Nagy feltűnést keltett, amikor egy száz méter hosszú, 4500 tonnás teherhajó, a Pong Su tavaly április közepén a dél-ausztráliai Lorne város közelében többször is megpróbált egészen közel manőverezni a szikláiról hírhedt, veszélyes partszakaszhoz. Azt már nem láthatták az értetlen bámészkodók, hogy egy éjszaka a fedélzetről gumicsónakot eresztettek a vízre, benne két férfival és több mint egymázsányi, jó minőségű heroinnal, mint ahogyan annak sem volt tanúja, miként nyelte el egyiküket a viharos tenger. Ám az ő partra vetett holtteste ébresztett gyanút az ausztrál hatóságokban, amelyek alig egy nappal a tengeri akció után elfogtak három külföldi férfit, köztük a csónak túlélő utasát. Ötven kilogramm drogot találtak náluk, néhány nappal később pedig a parti homokban elásva rábukkantak még 75 kilogrammra.

Összesen mintegy 140 millió dollár piaci értékű kábítószert vitt Ausztráliába a Pong Su, amely után négy napig tartó hajszát indított a parti őrség és a haditengerészet. A hajó kapitánya és 29 fős személyzete nem törődött a nyomába eredő helikopterek és fregattok utasításaival, csak akkor álltak meg, amikor a tenger annyira megnyugodott, hogy kommandósok ereszkedhettek a fedélzetre. Az utána a Sydneyi-öbölbe vontatott rozsdásodó tengerjáróról nemcsak az derült ki, hogy nem volt rakománya, és ausztrál kikötőben sem vár rá áru, hanem az is, hogy feltehetőleg éppen az illegális drogszállítmányok számára alakítottak ki rejtekhelyeket rajta.

A Pong Su esete az eddigi legékesebb bizonyítéka annak az évek óta élő gyanúnak, hogy Phenjan államilag támogatott nemzetközi drogkereskedelmet folytat. A teherhajó ugyanis - bár a parányi csendes-óceáni szigetországban, Tuvalun jegyezték be - egy észak-koreai kereskedelmi cégé, vagyis állami tulajdon, a személyzet tagjai között pedig állítólag ott volt a kommunista párt egyik megbízottja, egyes jelentések szerint egy "politikai titkára" is. Ráadásul néhány hónappal később, tavaly júniusban a dél-koreai Puszanban 50 kilogramm szintetikus drogot, metamfetamint találtak egy kínai hajón, amely előzőleg megállt egy észak-koreai kikötőben. George W. Bush amerikai elnök már tavaly ősszel kijelenthette, Washington egyre biztosabb abban, hogy Észak-Korea drogügyletek részese, a nemzetközi kábítószer-ellenőrzési stratégiáról szóló, a múlt héten közzétett külügyminisztériumi jelentés pedig "nagyon valószínűnek" nevezte ezt.

Az évente kiadott elemzés, amely mindeddig nagyon óvatosan, nem bizonyított feltételezésekként kezelte a phenjani állami narkókereskedelemről szóló híreket, most fogalmazott a legkeményebben. "Az utóbbi évek rendészeti ügyei nemcsak azt bizonyítják egyértelműen, hogy észak-koreai diplomaták, katonatisztek, párt- és kormánytisztviselők is részesei a kábítószer-csempészetnek, hanem azt is, hogy állami tulajdonú eszközöket, főleg hajókat használnak a nemzetközi drogügyletek lebonyolításához" - áll a jelentésben, amely megjegyzi: a phenjani kormány - mivel legális úton képtelen erre - így próbál valutabevételekhez jutni.

