A parlament létszámának Medgyessy Péter által bedobott csökkentésével (HVG, 2004. február 21.) közel kétszáz év alatt lehetne annyit megtakarítani, amennyit a kabinet egyetlen döntéssel, a Draskovics-csomag február végi elfogadásával "mentett meg" a költségvetésnek. Mégis az elmúlt héten jóval kevesebbszer kerültek a híradások élére a társadalmi és a gazdasági élet szinte valamennyi területét érintő költségvetési elvonások, mint a kormányfőnek a közjogi rendszerrel kapcsolatos ötletei - a törvényhozással és a pártpolitikával szembeni általános ellenérzésekre rájátszó képviselőház-karcsúsítási indítvány, a közvetlen államfőválasztás, a közös európai parlamenti választási lista -, valamint a nemzeti lobbitanács, illetve a szociális és gazdasági tanács (szgt) létrehozására vonatkozó javaslatai.
Medgyessy a tűzzel játszik, amikor azt szuggerálja - például az ATV-nek adott múlt heti interjújában -, hogy ha ő nem nyitott volna új frontot a politikai vitákban, akkor "a politikusok még ma sem az embereket foglalkoztató kérdésekről beszélnének", vagyis arról, hogy a legsúlyosabb problémák a rendszerváltáskor kialakult közjogi berendezkedés demokráciadeficitjéből, illetve a pártok acsarkodásából fakadnak. Már nemcsak az ellenzék, hanem a koalíciós társ SZDSZ soraiban is figyelemelterelésként, illetve az 1989- 1990-ben konszenzussal kialakított közjogi berendezkedés elleni átfogó támadásként értékelik Medgyessy ötletrohamát. Kuncze Gábor SZDSZ-elnöknek az szgt közjogi abszurditására tett múlt pénteki pikírt megjegyzése után - miszerint megérti, hogy az alkotmány nehéz olvasmány, hiszen nincsenek benne képek - a szabaddemokraták belső ellenzékének hét végi tanácskozásán már több országgyűlési képviselő is Medgyessy távozását, illetve a koalíció újragondolását sürgette. Igaz, a legvehemensebbek - így például Eörsi Mátyás, aki a "húzzon el" kifejezést használta - hétfőn már megkövették a miniszterelnököt, Kuncze pedig ismét hitet tett a "kormányprogramon alapuló" koalíció mellett.
Medgyessy magabiztossága a szocialistáktól kapott támogatáson túl elsősorban azoknak a - részben még a február 16-ai parlamenti évértékelő beszéd előtt készült - felméréseknek az eredményein alapul, amelyek szerint a felvetett javaslatok, illetve az azokat megalapozó gondolatok - modernizáció, nemzeti összefogás - kifejezetten "szerethetőek", s azokkal a választók többsége szinte pártállásra való tekintet nélkül egyetért. A kancellária megrendelésére a Szonda Ipsos telefonos, a Medián fókuszcsoportos kutatásokat végzett, a GfK Hungária Piackutató Intézet pedig 3000 fő személyes megkérdezésével készített felmérést, ám ezek eredményét a felek bizalmasan kezelik. Annyit azonban tudni lehet, hogy a javaslatok várható fogadtatását - miközben az ötletekkel a szocialista és a szabaddemokrata képviselők is csak az utolsó előtti pillanatban, a beszéd elmondása előtt szembesültek - előzetesen alaposan letesztelték. Még azt is megvizsgálták, milyen jelzőkre - például a "civilizált", a "normális" vagy a "modern" Magyarország - vevők az emberek. Ezek után aligha véletlen, hogy a kormányfő egy február végi miskolci rendezvényen tőle szokatlan kifejezést használt, amikor azt mondta: ha úgy látja, hogy a pártok el akarják "sumákolni" a javaslatait, akkor népszavazást fog kezdeményezni róluk (amiről viszont lecsúszott, mert a közvetlen elnökválasztásra és a kisebb parlamentre vonatkozó kérdésekkel a napokban egy magánszemély - Murányi József nagyatádi vendéglős - beelőzött az Országos Választási Bizottságnál, így ezekkel kapcsolatban újabb referendum egyelőre nem kezdeményezhető).
