"Nagynéném kutatta ki, hogy Lázár Vilmos aradi vértanú tábornok testvérének egyenes ági leszármazottai vagyunk" - mutat rá a család nemes vérvonalára az országimázs lovas karakterének kidomborítására jelölt, 38 éves, hatszoros világbajnok fogathajtó-üzletember. Azért az apai felmenők is tudhattak valamit az eredetről, hiszen ő már a negyedik Vilmos az apa-fiú sorban. Némi elkanyarodást csupán a történelmi szükség hoz: az egyébként nagy állatbarát papa - Vilmosként a harmadik - a kötödeiparban teremti elő a Rákosligeten élő család betevőjét, benne a fiai első lóélményére, egy Muki nevű pónira valót is. Csoda-e hát, ha az akkor legifjabb Vilmos főként erre és más lovakra koncentrál, s mert "a matek sem ment", érettségi után elmarad az eredetileg még tervezett továbbtanulás. A felsőfokot így az először 11 évesen látott fogathajtásban célozza meg. Az alapiskola "a Kecskemét közeli Hetényegyházán, tanyánk közelében, a nyíri erdőben volt. Közben persze figyeltem, hogyan versenyeznek az akkori legjobbak. Bárdos György, Juhász László és Fülöp Sándor." Egy ideig csak ez a figyelem jut osztályrészéül. Aztán 1999-ben megtörik a jég, és azóta - 2001-től már a saját kezelésben lévő domonyvölgyi Lázár Lovas Park versenyzőjeként - aratja diadalait: ő hat, öccse, Zoltán öt világbajnoki aranyérmet mutathat fel. De jól lavíroz az üzleti életben is: amióta a papa 1993-as kötöttárusi krachja után - mindent, még a lovakat is eladva - a nulláról kellett újraindulni, ott vannak a CBA élelmiszer-kereskedelmi üzletben, belevágtak a lovas turizmusba, és tulajdonrésszel bírnak az Utasellátó Vállalat utódjában, a Resti Rt.-ben is.

Nyilván a sebes szlalomozást élvezi kiegészítő szenvedélyében, a síelésben is, amit "főként osztrák és olasz terepeken művelek". Ezt is példás összhangban egykor angolt tanító, újabban az üzletbe is kapacitált nejével, aki - 3 éves Zsófia leányukkal és 1 esztendős Vilmos (az ötödik) fiukkal a gödöllői családi házból indulva - gyakran elkíséri a versenyekre is.

- Nagyjából hasonló diadalmenettel büszkélkedhetnek öccsével: mindketten többszörös világbajnokok. Tudja, mégis miért önt választották ki, hogy a nemzet lovas arca legyen?

- Valóban bennünket így párban ismernek. Próbáltam is erőltetni, hogy e téren is kettőst alkossunk, de azt mondták, ez nem illene bele az országimázs-koncepcióba.

- Azt is mondták, hogy mennyit ér meg a hazának, ha önnel propagálják? Hiszen honlapján még azt is olvastuk, hogy Széchenyi-díjas. Tényleg, ezt hogy szerezte?

- Először is a Nemzet Arca szerepért nem jár ellenszolgáltatás. Ami pedig a díjat illeti: ez nyilván félreértés. Van ugyanis a Magyar Lovas Szövetségnek is Széchenyi-díja.

- A mi szemünkben ez is éppoly fényesen csillog, mint a másik. De ha már nemzeti propaganda: legendás lovainak olyan neveket adott, mint Mylord, Menüett, Mítosz... Nem zűrös ez?

- Ezen eddig nem gondolkodtam. A lipicaiaknál hagyomány, hogy az egyedeket az illető törzs nevének kezdőbetűjével nevezik el. Mondjuk, van egy Maestoso-évjárat, és benne hat-nyolc ló, akkor csak M betűs nevek jöhetnek szóba. Egyébként a feleségem szokott összeírni vagy harmincat, abból válogatok. Azért volt már Menyecske nevű lovam is.

- Hát ezek szóra sem érdemes problémák ahhoz képest, amikor - jó tíz éve - mindent el kellett adni, ami addig összejött. A lovakat is...

