Titkosszolgák keresték telefonon tavaly nyáron Sáray Évát, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökhelyettesét. Akkoriban gyakorlatilag ő volt a PSZÁF első embere, főnöke, Szász Károly ugyanis még nem gyógyult fel az őt alig egy héttel korábban ért támadás okozta sérülésekből (HVG, 2003. június 21.). A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) magas rangú munkatársai ezúttal hírterjesztésen ügyködtek. Az NBH gazdaságbiztonsági igazgatóság osztályvezetője először a PSZÁF biztonsági főnökét hívta, majd kérte Sárayt, s később átadta a vonalat kollégájának, egy nemzetbiztonsági őrnagynak, aki arra figyelmeztette az elnökhelyettest, félő, eltűnnek a PSZÁF által vizsgált Pannonplast-felvásárlással (HVG, 2003. június 28.) kapcsolatos iratok a K&H Equities Rt.-ből. Az őrnagy arra próbálta rávenni Sárayt, hogy a másnapra, 2003. június 23-ára tervezett helyszíni vizsgálatukat kezdjék minél előbb, mert "valakik megelőzhetik őket".

Mindez a Bácskai János dandártábornok, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (Szebek) volt vezetője elleni nyomozás során derült ki. Bácskai ellen a Budapesti Katonai Ügyészség (BKÜ) bűnpártolás miatt emelt vádat tavaly év végén, miután úgy sejtik, vállalhatatlan kapcsolatot ápolt a K&H-ügy kulcsfigurájával, Kulcsár Attila exbrókerrel (HVG, 2003. augusztus 2.). A tábornok bűnügyét az NBH feljelentése alapozta meg, éppúgy, mint a K&H-ügy nyomozását vezető rendőr alezredesét, a vesztegetéssel, hivatali visszaéléssel és államtitoksértéssel gyanúsított Molnár Csabáét, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) pénzmosás elleni osztályának volt vezetőjéét.

A K&H brókercégénél az NBH által jelzett időpontban két rendőrtiszt jelent meg, Molnár Csaba és helyettese. Most Molnár terhére is gyanús kapcsolatápolást rónak: a Fővárosi Főügyészség Ügyészségi Nyomozóhivatala (ÜNYH) szerint tilosban járó szír pénzváltóknak tett szívességeket ellenszolgáltatás fejében. A hatóságoktól kiszivárgott hírek szerint Bácskai és Molnár véletlenül akadt fenn a rostán: a dandártábornok Kulcsár, az alezredes a szírek telefonjának lehallgatásakor. Utóbbit több mint egy évvel a botrány kipattanása előtt, 2002 őszén "gazdaságvédelmi fenyegetettségre" hivatkozva rendelték el (lásd A szír szál című írásunkat).

Molnár mindenesetre tavaly december közepéig háborítatlanul dolgozott a K&H-ügy felderítésén. Pedig még augusztusban történt, hogy halva nevű keleti nyalánkságot, arab népművészeti toll- és névjegykártyatartót, bizsu karláncot kapott ajándékba a jelenleg pénzmosással gyanúsított Bassam Tarche szír állatorvostól, valamint annak üzlettársától, Dér Zoltántól. Legalábbis ezek azok a tételek, amelyek miatt Molnár az ügyészségi nyomozók szerint a vesztegetés bűnébe esett (jóllehet minderről jelentést írt feletteseinek). Ügyészi források szerint a sütemények emlegetése figyelemelterelés, Molnár esetében ugyanis a hangsúly nem a vesztegetésen, hanem a másik két gyanún, az államtitoksértésen és a hivatali visszaélésen van.

Egyes bankok - úgy tudni, egyebek mellett a Kulcsár-ügyben szereplő K&H Rt. és a Magyarországi Volksbank Rt. (MV) - pénzmosás kiszűrésére hivatott munkatársai jelezték gyanújukat a Molnár vezette osztálynak a szírek és feltételezett magyar társaik vállalkozásaival kapcsolatban. Jóllehet e bejelentések államtitkok, Molnár alezredes - az ÜNYH szerint - ahelyett, hogy nyomozni kezdett volna, megosztotta értesüléseit az érintett pénzváltókkal. Utóbbi vádpontot az alezredes információink szerint tagadja. Az ügyészek viszont gyanúsnak tartják, hogy szerintük az alezredes régóta bizalmas viszonyt ápol ezen üzleti körrel, Dérrel például - akit 2002 nyarán egy pénzmosásról szóló konferencián ismert meg - közös családi programot is szerveztek. A szírek pedig egy ízben hozzá fordultak segítségért, amikor az MV 2002 decemberében indokolás nélkül felmondta a Dér cégével kötött ügynöki szerződést. A telefonlehallgatási jegyzőkönyv szerint Molnár a felvetésre úgy reagált, "meglátom, mit tehetek". Az alezredes környezetében állítják, Molnár csupán udvariasan kívánt kihátrálni, s nem tett semmit (a szerződést nem újította meg a bank, amelynek képviselője Molnár vallomását támasztotta alá az ügyészségen).