A közbeszéd miniszterelnöki tematizálásához elvben nagyon is ideális a fogadó közeg, hiszen - mint azt a jelenlegi közjogi keretek 1989-es kimunkálásában személyesen részt vevő Tölgyessy Péter (Fidesz-MPSZ) a HVG-nek elmondta - "a felvetések komoly érzelmi reakciókat tudnak kiváltani az emberekből egy olyan társadalomban, amelyben mély történelmi gyökerei vannak a parlament és általában a pártok iránti bizalmatlanságnak". Tölgyessy szerint ugyanakkor épp ebben rejlik a kísérlet veszélyessége: a párton kívüli miniszterelnök lázadása a pártpolitika ellen egy olyan vezérelvű demokrácia képét vetíti előre, amely már nem a polgárok öntevékenységére épít, hanem ahol az emberek a hatalom csúcsán álló vezérre tekintenek. Újabb, a ciklus hátralévő részében, rövid távon teljesíthető gazdasági, szociális ígéretekkel a kormányfő már nem nagyon állhatott elő, a közjogi alapszerkezetet érintő reformok ezzel szemben nem kerülnek szinte semmibe, s egyes területeken még akár valamifajta eredmény is elérhető.
Az új píártanácsadók, az izraeli Ron Werber (lásd Mosolyhátországok című írásunkat) helyébe lépő amerikai Jeremy Rosner és csapata, a Greenberg Quinlan Rosner Research Inc. (GQR), illetve a Greenberg Carville Shrum (HVG, 2003. február 7.) a kormányfő stratégiaváltásának megtervezésekor abból indultak ki - erősítette meg a HVG-nek Braun Róbert, a kancellária kormányzati közszerepléseket koordináló helyettes államtitkára -, hogy ha Medgyessy, aki népszerűségben egy évvel ezelőtt még jócskán megelőzte Orbán Viktort, ismét jó pár kört rá tudna verni az ellenzéki vezetőre, az egyben a baloldal megerősödését is jelentené a Fidesz-MPSZ-szel szemben. Ezért a kormányzati kommunikáció markáns elemévé kellett tenni a miniszterelnöki megnyilvánulásokat. Erre utalt egyébként Medgyessy is múlt szombati Népszabadság-interjújában, kifejtve: nem vár senkire, kész egyedül is dinamizálni a baloldalt.
Rosner és munkatársai, akik május végéig tartó munkájukért kétszer 15 millió forintot kapnak, a kormányfő személyére szabott kampányhoz nem kész, másutt már bevált sémát ajánlottak, hanem - mint azt a HVG washingtoni tudósítójának a GQR központjában is megerősítették - előzőleg több, a miniszterelnök részvételével zajló elmélyült beszélgetésben "analizálták" Medgyessyt. A tanácsadók arra a bátor következtetésre jutottak, hogy "érett és határozott" politikai filozófiája van, amelynek két fő pillére az ország modernizálása és a nemzet egységbe forrasztása; vagyis nekik csak Medgyessy meggyőződésének, ötleteinek új módon való kifejtésére kell tippeket adniuk. A kormányfő politikai filozófiájának rekonstruálásához a tanácsadók egészen mélyre ástak Medgyessy múltjában, olyan - alighanem a kormányfőnek is hízelgő - megállapításokra jutva, hogy ő már első pénzügyminisztersége (1986-1987) idején is a gazdaság modernizálásának élharcosa volt, továbbá hogy egész pályafutása során kevésbé pártos és minél inkább egyesítő politikát vitt. Ennek egyik gesztusaként értékelték a tanácsadók a politikából való kiszállását, távozását az üzleti szférába a Horn-kormány mandátumának végén, s e képre erősített rá, hogy 2001-ben párton kívüliként vállalta a miniszterelnök-jelöltséget, az "árokbetemetést" tűzve zászlajára. Az amerikaiak azt is javasolták, hogy a kormányfő vállaljon több közvetlen eszmecserét az emberekkel, amit magyarországi tanácsadói - Rosnerékkel egyetértésben - úgy fordítottak le, hogy felélesztették a miniszterelnök részvételével zajló lakossági fórumok korábban Horn Gyula által is kedvelt gyakorlatát. Ezekre a találkozókra, állítólag a könnyebb szervezés okán, eddig kizárólag "hazai pályán", azaz szocialista vezetésű településeken - például Miskolc, Pécs, Taksony, Budapest II., XI. kerület, Csepel - került sor, míg Orbán Viktor 2002-es "turnéit" még az jellemezte, hogy ellenzéki városokat keresett fel, ahol a politikai előjeleket megváltoztathatja.
