Az AB akkor a "hatóság vagy hivatalos személy megsértése" tényállást semmisítette meg, miután Antall József miniszterelnök 1993 nyarán feljelentette a kormányzati korrupcióról értekező Lengyel László politológust.A múlt héten az elsőfokú bíróság rágalmazás vétségében bűnösnek találta a Magyar Nemzet egyik munkatársát. Az eljárásban Gyurcsány Ferenc kormányfő a magánvádló. Az újságíró a brókerbotrányról közölt tudósításában Pokorni fideszes képviselő egyik homályos utalgatását idézte, mely szerint a korábbi sportminiszterhez "köthető" vállalkozás "csalásban részt vevő elkövető". A tárgyaláson a miniszterelnök nem fogadta el a cikkíró bocsánatkérését. Az ügy apró részleteinek ismerete nélkül is megállapítható, hogy több szempontból is veszedelmes tendencia látszik kibontakozni a honi bírói és politikusi gyakorlatban. Az út végét talán néhány elmarasztaló strasbourgi ítélet jelentheti.
A mostani ítélethirdetés után a vádlott a következőképpen nyilatkozott: ő csak leírta, amit Pokorni Zoltán mondott, de úgy látszik, ezentúl meg kell fontolnia, érdemes-e lejegyezni, amit hall. "A sajtó szabadságát arra figyelemmel kell garantálnia az államnak, hogy a »sajtó« a véleményalkotáshoz szükséges információszerzésnek, a véleménynyilvánításnak és véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze" - áll az AB 1992-ben hozott, úgynevezett első médiahatározatában.
Az utóbbi hét-nyolc évben több kormány is kezdeményezett büntetőeljárást sajtómunkások ellen, számos szerkesztőségi házkutatást tartottak, s tavaly jogerősen is elítéltek egy becsületsértő újságírót. Pedig a büntetőjog - legalábbis az alkotmánybírói verdikt szerint - úgynevezett szankciós zárkő, azaz akkor kell igénybe venni, amikor más jogágak eszközei már nem segítenek. Egyébként a Magyar Hírlap 2000-ben két polgári perben is elhasalt azt követően, hogy előbb a parlament plenáris üléséről, majd a Nyilvánosság Klub összejöveteléről igyekezett valósághűen beszámolni. A lapban kinyomtatott idézetek miatt akkor is kormánypárti közszereplők vettek elégtételt a napilapon.
A politikai szereplők közötti vitákban a véleményszabadság jelenleg elfogadott polgári jogi határait is túlzottnak érzem. A jogász körökben legendás New York Times kontra Sullivan ügyben született döntés nyomán a már említett 1994. évi magyar AB-határozat a "tudatos hazugságot" tette a sajtószabadság becsületvédelmi korlátjává. A testület kifejtette: önmagában valamely tény közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt. Igen ám, de a magyar politikusok között elterjedt egy nem túl ízléses szokás: azzal adnak nagyobb nyomatékot "törvényesen és tisztességesen" eljáró ellenfeleikről alkotott negatív értékítéletüknek, hogy azt büntetőjogi terminológiába csomagolják. Könnyen belátható: nem ugyanaz, ha az egyik képviselő letolvajozza a másikat, vagy azzal vádolja meg, hogy meglovasította a parlamenti ebédlő étkészletét. A közbeszéd stílusát persze joggal kifogásolja a publikum, és előbb-utóbb majd szankcionálja is: az újságosstandoknál és a szavazófülkékben. A politikai viták menetrend szerinti bírói útra terelése mindenesetre aligha segíti elő a politika jog alatti - azaz morális - szabályozóinak megerősödését. Sajnos ma Magyarországon az a "trendi", ha egy politikus magánjogi és becsületvédelmi érvelés mögé bújva regulázza meg ellenfeleit.
Ahol börtön és milliós kártérítés fenyegeti a közszereplők megszólalásait idéző sajtószervet, ott a magukat törvények felett állónak képzelő politikai és gazdasági potentátok viselt dolgairól szóló tényfeltáró újságírásnak biztosan lőttek. És kockán forog a kényszermentes politikai diskurzuson, a polgárok tevékeny és informált részvételén alapuló demokrácia.
A jelenlegi miniszterelnökben tulajdonképpen hasonló reflexek működnek, mint hivatali elődeiben. S ha néhány év múlva egy magánvádló esetleg szőlő- és bányaügyek felderítésére szakosodott zsurnalisztákat ültet a vádlottak padjára, Gyurcsány retorikai arzenálja újabb kifejezéssel gazdagodhat: a sajtószabadsággal.
SCHIFFER ANDRÁS
(A szerző ügyvéd, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője)