- Nem volt más választásunk. Apánk magába roskadt, elbújt zokogni, de én sem tudtam rámondani az üzletre az áment. Végül Zoli bólintott rá: kész, mehet. Már folyt a fölpakolás, amikor odajött hozzám egy kanadai fickó, az előző világbajnok, megveregette a vállam, és mondta, ne foglalkozz vele, jó helyük lesz. Na, addig bírtam.

- Akkor váltottak a kötöttáruról az élelmiszer-kereskedelemre. Most a cégbirodalom a pénzt csak hozza a lovas passzióhoz, vagy ön mozgat mindent?

- A vállalkozásunkra koncentrálunk, és ha nehézség támad, mindig a lovas ágból mondunk le valamiről. Ha viszont marad pénz, ide is invesztálunk, hiszen a boldogság ebben van.

- Egy cégben nyilván aligha van értelme rivalizálni az öccsével. De mi van kinn a pályán?

- A pályán nincs pardon. Legfeljebb a maratonversenyen van mód egymás segítésére. Annak viszont, hogy tavaly más-más versenyszámban indultunk, az a prózai oka, hogy pillanatnyilag nincs olyan lóállományunk, amivel két igazán ütőképes négyes fogatot ki tudnánk állítani. Ezért dönteni kellett, Zoli vagy én. Aztán én hoztam kettesben a magyar bajnokságot, Zolin meg mindenki elámult, mivel a négyesben második lett a német Michael Freund mögött. Csendben mondom: ezt magam sem gondoltam volna...

- Ez a háttér: a versenyen viszont pompáznak önök, a lovak és a kocsik is. Élvezi ezt a puccparádét, vagy csak elszenvedi, mint a versenyek kényszerű külsőségét?

- Szeretem magam összeállítani a színeket. A lovakéhoz kell passzítani az öltözékek színeit, még a segédhajtó ruhájáét is. Nekem van kabalaöltönyöm, amit csak a nagy versenyekre veszek fel. És kiválasztom hozzá a kocsitakaró színét is, meg a megfelelő kesztyűt és kalapot. A soron következő vb-n mindig váltok.

- Érdekes, bár a divatozás - csak konzervatív hímsovén szemszögből - női műfaj. Apropó: amikor a nősülésre gondolt, milyen arát képzelt el? Olyat, aki nagyon ért a lovakhoz, vagy aki egyáltalán nem - és persze nem is szól mindenbe bele?

- Régen rossz, ha valaki efféle szempontok alapján választ. De nekem szerencsém volt, mert a feleségem édesapja állattenyésztő. Még a fogathajtás iránt is érdeklődött.

- Sikerült a lovas világban is szerepet biztosítania nejének?

- A versenyek nagy részére eljön a gyerekekkel. Építünk tábort, főzünk, együtt eszünk, a lányok fésülik a lovak sörényét a versenyekre, és csinálják a szép bogyós frizurát is a lovainknak. Ezzel pedig ők is részesei a sikernek.

- Üzleti tárgyalásokra nyilván ritkán érkezik fogattal. A volánnál milyen hajtó?

- Most voltunk kint egy tesztvezetésen Finnországban, ahol tanítottak bennünket jégen is vezetni. Szerveztek raliversenyt is, amit mi nyertünk Zolival. Van ahhoz is érzékünk.

- Az élet élvezetéhez ugyancsak. Hallani, gyakoriak önök felé a dínomdánomok...

- Az érettségi után sokáig otthon ülő voltam. Én úgy mondom, bevártam Zolit. Mert amikor beindult nála az éjszakai bulizás, meg minden, mentem vele én is. Vagyis nálunk fordítva történt. Én, az idősebb követtem őt.

- Ha már ilyen teljes életet él, nem gondolja, hogy az üzleti és sportsikerek, az ismertség akár társadalmi kötelezettséget is ró önre? Hogy ne csak az arcát adja a nemzetnek. A mostani államfőjelölésről talán már lecsúszott, de nem állna jól egy képviselői megméretés?

- A minap vadidegenek állítottak meg a gödöllői utcán, kértek, induljak, legyek képviselő. A dolog megmelengette a szívemet, és elgondoltam, milyen jó is lenne képviselni a polgárokat. De utóbb rájöttem, nem volna nekem való. Mert nehezen viselem a szemtől szembe támadásokat. Rólam ezek biztosan nem peregnének le. Ezért nagyon gyorsan elhajtottam magamtól a gondolatot. LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN