Mint a megtérő bűnöst, úgy fogadja a Harry Potter-rajongók kemény magja a keresztény egyházaknak a kis varázslót rehabilitáló igyekezetét. Igaz, hosszú út vezetett idáig. Néhány évvel ezelőtt katolikus teológusok még arra hívták fel a figyelmet, hogy a Potter-sztori a gonosz szellemvilág iránti káros nyitottságra nevelheti az ártatlan gyermekeket. Kurt Krenn osztrák katolikus püspök pedig egyenesen "sátáni alkotásnak" minősítette az egyébként a protestáns skóciai egyházban megkeresztelt Rowling művét (HVG, 2002. január 12.).

E szigor enyhülését jelzi, hogy Beer Miklós váci püspök a HVG-nek elmondta: ma már tényként kezelik, hogy sok gyerek a Harry Potter-könyveket forgatva tanul meg olvasni, ám a többségük kinövi a varázsvilág iránti érdeklődését. Mi több, ha közben megszeretik a könyvek világát, később a katolikus egyház által ajánlott, komolyabb irodalmat is kézbe vehetnek.

Más keresztény teológusok pedig már isteni jegyeket is felfedezni vélnek a Potter-szériában. Ilyennek mondják például azt, hogy a történet szerint Lily Potter, Harry édesanyja saját életét adta a fiáért, ami végül is egyáltalán nem áll messze az önfeláldozó krisztusi példától. A hívő Potter-rajongók szerint az is sokatmondó, hogy a hatodik folytatást már kamaszként megélő varázslófiú egész (addigi) élete a gonosz elleni harc jegyében telt. Ugyanők a legvehemensebb vallásos Potter-ellenzőket azzal szerelik le mostanában, hogy a sorozatban többször is hangsúlyosan elhangzik az a - némileg átfogalmazott - bibliai gondolat, hogy "a szeretet a legerősebb varázslat".

"Harry Potter egyértelmű Krisztus-figura" - megy még tovább John Killinger amerikai református (presbiteriánus) lelkész és bestsellerteológus Isten, az ördög és Harry Potter című, több katolikus hittudós által is visszaigazolt könyvében, amelyben azt állítja: Harry afféle 21. századi Krisztus-ábrázolás. Hiszen mi mással lenne magyarázható, hogy Harry a gonosz erők állandó célpontja, egyszerre rokon a varázstalan muglikkal és varázslókkal, ahogyan Krisztus is egyszerre ember és isten. Mi több: ahogyan a názáreti Jézus feltámadása előtt három napot töltött a sírban, úgy tölt a Little Whinging-i Harry három napot kómában az elvetemült Voldemort nagyúrral vívott párbaja után.