Mihez kezdjen az, akinek nincs jobb ötlete az összes megtakarított pénzének elverésére, mint hogy egy év alatt körbeutazza a világot? Hogy kell ezt elkezdeni, hova fordulhat ilyenkor az ember jó tanácsért, eligazításért? Most hívjam fel az ismerősöket, hogy ki csinált már ilyet? Vagy legyen utazási iroda? Egyáltalán, hol kínálnak ilyen utat? Nem, marad az internet. A monitor hideg izzása, az egérmarkolászás, bajlódás az url-ekkel, a regisztrációkkal, a gép előtt töltött hosszú esték. Indulás előtt másfél évvel elkezdtem az adatgyűjtést.

Azt már egy ideje észrevettem, hogy ha lövése sincs az embernek egy utazási kérdéssel kapcsolatban, érdemes a Lonely Planet fórumán (thorntree.lonelyplanet.com) kezdeni az információgyűjtést. Ezen a szájton összegyűlik szinte a világ összes "független utazója" (erre nincs jó magyar szó; röviden: akik maguk szervezik útjukat, messzire elkerülik az utazási irodákat, és mondjuk szállásfoglalással is ritkán bajlódnak). A "Tüskebokron" több mint negyvenezer különböző témában folyik a diskurzus: tippek, tanácsok, figyelmeztetések és sztorik, sztorik, sztorik a világ minden tájáról. Csak az Antarktiszra való utazással tizenkét aktív fórum foglalkozott legutóbbi látogatásomkor.

De van-e vajon olyan, ami nekem kell, hogy mondjuk egyévalatt-világkörbeutazós rovat? Hülye kérdés, persze hogy van: úgy hívják, hogy "Évkihagyás és világ körüli utazás". Gyors regisztráció, majd sok olvasás - fórumokon először illik csak figyelni, megjegyezni az illemszabályokat. Végigfutottam például a FAQ-ot, azaz a gyakran feltett kérdések gyűjteményét - legelső kérdéseimre máris megkaptam a válaszokat anélkül, hogy bármit kérdeznem kellett volna. Ráadásul a csatolt linkgyűjtemény egy új világot nyitott meg előttem: úgy látszik, a világháló nemcsak fórumozó világutazókkal van tele, de olyanokkal is, akik a tapasztalataikat saját barkácsolású honlapjaikon osztják meg a nagyérdeművel. Az utazás művészete (artoftravel.com), a Hátizsákos és költségkímélő utazás (travelindependent.info), az Útmutató a világ körüli utazáshoz (travel-library.com/rtw) és mások mind egy-egy világjáró honlapja, amelyek az olyan zöldfülűeknek adnak nélkülözhetetlen jó tanácsokat és nagy adag inspirációt, mint amilyen én voltam akkoriban.

Egy további hasznos ugrópont, amit ezen a fórumon találtam, az RTWers (RTW: "round the world", azaz a világ körül) nevű levelezőlista oldalára vezetett (groups.yahoo.com/group/ RTWers). Ez lényegében olyan emberek levelezőklubja, akiknek a világ körbeutazása a hobbijuk - igen, ilyen is van. Regisztráltam az e-mail címemet, és innentől kezdve egyszerre több száz, különféle nemzetiségű világutazónak tudtam - mostani eszemmel naiv - kérdéseimet közvetlenül feltenni, ők pedig készségesen és barátságosan válaszoltak is.

Az első körben felfedezett szájtok - és az ezek linkgyűjteményeiben ajánlott további hasonlók - egyrészt legalább nyolc új foldert eredményeztek a böngészőm könyvjelzői között, másrészt hónapokra elláttak olvasnivalóval. Lassan kezdett kialakulni az útvonalam, kiválasztottam azokat az országokat, amelyekről úgy gondoltam, hogy talán egy évbe bezsúfolhatók - jó országismertetők találhatók a Lonely Planet szájtján (lonelyplanet.com/destinations) és a már említett travelindependent.info-n. Idővel rátértem a repülőjegyekre is: a OneTravel nevű szájton (onetravel.com) Európán kívüli légitársaságok százainak árszabásával kerültem közelebbi kapcsolatba, a The Traveller's Lounge-on (thetravellerslounge.co.uk/home.htm) pedig megtaláltam a nagy légiforgalmi szövetségek repülőjegycsomagjainak összehasonlító elemzését. Bújtam az online térképtárakat (a Texasi Egyetemé: lib.utexas.edu/maps/map_sites/ country_sites.html), távolságokat számoltam (indo.com/distance/), útvonalakat skicceltem fel (Great Circle Mapper: gc.kls2.com). Bár később ezt a lehetőséget nem vettem igénybe, kíváncsiságból regisztráltam magam több olyan szájton is, amelyek az otthonukban ingyenes szállást kínáló és nyaraláshoz ilyet kereső emberek összehozásával foglalkozik (Hospitality Club.org és GlobalFreeloaders.com), ezek segítségével elvileg akár a méregdrága New Yorkban vagy Tokióban is tudtam volna ingyen héderezni.

Ahogy közeledett az elutazás időpontja, újdonsült virtuális ismerőseim tanácsai alapján kezdtem kialakítani "mobil irodámat" is: új e-mail címet regisztráltam, melyre nagyon vigyáztam, nehogy a kéretlen levelek küldőinek adatbázisába kerülhessen; beszkenneltem fontosabb irataimat (útlevél, repülőjegy, biztosítás), és az interneten tároltam el őket, hogy elvesztés esetén tudjam bizonyítani, hogy valaha a birtokomban voltak; végül pedig kerestem egy honlapot az online naplóm számára. A Ball of Dirt (ballofdirt.com/) mellett döntöttem, mert ott térképeken tudtam megjeleníteni minden egyes bejegyzésem földrajzi helyét (az érdeklődők így pontosan tudták követni, hogy éppen merre járok), korlátlanul tölthettem fel rá utazási fotóimat, és még ingyenes is volt. Lusta levélíróként nagyon örültem, hogy fényképes blogom az út során jó néhány élménybeszámoló e-mailt váltott ki, sőt így a hazaérkezés utáni, mindenki számára inkább fárasztó, mint érdekes, fényképnézegetős összejövetelek számát is sikerült minimálisra csökkentenem.

