Már a régi kínai hajósok is ismerték Amerikát, mi több, e felfedezésüket éppen 74 évvel Kolumbusz Kristóf előtt, vagyis 1418-ban tették. Legalábbis e következtetést vonhatták le azok, akik január 16-án Pekingben részt vettek egy kínai világtérkép sajtóbemutatóján. A bravúros tettet egyébként nem más vitte véghez - állítja a térkép tulajdonosa, civilben pekingi ügyvéd, Liu Kang -, mint az ügyeletes kínai nemzeti hős, a 15. század első felében lenyűgöző flottája élén nagyszabású tengeri expedíciókat lebonyolító Cseng Ho. Az admirális első útjának 600. évfordulóját éppen tavaly júliusban ünnepelték (HVG, 2005. április 16.).

A mostani bejelentésnek egyébként nem is az a része volt világraszóló, amely az Újvilág felfedezésére vonatkozott, mivel ez a hír már négy éve körbejárta a világot, elsősorban az amerikai közvéleményt. Akkor egy nyugalmazott brit haditengerész, Gavin Menzies tálalta hasonló szenzációként könyvét, melynek címe egyben hipotézisének lényegét is összefoglalja: 1421: amikor a kínaiak felfedezték a világot (HVG, 2003. február 1.). A műben az amatőr történész már korábban is ismert tényekből és adatokból állított össze szövevényes, ám igen meggyőzőnek tűnő kultúrtörténeti víziót arról, hogy a kínaiak miként hajózták körbe a világot. Bár szakértők szerint Menzies módszerei tudománytalanok, hipotézisére pedig nincs bizonyíték, a könyv világsikerré vált, számos nyelven, köztük magyarul is megjelent.

Liu Kang most azt állítja, hogy ő is az "1421" hatására világosodott meg, amit nem sokkal azután olvasott, hogy egy sanghaji antikváriumban megszerezte a most Menzies hipotézisének perdöntő bizonyítékaként bemutatott világtérképet. A Mennyek alatti összes világ földrajza című térkép apró, ám nem elhanyagolható szépséghibája, hogy nem eredeti, hanem csupán 18. századi "hiteles másolata" az 1418-asnak. A régies hatású papírlapon található kínai írásjegyek arról tájékoztatnak, hogy a rajzot Mo Je-tung, a Csing-dinasztia szolgája készítette 1763-ban, lemásolva egy 345 évvel korábban, a Ming-dinasztia harmadik uralkodója, Csu Ti alatt megrajzolt világtérképet. Vagyis az eredeti éppen abból a korból származik, amikor - az egyébként mongol származású eunuch - Cseng Ho admirális, a kínai történelem legfényesebb fejezeteit írva, több tízezer embert mozgósító expedíciói során távoli országok fejedelmeit hódoltatta.

Óriási jelentőségű dokumentum ez az 1418-as térkép, hiszen ez lenne az első modern világmappa. A szakértők azonban kezdettől fogva kételkedtek ebben, és aggodalmaik megerősítést is nyertek a térkép nyilvánosságra hozatala utáni napokban. A bemutatott mappa ugyanis térképtörténész szakértők szerint nem illeszthető be a korabeli - mostanáig nyilvánosságra került - kínai térképek közé. Az esetleges kínai érzékenységek miatt óvatosan fogalmazó szakmabelieknek első pillantásra feltűnt, hogy a térkép a Földet két félgömbön ábrázolja, márpedig ilyen ábrázolások az európai térképészetben a 17. században váltak szokásossá. A gömb alakú Föld, a földrajzi fokhálózat, az északi tájolás, az egyezményes jelek és a térképek matematikai-geometriai alapjai mind olyan jellemzők, amelyek Európában a 16. század során lettek a modern kartográfiai ábrázolásmód részeivé.

