Tavaly februárban a világelső internetes pénzátutalási rendszer, a PayPal három korábbi munkatársa alapította meg a YouTube-ot. A rendszer, amelyben a felhasználók nemcsak le- és feltölthetik a videókat, hanem közösségként egymást népszerűsíthetik vagy kritizálhatják, hatalmas sikernek bizonyult. Júliusi adatok szerint a weboldalon ma már 70 millió videoletöltés van naponta, és hatvanezer újat töltenek fel rá.
Mindez hatalmas üzleti lehetőség: számtalan blogon jelent meg a YouTube saját, beépíthető lejátszója, a közösségi oldalak pedig óriási látogatottságuk révén előnyös üzleteket kötöttek. A televíziós szakemberek ma már leginkább a videós oldalak dinamikus növekedésétől tarthatnak.
Az új csatatéren a hírszájtok is felsorakoztak, több százezres olvasói bázissal pedig automatikusan adódik az új bevételi forrás kihasználásának lehetősége is. A legolvasottabb tengerentúli oldalak videorovataiban már a televíziós reklámokhoz hasonló, szponzorált tartalmak is megjelentek. Gyakran a legnagyobb nemzetközi cégek, a Sony vagy a Volkswagen logója villan meg egy-egy kisfilm bevezető kockáin. A pénz természetesen az ingyenes tárhelyet biztosító videomegosztó rendszerek gazdáinál is megjelent: a gyakran e-mailben terjesztett pár perces klipekről a néző sokszor el sem tudja dönteni, vajon ártalmatlan házi videókat, vagy annak álcázott profi marketinganyagokat lát.
A fenti mintákra villámgyorsan kialakult az online videózást napjainkig meghatározó két üzleti modell: az egyik a civil alapon szerveződő közösségi oldalakban lát lehetőséget, hiszen a sok házi video mellett profi reklámok, marketinganyagok és megrendelésre készült filmek is feltölthetők a rendszerbe. Ezek csatolt fájlként, e-mailben, vagy a közösségi oldalakon is terjednek a fogyasztók között. A másik modell pedig a saját gyártású mozgóképes tartalmak értékesítése. Ebben az esetben a reklám hasonlóképp van jelen, mint ahogy a moziban megszoktuk. A választott film előtt, miközben a letöltésre várunk, rövid szponzorált szpotokat kell végignéznünk, azaz akarva-akaratlan reklámfogyasztókká válunk.
Itthon az online videó természetesen némi késéssel rajtolt, s bár a technológiai falak Magyarországon is leomlottak, egyelőre azonban mindkét szemlélet kísérleti korszakát éli a hazai piacon. A megnövekedett sávszélességnek és az olcsó szervereknek köszönhetően megjelentek a mindenki számára hozzáférhető, jó képminőségű videók. Nemrégiben néhány nap alatt csaknem 100 ezren töltötték le a Videobomb nevű közösségi oldalról a Napló című tévéműsornak azt az adását, amely arról híresült el, hogy Orbán Viktor többször is zavarba hozta benne a riportert, Sváby Andrást. A modemes időkben megúszta volna Sváby.
A saját gyártású mozgóképes tartalmak értékesítésében élen járnak a legnagyobb forgalmú szájtok. Sajátos műfajt kellett kialakítaniuk. Az egyik nagy szájt stábvezetője szerint a híroldalak videós tartalmai a tévékhez képest sokkal pörgősebbek, általában a gyors vágásokkal készített anyagok élnek meg, rövid snittekkel. Ez a technikából fakad, mert ha a médiafogyasztó kezében egér van, akkor meg annál is türelmetlenebb, mint ha távkapcsolót markolna. Forgatás közben szándékosan próbálják a riportert háttérbe nyomni, a mikrofont pedig szívesen odaadják a megkérdezettek kezébe, miközben minden eszközzel provokálják őket. Míg van, aki a rövid, 30 másodperc és 2 perc közötti klipszerű anyagokra esküszik, addig mások elmennek akár 8 perc hosszúságú videóig is.
Más pozícióból indulnak nézővadászatra a közösségi alapon szerveződő videomegosztó rendszerek. Ezekre a felületekre bárki feltöltheti otthon készült, más szájtokról átvett vagy akár a tévéből rögzített mozgóképes anyagait. A Blogtér blogportál alatt júniusban indított Videobomb napi 30-40 ezer látogatót vonz. A vállalkozás ügyvezetője, Miskolczy Csaba úgy látja: az internetes videomegosztás és a videobloggolás során egyenként kisebb nézőszámot elérő, de hatékonyabb klipek jönnek létre, a civil tartalmak pedig egyre nagyobb közönségre tesznek majd szert. Ezt hívják "longtail"-modellnek: amikor nem a médiasztárok generálnak milliós nézettséget, hanem több ezer civil vagy home-videót néznek meg egyenként pár ezren.
Nincs messze az idő, amikor az interaktív netes videózásra szokott generáció végleg leszokik a klasszikus tévé nézéséről, és áttér a hamarosan itthon is használható "on demand", azaz interaktív IP-tévés szolgáltatásokra. Ennél a néző szabadon megállíthat vagy visszatekerhet egy-egy élő adást, és ha kedve tartja, választhat a szolgáltató online videotékájából is.
Hasonló modellt követ a Freevlog közösségi videoblog is, melyet a blogszolgáltató Freeblog részeként üzemeltet az Econet.hu Informatikai Nyrt. Az oldal főszerkesztője, Asbóth Attila a közösségi tartalmak mellett videopályázatokat is szervez, valamint sztárinterjúkat is közöl a Freevlog rendszerén. Úgy véli, a videomegosztó oldalak tökéletes eszközök a tévéműsorok népszerűsítésére, az okozható kár eltörpül a netes közösségek bevonásából származó haszon mellett.
Bármilyen üzleti szemléletet kövessenek is, az online videózás hazai úttörői egyetértenek: a hagyományos tévé mellett felnő az az interaktív tévé, amely önmagában minőségileg magasabb szinten lesz képes kiszolgálni médiafüggőségünket. Az internet és a televízió kínálata és természete nagyon nagy részben fedi majd egymást. Elválik, életképesek maradnak-e külön-külön.
RADNAI ZOLTÁN