Aztán egyszer csak már a repülőn ültem. Késő este érkeztem meg az utazás első állomására, Addisz-Abebába, és másnap első utam a legközelebbi internetkávézóba vezetett. Bár a fórumokon korábban mindenki arról biztosított, hogy Etiópiában is van internet, azért egy olyan országban, amely a kommunikációs technológiák áldásaival való ellátottság világranglistáján (Global ICT Ranking) hátulról a hatodik, voltak kétségeim. Az első e-mail sikeres elküldése után (és pláne amikor később digitális fotóimat is fel tudtam tölteni az internetre) már sejtettem, hogy a világháló elérésével a világon sehol sem lesz gondom.

A családtagokkal, régi és új barátokkal való kapcsolattartáson, naplóíráson és fényképarchiváláson túl persze információgyűjtésre is masszívan használtam az internetet. Az indiai vasúti menetrend, a guatemalai quetzal legfrissebb árfolyama, a nepáli maoista felkelők közeljövőben várható rendbontásaival kapcsolatos tudnivalók, a Panamaváros és Bogotá közötti legolcsóbb repülőjegy aktuális ára, vagy éppen a legközelebbi telihold dátuma, amikor tengerparti zenés-táncos mulatságot szerveznek Thaiföldön vagy Brazíliában, mind-mind olyan információk, amelyeket az útikönyveimben hiába kerestem volna. A fesztiválok, helyi ünnepségek ezrei között is szívesebben válogattam a WhatsOnWhen.com online adatbázisában, mintsem hogy például az 1200 oldalas India-útikalauzomat lapozzam végig miattuk (az adatbank hét különböző eseményt ajánl csak az indiai vallási ünnepségek kategóriájában 2005. márciusára; még nem késő repülőjegyet foglalni!).

Mindeközben - a helyi környezetbe való minél tökéletesebb beolvadás érdekében (mintha az lehetséges volna...) - nagyon igyekeztem megfeledkezni Magyarországról, az itthoni hírekről és az éppen soron következő politikai botrányokról. Mégis rendszeresen azon kaptam magam, hogy már órák óta magyar honlapokon lógok, és közben a fejhallgatómból kedvenc budapesti rádióadóm internetes adása szól. Ez a gyengeség azonban néha a legváratlanabb módon segített a nyaralásom tartalmasabbá tételében. Amikor Kolumbiában voltam, fogalmam sem volt, hogy akkor már javában árusították pult alól az új García Márquez-regény kalózkiadását (miközben a hivatalos változatot még be sem mutatták, sőt a szerző az illegális másolatok miatt végül átírta a regény végét), ám amikor kedvenc magyar hírszájtomról, a hvg.hu-ról értesültem róla, szélsebesen kirohantam az internetkávézóból, és az első utcai árus dugi készletéből beszereztem a leendő könyvritkaságot.

Az internetkávézók különben harmadikvilág-szerte főként az otthoni számítógéppel nem rendelkező, helyi lakosság igényeit igyekeznek kiszolgálni, így általában olcsók és zsúfoltak. Egyébként az elavult PC-k tömegei és a helyiségek puritán berendezése Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában teljesen egyforma látványt nyújt, talán csak a bejáratnál felhalmozott strandpapucsok teszik őket némiképp egzotikussá egyes ázsiai országokban, ahol fedett helyre nem szabad lábbelivel belépni.

Ha a hardvereiket nem is tudják a nyugati világban elvárt ütemben felújítani, azért a szegény országok internetkávézóinak szoftverellátottságára nem lehet panasz: Ázsiában például szinte mindenütt megtaláltam a Microsoft Office, a Photoshop és más, meglehetősen borsos árú programok illegális példányait. A szerzői jogokra ennél valamivel többet adó, de a világháló újdonságaira nagyon is fogékony Brazíliában példás gyorsasággal - gyakorlatilag novemberi megjelenésének napjától - kezdett terjedni az ingyenes, nyílt forráskódú Mozilla Firefox 1.0 webböngésző, az Internet Explorer egyre veszélyesebb vetélytársa. Egy internetkávézó tulajdonosa pedig olyan elszántan tukmálta rám az interneten ingyenes, illetve filléres árú telefonálást lehetővé tevő Skype programot, hogy még a fényképeimet rögzítő cédére is másolt egy példányt belőle.

Brazíliában, Mexikóban, Thaiföldön és nagyobb indiai városokban nemigen volt hiány olcsó széles sávú internetkapcsolatban sem, de a rekorder Vietnam volt, ahol szinte minden sarkon találni internetkávézót, és ezek gyakran olyan alacsony árakkal dolgoznak - óránként csupán 50 forint -, hogy sok vietnami pusztán cseteléssel képes órákat eltölteni bennük. De még szegényebb és infrastruktúrával kevésbé elkényeztetett helyeken - Etiópián kívül például Laoszban, ahol mindössze két telefon jut száz lakosra - sem probléma a világháló elérése: igaz viszont, hogy kisebb laoszi városokban néha meg kell várni, míg befejeződik mondjuk a buddhista szerzetesek internetkurzusa, és csak utána lehet géphez jutni.

MOSKOVITS ÁKOS