E konvenciókat - mai tudásunk szerint - a 16-17. század fordulóján Kínában működő jezsuita misszionáriusok ismertették meg az ottaniakkal, egyszersmind több kínai nyelvű világtérképet is készítettek. A most bemutatott mappa szempontjából az itáliai Matteo Ricci atya - több változatban és számos másolatban ismert - térképe a legérdekesebb. Méghozzá azért, mert a kiváló csillagász és matematikus 1584-ben Pekingben elkészült munkájára oly mértékben hajaz a mostani "1418-as", hogy szinte az előképének lehet tekinteni. Ricci egyébként a kor egyik legnépszerűbb atlaszkiadója, az antwerpeni Abraham Ortelius - aki nem mellesleg elsőként művelte ezt Európában - 1570-ben megjelent ovális világtérképének egy változatát adta ki, kínai feliratokkal. Az atya naplójából tudjuk, hogy a térképlap közepére azért helyezte - Európa helyett - Kínát, mivel Pekingben szilárdul hitték, hogy birodalmuk a világ közepe.

De Ricci munkáján túl van más gyanús momentum is. Az érdeklődő amerikai gyűjtők például rögtön felfigyeltek arra, hogy a világtérképen Kaliforniát szigetként ábrázolták. Ez a kartográfiai mítosz Henry Briggs - a logaritmusszámítást is elterjesztő brit tudós - 1625-ös térképére vezethető vissza, és körülbelül egy évszázadon át volt jellemző az európai térképészetre. Különös egybeesés lenne, ha a Menzies szerint a kaliforniai partokat is elérő kínai felfedezők éppen ott és úgy tévedtek volna, mint az évszázadokkal későbbi óvilági rajzolók. A teória védelmezői viszont azt mondják erre, hogy éppenséggel az európai térképészek másolták a kínaiakat, és egyébként is, senki nem állította, hogy az 1418-as mappán látható sziget Kalifornia lenne, nincs ott erre utaló felirat, tehát elképzelhető, hogy az egy jóval északabbra fekvő igazi szigetet jelöl.

Tovább kötözködnek azonban a feliratokat olvasni tudó kínai tudósok. Az 1763-as térkép másolója ugyanis - mint írta - vörös keretben helyezte el az "1418-as eredetin" is szereplő feliratokat, ami a térkép tulajdonosa, Liu Kang szerint a munka hitelességét bizonyítja. A szakértőknek viszont szemet szúrt az Európa keleti részén található szöveg, amely szerint az ott lakók hisznek "Istenben", és vallásuk a "csing". Az írásjegyekben ugyanis Isten megnevezésére a kínai "sang-ti" kifejezés szerepel, amelyet elsőként a 17. századi jezsuita misszionáriusok használtak a keresztény Isten fordítására. A csing vallás ugyanakkor az Európában sokáig eretneknek tartott, Kínába is elvetődött nesztoriánus keresztényekre utal, akiket ott a Tang-dinasztia idején (a 7-9. század során) emlegettek így, nem pedig a fél évezreddel későbbi Ming-korszakban. Az egykori kínai keresztények emlékeinek felfedezése viszont ismét csak a jezsuita misszionáriusok érdeme. Akárcsak a térképen olvasható Észak- és Dél-Amerika kifejezések elterjesztése, amelyek a szakértők tudomása szerint még nem léteztek a hatszáz évvel ezelőtti kínai nyelvben.

A térkép eredetiségét hangsúlyozók most a mappa két darabkáját szénizotópos kormeghatározásra küldték egy új-zélandi és egy angliai laboratóriumba. Az eredményre várni kell, ám a kétkedők szerint a vizsgálat legfeljebb azt bizonyíthatja, hogy a papír 1763 körüli, amiből viszont még nem következik, hogy Cseng Ho és társai valóban felfedezték az Újvilágot 1418-ra. Ennek ellenére a szakértők igyekeznek óvatosan fogalmazni. Menzies és Liu Kang hipotézisei ugyanis a növekvő kínai nemzeti önérzetet támogatják, s bizonyosan sokak sértődését váltaná ki, ha most pekingi kacsának minősítenék a felfedezéseket.

TÖRÖK ZSOLT