A tanácsadók másik gyakorlati útmutatása azt célozta, hogy a miniszterelnök vállaljon minél több "beszélgetős" médiaszereplést, lehetőleg esti politikai talk show típusú műsorokban. Szembesülve azonban azzal, hogy ilyenek Magyarországon a kereskedelmi televíziózásban lényegében nincsenek, Medgyessy végül is Friderikusz Sándornak az MTV-n, illetve az ATV-nek adott interjút elképzeléseiről, valamint Vitray Tamás hétfő este sugárzott műsorában vállalt szereplést. A Magyar Rádió Krónikájának adott interjú viszont, úgy tudni, azzal a kéréssel párosult, hogy ne - a tanácsadók szerint jobbra elfogult - Vass István Zoltán legyen Medgyessy beszélgetőtársa.
A kormányzati píárcsapatok múlt év végi átszervezése már előre vetítette a változásokat, elsősorban azt, hogy ritkulni fognak, illetve egy időre meg is szűnhetnek a korábbi kiszivárogtatások, "szétbeszélések". Az viszont már a politikai ellenfeleket és az elemzőket is meglepte, milyen gyorsan váltotta fel a korábbi tétovázó, az eseményekkel csak sodródó miniszterelnök képét egy új, aktívan kezdeményező, a pártpolitikán felül állni akaró kormányfői arculat megjelenése. A kínos közszereplések elkerülése érdekében néhány hónapja még rejtegetett miniszterelnök - akit a söjtöri, majd a Zeneakadémián rendezett Deák-ünnepségen tavaly ősszel még Hiller István kultuszminiszter MSZP-alelnök mentett ki a szónoklási kötelezettség alól (HVG, 2003. október 25.) - kommunikációjában bekövetkezett fordulat egy csapásra megváltoztatta azt a politikai közbeszédet, amely immár hónapok óta másról sem szólt, mint amit az ellenzék hallani akart: rosszul állnak a dolgok, és ennek legfőbb oka a kormány tehetetlensége.
A váltás azonban kétélű fegyver: ha például "bejönne" a közvetlen elnökválasztás, az azzal járhat, hogy a kabinet érdemi helyett tartós "kampánykormányzásra" kényszerülne - hiszen az idei uniós választások után jövőre, majd az azt következő évben is választana az ország -, miközben már Medgyessy mostani felvetései sem igen tartoznak a kormányzati munka lényegéhez. Az is világos, hogy a közjogi témák hosszú ideig nem tarthatók napirenden, s még ha alkalmasak is arra, hogy a miniszterelnök időt nyerjen addig, amíg sokasodnak a javuló gazdasági eredményekről szóló adatok, Medgyessynek folyamatosan újítania kell ahhoz, hogy reflektorfényben maradjon. A pártpolitikából kiábrándult nép vágyait, illúzióit középpontba állító retorika pedig végső soron épp a legfőbb riválist, Orbán Viktort hozhatja "helyzetbe", aki - igaz, a maga módján - már a polgári körök életre hívásával is azt kívánta demonstrálni: van élet a pártpolitikán kívül.
DOBSZAY JÁNOS