Molnár ügyvédje, Zamecsnik Péter szerint az eljárással nem a K&H-ügyről akarták ügyfelét levadászni. Senki sem kérte, hogy altassák a brókerbotrány nyomozását, sőt az ORFK vezetői sürgető telefonokat kaptak kormányberkekből - erősítenek rá az ügyvéd szavaira rendőri körökben.

Mégis megtorpanás tapasztalható a brókerügy nyomozásában. Hónapokkal ezelőtt hivatalosan azt közölték az ORFK-n, "nagyjából tudják", hová ment a pénz, de egyelőre nem árulják el. Ezzel szemben a rendőrség múlt pénteki, hosszú hallgatás után megtartott sajtóértekezletén csak a szokásos panaszszavak hangzottak el a bonyolult nyomozásról, hosszadalmasnak ígérkező értékelésről, elemzésről. Tény viszont, hogy a rendőrök még Molnár idejében begyűjtötték az iratokat, kihallgatták az elsődlegesen nyakon csíphető gyanúsítottakat. Akkor úgy tűnt, megérett a helyzet a két legkényesebb eljárási cselekményre: a K&H-ból eltűnt 20 milliárd forint végfelhasználóinak felkutatására, illetve a Kulcsár-féle VIP-listán szereplők egy részének esetleges meggyanúsítására.

Utóbbiak közül azok számíthattak - rendőri források szerint nem minden alap nélkül - gyanúsítottkénti idézésre, akik a pénzmosodának mondott Montrade Ltd. közbeiktatásával kaptak pénzt Kulcsártól, illetve akiknek a szintén gyanúsított "Taxis Gyuszi" aktatáskában szállított. A Kulcsárnál eltűnt pénz - legalábbis az elvarratlanul hagyott szálak alapján a K&H-akták ismerői erre következtettek - az MSZP, illetve a Fidesz holdudvarába került. Ha helyes ez a feltevés, nekik az európai parlamenti választási kampány kezdetén aligha jönne rosszkor némi szünet a rendőrségi kutakodásban. Ezt a forgatókönyvet látszik alátámasztani az ellenzék feltűnő hallgatása. A Fidesz-MPSZ-nek elvileg aranybánya lehetne a Molnár-ügy: akár azért támadják a belügyi vezetést - s azon keresztül a kormányt -, mert eltávolítottak egy ártatlan nyomozót az eddigi legnagyobb szabású pénzügyi panama vizsgálatából, akár azért, mert egy korrupt zsarura bízták azt.

Ha viszont Molnár ügye valóban "egyszerű" bűnvádi eljárás, kérdés, mi indokolja az alezredessel szembeni kesztyűs kezes bánásmódot. A hasonló gyanúba keveredett mundérosokkal szembeni szokásos legenyhébb fellépés a felfüggesztés, de nem példátlan - így járt például a Papa fedőnevű volt főnyomozó, Sándor István (HVG, 2000. november 11.) - a legalábbis ideiglenes előzetes letartóztatás sem. Molnár ezzel szemben - igaz, útlevelét bevonták - úgynevezett referensként tovább dolgozik az ORFK-n.

Szintén szabadlábon - bár hivatalából felfüggesztve - várja a februári procedúrát Bácskai (a katonai bíróság február 16-a és 24-e között minden munkanapra kitűzött egy tárgyalást). Az ügyében született alig pár soros vádiratban gyakorlatilag azt róják a dandártábornok terhére, hogy szólt az ORFK-nak, félő, iratok tűnnek el a K&H-ból. A fülest Bácskai az akkor már bujkáló Kulcsártól kapta június 22-én, s még aznap megpróbált kapcsolatba lépni Ferenczi Lászlóval, az ORFK bűnügyi főigazgatójával, aki azonban szabadságon volt. Végül sikerült elérnie a szervezett bűnözés elleni igazgatóság gazdaságvédelmis osztályvezetőjét, Papp Csabát. Ő köszönettel vette az információt, s továbbította Molnárnak, aki végül helyettesével ki is ment a K&H-ba, s beszerezte a Pannonplast-ügyre vonatkozó iratmásolatokat. A BKÜ szerint Bácskai megtévesztette Papp Csabát, s valójában az volt a - Kulcsárral közös - célja, hogy a rendőrök a PSZÁF elől elhalásszák az iratokat. Arra nem tér ki a vádirat, mi alapján feltételezte Bácskai - illetve utóbb maga az ügyészség is -, hogy az ORFK-n nem ismerik fel a dokumentumok jelentőségét, illetve mi értelme van másolatok "elhalászásának". A Bácskai-ügy ismerői nem zárják ki, az ügyészek valójában a dandártábornok elleni eljárásban "kóstolgatták" először a K&H-ügyet nyomozó rendőröket: ha ugyanis a volt Szebek-vezető cselekménye valóban bűntett, Papp és Molnár pusztán a "megtévesztettség" miatt nem lehetnek vádlottak. Erre engednek következtetni a két nyomozó tavaly őszi ügyészségi tanúkihallgatásának körülményei. Pappot és Molnárt többször is beidézték, részletekbe menően faggatták. Utóbbi elé tárták például saját mobiltelefonjának híváslistáját, egyebek mellett arra várva választ, kikkel beszélt - és miről - a K&H-beli látogatás napján.

GYENIS ÁGNES, RÁDI ANTÓNIA