A szegedi Somogyi utcában, az Akadémia vendégházában látták utoljára, a második emeleti reggelizőhely mellett, október végén. Azóta nyoma veszett. A bennfentesek úgy mondják ezt: éppen kinn van a vadonban. A finn utazó által otthagyott angol krimi azé lesz (vagy lett), aki felkutatja. Bár Magyarországon még nem túl gyakoriak az ilyen esetek, világszerte könyvek százezreit engedték már szabadon hasonló körülmények között, és a Bookcrossing.com számlálója szerint a teljes kínálat több mint 2,5 millió kötetből áll.
Talán könyvstafétának nevezhető ez a negyedik éve működő kezdeményezés, amelynek lényege, hogy megunt - vagy éppen rajongva szeretett, ezért mindenki figyelmébe ajánlott - köteteiket a könyvbarátok kiszabadítják a polcról, útjára indítják az ismeretlenbe, hogy minél több olvasónak szerezzenek örömet. Hiszen - a tyúkok ketrecben tartását ellenző állatvédők példáját követve - a német bookcrosserek azt hirdetik: a könyvek polcon tartása irodalomkínzás.
Egy kis vadászkaland is van a dologban. A rendszerbe belefér, hogy barátoknak, rokonoknak adjuk át az olvasnivalót, de a legizgalmasabb, ha kávézóban, parkban, vasútállomáson, akár nem is pontosan megjelölt helyen hagyjuk a zsákmányt, amelyre aztán az csaphat le, aki az alapos internetes nyilvántartásban először veszi észre a lehetőséget, és ügyesen követi a nyomot. De bárkivel megeshet az is, ami a Lederer internetes nevet használóval történt. Mint az a világhálón megörökített krónikából tudható, ő idén augusztusban a pesti Terv presszóban talált egy angol nyelvű könyvet Sztálinról, és a beleragasztott cédula alapján értesült arról, hogy a könyvstaféta egyáltalán létezik.
Az amerikai Ron Hornbakert, egy számítástechnikai cég tulajdonosát 2001 márciusában más hobbik vezették a bookcrossing ötletére. Vannak helyek az interneten, ahol egyesek dollárbankjegyek útját kísérik figyelemmel a sorszámuk alapján, sőt akadnak, akik egyszer használatos fényképezőgépeket indítanak útjukra azzal a kéréssel, hogy ki-ki csináljon egy fotót, majd adja tovább a kamerát, ha pedig betelt, az utolsó küldje vissza előhívásra. Miért ne lehetne valami hasonlót tenni könyvekkel is? - gondolta Hornbaker, és áprilisra meg is volt a honlap. A projekt nemzetközi voltát akár egyetlen példa is jól jellemzi: egy minneapolisi könyvbarátnak a kezébe került Danielle Steel egy regénye angolul. Nem volt róla túl jó véleménnyel, de tudván, hogy bestsellerszerzőről van szó, arra gondolt, másnak viszont kedve telhet benne. Kitette hát a kelet-berlini tévétoronyban, ahol némi várakozás után Orsolya rábukkant, Pesten az Eckermann kávézóban megszabadult tőle, végül a könyvcserélők szeme elől e példány a Szabadság téri Bank Centerben tűnt el, ahol Bejcike rakta ki.
Üzletről szó sincs. A könyvbarátok ingyen rakják ki a könyveket. Sőt állítólag akadnak olyan kultúraterjesztők is, akik ládaszámra gyűjtik mások kidobott könyveit, hogy minél többet bocsáthassanak útjára. A leglelkesebbek immár duplán veszik meg kedvenc könyveiket: egyet maguk őriznek, egyet kitesznek a nagyvárosi vadonba. A tudnivalókat és az internetes címet tartalmazó cédulákat jó erősen beragasztják, az azonosító számot esetleg több lapra is rávésik, akárha könyvtári könyvek lennének, nehogy valakinek eszébe jusson antikváriumban pénzzé tenni a talált tárgyat. A könyvek szabadon engedésénél kevésbé romantikus, de bevett eljárás, hogy az érdeklődők böngészgetnek tagtársaik virtuális könyvespolcán, és megrendelik, ami hiányzik a saját gyűjteményükből. Szóval a könyvstaféta sokban hasonlít egy nagy nemzetközi könyvklubhoz. Abban is, hogy internetes oldalain rengeteg könyvismertető jelenik meg.
Ezek az ajánlások oszlatták el végül a könyvszakma ellenérzéseit is. Kiderült, hogy a szabadon kószáló ingyenkönyvek miatt nem esnek vissza az eladások. Ellenkezőleg: aki jó kedvcsinálót olvas a honlapon, vagy akinek a véletlen a kezébe sodorja egy olvasmányos szerző művét, az hajlamossá válhat több könyvet vásárolni. Márpedig saját állítása szerint a Bookcrossing.com ma már a második legnagyobb könyvajánló internetes hely a nagy online könyváruház, az Amazon után. Akadnak kiadók is, amelyek egy-egy könyvüket maguk is partiba dobják.
Afféle palackpostának tekintik a rajongók a könyvstafétát. Hiszen lehet-e nagyobb öröm annál, mint amikor a Bookcrossing.com krónikájából kiderül, hogy egy Amerikában szabadon engedett könyv Morvaországban, egy németországi kötet netán Indiában bukkant fel. A pillanatnyi csúcstartó A különös könyvbarát című karikatúra-összeállítás, amely 192 olvasó kezén ment keresztül Németországban, kisebb svájci és franciaországi kitérőkkel.
De nem szabad elfeledni, hogy fő a biztonság. Megesett már, hogy a gazdátlan könyv miatt kiürítették egy amerikai repülőtér várócsarnokát, és előfordult, hogy rendőrök kábítószer-kereskedőnek nézték azt, aki egy kávézóban igyekezett feltűnés nélkül magához venni a más által otthagyott csomagot.
