"A most tervezett virtuális könyvtár mérete megdöbbentő, ám hozzá hasonló, de szerényebb méretű elektronikus társai már az internet őskorában is léteztek" - helyezi összefüggéseibe a hírt Bánhegyi Zsolt szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára számítógépközpontjának vezetője. Az amerikai Sergey Brin és Larry Page, a Google internetes keresőoldal alapítói karácsony előtt jelentették be: világszerte látogatható virtuális olvasóterem megteremtésén tevékenykednek. "Egyetemista kori álmunk fog teljesülni" - nyilatkoztak arról, hogy a következő tíz évben digitalizálják a Harvard, a Michigani és a Stanford Egyetem bibliotékája, illetve a New York-i Közkönyvtár állományának egy részét (mintegy 15 millió kötetet), és azt a Google rendszerén belül ingyenesen kereshetővé teszik. Ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi különbség is ahhoz képest, hogy a klasszikus világirodalomnak időközben 6267 kötetét felölelő amerikai Project Gutenberget már 1971-ben létrehozták, amikor a világháló még gyerekcipőben járt. Magyarországon az első ilyen, viszonylag nagy gyűjtemény az 1994-ben alapított, szépirodalmat, humán és reál tudományokat egyaránt hozzáférhetővé tevő Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK), most éppen több mint 2 ezer kötetnyi anyagával. Három évre rá alakult a méreteiben immár hasonló Neumann-ház, amely másképp veszi számba állományát, és ma mintegy 60 ezer verset, novellát és más irodalmi és tudományos egységet tárol digitálisan.

A virtuális könyvtárak terjeszkedése azzal függ össze, hogy a világhálónak köszönhetően az információnak egyre inkább házhoz kell mennie. Mint Kate Wittenbergnek, a New York-i Columbia Egyetem elektronikus kiadványok csoportja vezetőjének 2004-es felmérése megerősítette: az amerikai egyetemisták legfontosabb kutatási forrása az internet lett. Ám már az európai, így a magyar diákokra is jellemző, hogy első útjuk saját gépükhöz vezet, s csak akkor mennek el a könyvtárba, ha a hálón nem találnak megfelelő forrásra. A MEK is illusztrálja a fejlődést: tavaly novemberben naponta csaknem tízezren látogatták, vagyis az érdeklődés az előző évinek a duplája lett.

"A hagyományos könyvtár elveszítette monopóliumát, és versenyhelyzetbe került, meg kell küzdenie az olvasókért" - vonja le a következtetést Moldován István, a MEK vezetője. Egyelőre a tradicionális intézmények kezére játszik, hogy a kortárs művek hálóra viteléhez a szerzői jog tulajdonosának beleegyezése szükséges. Ez a megkötés érinti persze a Google-projektet is, azaz az említett könyvállományból csupán a legalább hetven éve halott szerzők alkotásait tudják beszkennelni, bármi mást csak külön engedéllyel (a többi alkotót továbbra is csak kézbe véve lehet olvasni). Igaz, a technika lehetővé teszi azt a kompromisszumot is, hogy egy mű elektronikus nyomtatásvédővel kerüljön fel a hálóra, megakadályozva a szöveg házi sokszorosítását.

Bármily meglepő, a versenyhelyzetből a hagyományos bibliotékák éppen az elektronikus könyvtárak segítségével szeretnének győztesen kikerülni. "Szívesen vennénk a Google megkeresését" - mondta a HVG-nek Elke Barbara Peschke, a berlini Humboldt Egyetem könyvtárának munkatársa, aki szerint "kiváló reklám lenne, ha a gyűjtemény értékes darabjai a szélesebb nyilvánosság elé kerülnének, hiszen ezután minden bizonnyal a könyvtári olvasók száma is megugrana".

A "régimódi bibliotékának" ugyanakkor a HVG által megkérdezett szakértők szerint olyan megőrző "könyvmúzeumnak" kell maradnia, mint eddig, sőt e feladatát a világhálóra is ki kell terjesztenie. Hiszen az internet tartalmának évente nagyjából a fele kicserélődik; értékes, máshol nem publikált anyagok tűnnek el. "Előkészítés alatt álló szolgáltatásunk az angol nemzeti könyvtár, a British Library mintájára a hazai megjelenésű online - vagyis nem papíron, hanem az interneten hozzáférhető - elektronikus könyvek, tanulmányok kötelespéldányait fogja archiválni" - vázolja a nemzeti könyvtárak új feladatát Berke Barnabásné, az OSZK főosztályvezetője. Már készül a jogszabály, amely a kötelespéldány fogalmát az elektronikus dokumentumokra is kiterjeszti.

A papírtalanításra a maguk módján a könyvtárak is rásegítenek. A nagyok már maguk is digitalizálnak - így hozta létre például 2004-ben az OSZK a Hungarológiai Alapkönyvtárat. 58 ezer oldalnyi könyvet kínálva nyilván jó néhány külföldön élőnek spóroltak meg egy budapesti utat.

A bibliotékák digitális gyűjteménye akár adu is lehet a versenyhelyzetben. 24 órával a Google bejelentése után az 1996-ban alapított, a web értékesnek tartott elektronikus dokumentumait archiváló amerikai, de az Egyesült Államok határain kívülre is tekintő Internet Archive hírül adta: tíz amerikai és külföldi gyűjteménynek - egyebek között a torontói és a kínai csöcsiangi egyetem könyvtárának - milliónyi, már digitalizált könyvét engedi majd ingyen közszemlére.

A könyvtárakra az elektronikus dokumentumok növekvő fontossága miatt is új feladatok várnak. "Az otthoni internet-hozzáférés helyett a könyvtárakat kellene támogatni, mert akinek arra sincs lehetősége, hogy számítógépet vegyen, azt is megilleti, hogy információhoz jusson" - véli Bánhegyi Zsolt, utalva arra, hogy a könyvtár mindenki előtt nyitva áll, akár irodalomra vagy szakfolyóiratokra vágyik, akár ügyintézéshez van szüksége dokumentumokra. Az embereket tehát olyan környezetben kell várni, ahol szívesen elvannak. Pesten ilyennek tartják a nemrég felújított Központi Szabó Ervin Könyvtárat is, melyet olvasói az újonnan kialakított nagyobb terek miatt "biblioplázának" is neveznek, már csak azért is, mert az olvasótermekbe - ellentétben más, ma még szigorúbb könyvtárakkal - a látogatók italt is bevihetnek, és ott akár a telefonjukat is használhatják.

SINDELYES DÓRA