai hátszelet szimatoltak az elemzők. Az orosz-ukrán befektetői vonal mentorának a térségben érdekeltségekkel rendelkező szocialista honatyát, Kapolyi Lászlót tekintették, miután az Országgyűlés gazdasági bizottságának egyik ülésén nyíltan érvelt mellettük. Ám sokat nyomhatott a latban, hogy az ukrán konzorcium (a Donbasszi Ipari Szövetség és az érdekeltségébe tartozó Alcsevszki Vasmű Rt.) november végén bevonta a svájci székhelyű, a világ acéltermelői közt a Donbassznál tíz hellyel előbbre, az 59. helyre rangsorolt Duferco Holdingot. Az ÁPV Rt. elfogadta a konzorciumbővítést, mondván: ez megfelelt a "csatlakozással kapcsolatos" előírásoknak. Bár a szeptember közepén közzétett pályázati felhívás ilyen elemet nem tartalmazott, aszerint a jelentkezőknek október 2-ai határidőre be kellett adniuk a dokumentumokat, köztük valamennyi konzorciumi tag részletes bemutatását.
Az ÁPV Rt. erőltetett menetben hajtotta végig a pályázatot, "a tervszerű privatizációs forgatókönyv miatt" - ahogy Kamarás Miklós vezérigazgató fogalmazott - december 22-én még rendkívüli igazgatósági ülést hívtak össze a Dunaferr-ügy lezárására. A vagyonkezelő ugyanis karácsony előtt mindenáron eredményt akart hirdetni. A menetrendet tartotta is az ÁPV Rt., nem így az üzleti tervét. Az alig egy hónapja még minden idők harmadik legfényesebb bevételét, 230-240 milliárd forintot prognosztizáló vagyonkezelő évzáró sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy eredeti, 196 milliárdos tervétől elmaradva, csak 163 milliárdot kasszírozott, alapvetően a Mol-részvények eladásának meghiúsulása miatt.
A Donbassz-Duferco az ÁPV Rt. közlése szerint a 9 feltételből hatban tett a vetélytársakénál kedvezőbb ajánlatot. Mindenekelőtt azt ígérte, hogy 5 éven keresztül megtartja a dolgozói létszámot. Ezzel a jelek szerint megpuhította a helyi szakszervezeteket, a privatizációs pályázati kiírás láttán még forró ősszel és sztrájkbizottság-alakítással fenyegetőző érdekképviseletek mindenesetre békében várták végig a tárgyalásokat. Igaz, az ÁPV Rt. is megtette a maga gesztusát, az értékelőbizottságba az érdekképviseletek is delegálhattak szakembert, aki ugyan szavazati joggal nem rendelkezett, de legalább megfigyelői státust kapott. Bálint Mihály, a Vasas Szakszervezeti Szövetség vezetője úgy tudja, a győztes Donbassz-konzorcium hajlandó szerződésbe foglalni a legfőbb szakszervezeti követeléseket, azaz a technológia fejlesztését, a foglalkoztatási szint 5 éves fenntartását, valamint a kollektív szerződés egyoldalú felmondásának tilalmát.
Most már csak a pénzügyi reorganizáción csúszhat el a privatizációs szerződés januárra tervezett nyélbe ütése. Az eddig mintegy 100 milliárd forintnyi befektetést vállalt Donbassznak ugyanis még meg kell állapodnia a Dunaferrnek összesen 60 milliárdos kölcsönt nyújtó héttagú bankkonzorciummal (az eredményhirdetés előtt kiszivárgott hírek arról szóltak, a két elbukott pályázó éppen azzal maradt alul, hogy a Donbasszal ellentétben a kölcsönállomány egy része mögé továbbra is állami garanciát kívánt). A bankok - köztük a legnagyobb hitelező CIB Bank Rt., illetve a kölcsönök negyedét nyújtó Magyar Fejlesztési Bank Rt. - egyelőre várják a hivatalos értesítést arról, hogy a vevő átvállalja a hiteleket. A Donbassz háza táján biztosra veszik a megállapodást, a bankkonzorcium egyik, magát megnevezni nem kívánó tagja a HVG-nek úgy nyilatkozott, azonnali törlesztést ugyan valószínűleg nem, ám a kölcsön biztosítékának megerősítését mindenképpen kérni fogják. Ha mégis meghiúsulna a szerződéskötés, akkor az ÁPV Rt. - bár nem köteles - megkezdheti a tárgyalásokat a pályázat második, illetve harmadik helyezettjével.
A tranzakció abszolút vesztesének a Dunaferr-részvények 15 százalékát birtokló dunaújvárosi önkormányzat látszik. A korábban névértéken mintegy 3 milliárd forintos helyhatósági pakett értéke a legnagyobb Dunaferr-leánycég, az Acélművek Kft. beolvadása - s egyúttal a 10 ezer forintos részvények felülbélyegzése - után felére zsugorodott, a most kialakult 444 millió forintos vételár alapján pedig már csak 83 millió forintot ér az önkormányzati részvénycsomag. Ráadásul a befektetőtől megkövetelt azonnali tőkeemelés nyomán a dunaújvárosi részesedés nyilvánvalóan tovább zsugorodna. "Nem igazán jó üzlet az önkormányzatnak" - fogalmazott a HVG-nek visszafogottan Kálmán András, a város szocialista polgármestere, akit a Medgyessy-érában a privatizációs pályázat kiírásáig a Dunaferr-sztori minden mozzanatába bevontak. Most azonban kimaradt az egyeztetésből, sőt - mint mondta - egyenesen "távol tartottak tőle". "Fogalmam sincs, milyen ajánlatot tett a győztes, nem tudjuk, mi elé nézünk" - állította Kálmán András, mondván, az ÁPV-től nem kapott hivatalos tájékoztatást az ajánlatokról. Ugyanakkor menet közben valamennyi ajánlattevővel tárgyalt az önkormányzat, s mindhárommal szándéknyilatkozatot írt alá a foglalkoztatást biztosító térségfejlesztésről, a Donbassz például 10 milliárd forintot ígért erre a célra.
A vagyonkezelő és az önkormányzat között egyébként éppen a privatizációs kiírás nyomán tört ki a viszály, az ÁPV Rt. ugyanis lebegtette az önkormányzati részvények sorsát. Eladásra csak az állami pakettet ajánlotta fel azzal, hogy a magánosítás előtt további részvényeket - tehát például Dunaújvároséit - vehet az ÁPV Rt., amit a leendő befektető majd a privatizáció során kialakult árfolyamon köteles megvásárolni. A borítékolható vagyonvesztésnek elébe menve az önkormányzat vagyoncserét kért a december elején már emiatt összehívott rendkívüli közgyűlésen, ám az ÁPV Rt. elhárította a próbálkozást azzal, hogy a kívánságlista - amelyen a Dunaferr Épületgépészeti Kereskedelmi Rt. 68 százalékos részvénycsomagja, a radiátorüzem, a tanműhely, valamint egy ÁPV-tulajdonú, 27 hektáros ipari terület szerepelt - veszélyezteti a privatizációt. Az önkormányzatnak tehát most már az új tulajdonossal kell egyezkednie. Illetve járja a maga útját, a térség infrastrukturális fejlesztésében próbál részt venni a Harsányi Zsolt vállalkozó nevével fémjelzett 3H Consulting Kft.-vel alapítandó közös társaságok révén (HVG, 2003. november 8.), s a tervekhez most az ominózus 27 hektáros terület ingyenes átadását kéri az ÁPV-től.
VITÉZ F. IBOLYA