A kérdés határozottabb megítélésében az is közrejátszott, hogy tavaly májusban a washingtoni szenátus egyik bizottsága meghallgatott egy volt észak-koreai kormánytisztviselőt, aki 1998-ban átszökött Dél-Koreába. Noha - mint azt a külügyi jelentés is megállapítja - a beszámoló hitelességét nem tudták független források alapján ellenőrizni, figyelemre méltó, hogy az elmúlt években tett hasonló vallomások mennyire egybecsengenek. A disszidens, aki állítása szerint 15 éven keresztül első kézből értesült az észak-koreai drogprogram fejleményeiről, elmondta, hogy hazájában a hetvenes évek végén kezdődött és a nyolcvanas évek második felében "pörgött fel" a kábítószer-termesztés. 1997-ben, amikor a gyárak több mint 90 százaléka már állt a nyersanyaghiány miatt, éhínség pusztított az országban, és a Szovjetunió szétesése után jó ideje külföldi támogatásra sem nagyon számíthatott a phenjani rezsim, a kormány arra kötelezett minden termelőszövetkezetet, hogy 25 hold földet mákkal ültessen be. A termést állami gyógyszergyárakba vitték, ahol 7-8 thaiföldi szakember irányítása alatt heroint készítettek belőle, havonta körülbelül egy tonnát - állította a volt hivatalnok, aki szerint Észak-Koreában ugyanilyen mennyiségben metamfetamint is gyártanak.

Az államilag előállított drog kilogrammját a kínai határnál, a szárazföldön 10 ezer, a tengeren, hajókról pedig 15 ezer dollárért adják el kínai, hongkongi, makaói vagy orosz közvetítőknek - állította. Szavaiból - csakúgy, mint az eddigi leleplezésekből - az is kiderült, hogy a drogfutárok gyakran diplomaták vagy üzletemberek. Fogtak már el Oroszországban, Mexikóban, Egyiptomban és Szíriában is nagy mennyiségű kábítószert csempésző észak-koreai diplomatákat, sőt - a Hongkongban szerkesztett Asia Times Online internetes hírportál jelentése szerint - Guineában, Kenyában és Zambiában is voltak hasonló esetek. William Bach, a washingtoni külügyminisztérium drogkontrollal foglalkozó részlegének irodavezetője tavaly májusi szenátusi meghallgatásán olyan adatokat idézett, amelyek szerint 1976 óta a világ több mint 20 országában legalább ötven, Észak-Koreával kapcsolatba hozható kábítószerügyletet tártak fel. A csempészet első számú célpontja Japán, ahol az illegális narkópiac forgalmát évi 9,3 milliárd dollárra értékelik, és akad olyan tokiói becslés, amely szerint a szigetországba érkező kábítószer mintegy fele Észak-Koreából származik.

Bizonyosnak tűnik, hogy Phenjan - miközben állítólag más illegális ügyletekből, például pénzhamisításból is igyekszik növelni szegényes valutabevételeit - "üzleti kapcsolatokat" épített ki a szervezett alvilággal: a kínai triádokkal, az orosz maffiával és a japán jakuzával. "Míg Latin-Amerikában vagy Európában a szervezett bűnözés igyekszik beférkőzni az államba, Észak-Koreában éppen fordítva, az állam próbál behatolni a szervezett bűnözésbe" - mondta a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) nemzetközi bűnözési szakértője, Frank J. Cilluffo.

Phenjanban persze hevesen cáfolják a törvénytelen ügyletekről szóló állításokat, amelyeket az ország ellen indított, Washingtonból vezényelt rágalomkampány részének neveznek. Kim Dzsong Il észak-koreai vezető két éve még rendeletet is kiadott, amely szerint halálos ítélet vár a drogkereskedőkre és -használókra. Így is jelezni akarják, hogy az állam határozott álláspontot képvisel kábítószerügyben - mondta. A gyanú megalapozottságára utalnak viszont azok a beszédes statisztikák, amelyek szerint a világ legelszigeteltebb kommunista államának legális exportból származó valutabevétele igen csekély: egy, ugyancsak a tavaly májusi szenátusi meghallgatáson elhangzott adat szerint 2001-ben mindössze 826 millió dollár volt. Behozatalának értéke viszont meghaladta az 1,8 milliárdot. Egyes feltételezések szerint ezt a lyukat illegális kivitellel igyekeznek betömni, és Észak-Korea már a világ harmadik legnagyobb ópium- és a hatodik legjelentősebb heroinexportőre lehet. A The Wall Street Journal amerikai üzleti napilap által idézett, washingtoni katonai forrásokból származó becslés szerint az illegális drogkereskedelem 2001-ben legalább 500 millió dolláros bevételt hozhatott Phenjannak, de szöuli értékelések úgy tartják, hogy ez az összeg akár az egymilliárdot is elérhette.

POÓR CSABA