Piacgazdasági alapon most elemezték először az üvegházhatást - ünnepelte a brit sajtó Sir Nicholas Sternt, a brit kormány megbízásából összeállított klímakatasztrófa-jelentés szerzőjét. Ő ugyanis nem pusztán azzal riogat, hogy a 21. század közepéig akár 200 millió embernek is esetleg új otthont kell keresnie az árvizek vagy épp ellenkezőleg, a szárazság miatt, és hogy akár a fajok 15-40 százaléka is kipusztulhat. A Világbank egykori főközgazdásza azt is fölmérte, mi a nagyobb, az ipar és a közlekedés szén-dioxid-kibocsátása, valamint az erdőirtások nyomán bekövetkező globális felmelegedés okozta kár, avagy az a summa, amit e jelenségek leküzdése igényel.
A mű hatása alá került Tony Blair miniszterelnök is. "A katasztrófa nem valamiféle tudományos-fantasztikus jövőben fog bekövetkezni, hanem még a mi életünkben - intette földünk lakóit. - Sőt ha nem cselekszünk azonnal, a következmények visszafordíthatatlanok lesznek."
A felmérést a Nairobiban tartott e heti világértekezlet elé időzítették. Kenya fővárosában azt folytatják, amit kilenc éve a japán Kiotóban kezdtek el. Ott született az a megállapodás, amelynek eredményeképpen - noha azt a világ szén-dioxid-kibocsátásának majdnem a negyedét adó Egyesült Államok, Kínához és Indiához hasonlóan, nem írta alá - kialakulóban van az a rendszer, amelyben több ország, köztük az Európai Unió minden tagja már felső határt szabott a káros gázok kibocsátásának. (Igaz, Kiotó óta csupán Németországnak és Nagy-Britanniának sikerült érzékelhetően csökkentenie a szén-dioxid-kibocsátást.) A kvóták túllépéséért azzal kell fizetni, hogy a bűnös megvásárolja a tisztább országoktól az ő erőműveik által fel nem használt szennyezési lehetőséget. Ez is egyfajta piac, ennyiben tehát Sir Nicholas nem teljesen úttörő, de - mint a londoni The Times írta - munkája mérföldkőnek számít, mert mentes az érzelmi túlzásoktól, ehelyett statisztikai modellekkel írja le a felmelegedés gazdasági hatását. A Stern-jelentés méltatói arra számítanak, hogy a közgazdasági megalapozottságú becslés hatással lesz a kiotói megállapodást bojkottáló Washingtonra. Az amerikaiak évek óta azt hajtogatják, hogy a levegőszennyezés csökkentése bizonytalan eredménnyel jár, ám az erre fordított összegek fékeznék az USA gazdasági növekedését.
A Stern-jelentés egyik legidézettebb tézise azonban pont az ellenkezőjét igyekszik számszerűsíteni vagy legalábbis megsaccolni. Épp a Föld légkörének szakadatlan rongálása az, ami a természeti csapások okozta károk, a mezőgazdasági termelés visszaesése, valamint különféle közvetett hatások miatt legalább 5 százalékkal veti vissza a föld országainak össztermékét (GDP), de kedvezőtlen esetben akár 20 százalékkal is. Igaz, a jelentés kissé homályban hagyja, hogy a 22. századig terjedő időtávon belül mikor lenne elképzelhető a legrosszabb eset. Ezzel szemben - állítja Stern - az üvegházhatás csökkentése most és a következő évtizedekben a világ-GDP 1 százalékát emésztené fel. Másképp fogalmazva: a levegőbe eregetett szén-dioxid minden tonnája legalább 85 dollárnyi kárt okoz, a kibocsátás mérséklése viszont tonnánként legfeljebb 25 dollárba kerül. E becslésekre az teszi fel a koronát, hogy ha a világ érdemben nekilát az üvegházhatás mérséklésének, a világgazdaság előbb-utóbb minden egyes év intézkedéseivel legalább 2,5 ezermilliárd dollárt nyerhet. Lehet, hogy a legradikálisabb környezetvédők, akik szerint bolygónk megóvása és a gazdagodás hajszolása nem fér össze, nem értenek vele egyet, de számaival Stern azt igyekszik bizonyítani, hogy az üvegházhatás mérséklésére fordított tetemes summa nem akadályozza a gazdasági növekedést.
A közgazda több irányban látja a kibontakozás útját. Alaposabban tovább szabályozná az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátásának beárazását, és azt javasolná, hogy a kormányok jól működő szén-dioxid-világpiacot alakítsanak ki. Ösztönözné a hatékonyabb, egyúttal kevesebb káros anyagot kibocsátó technológiák, a gazdaságosabb energiatermelés fejlesztését. Szorgalmazza azt is, hogy fogják vissza az erdőirtást, de - biztos, ami biztos - az is a javaslatai között szerepel, hogy a klímaváltozást figyelembe véve a mostaniaknál szárazság-, illetve árvíztűrőbb haszonnövényeket kellene elterjeszteni.
Aki nem szeretné megvárni, amíg a kormányok cselekszenek, maga is hozzájárulhat az üvegházhatás csökkentéséhez. Egy London-Budapest retúrjegy mellé mindössze 7,49 euróért megváltható az a 3,5 mázsányi szén-dioxid-kibocsátás, amely a gép egy utasára jut. Akad légitársaság, amelynek honlapján ez kiszámítható, és a jegy mellé örömest le is vonják az önkéntes büntetést a környezettudatossága dacára nem vonattal vagy hajóval utazó kuncsaft hitelkártyájáról. A bevételből a harmadik világban - kizárólag azokban az országokban, amelyek nem csatlakoztak a kiotói megállapodáshoz - olyan környezetkímélő programokat finanszíroznak, amelyek csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Indiában például földgáz helyett biomasszával fűtött iskolai kályhákat állítanak föl. E szolgáltatást - főképp légitársaságokkal összefogva - az angol Climate Care cég nyújtja, amelynek forgalma saját adatai szerint 2005-ben 568 ezer font volt. A nairobi értekezlet előtt jó sajtójuk van a hasonló cégeknek és alapítványoknak - mint a zürichi MyClimate, a bonni Atmosfair vagy a londoni CarbonNeutral Company -, amelyek környezetbarát projektek képében bűnbocsánatot árulnak a levegő ellen vétkezőknek.
A CarbonNeutral áll például amögött, hogy egy igencsak sok kipufogógázért felelős autókölcsönző kontójára fát ültetnek - történetesen az egykori NDK-vegyipartól leginkább sújtott vidéken -, mégpedig pont annyit, amennyinek a lombja feltehetőleg annyi szén-dioxidot köt meg, amenynyit a bérautók kibocsátanak. Az erről beszámoló hamburgi Der Spiegelből ugyanakkor kitűnik, hogy környezetbarát vezeklés helyett időnként pusztán ügyes marketingfogásról van szó. Akad olyan ökocég, amely leplezetlenül azzal csábítja ügyfeleit, hogy az akciók révén felelősségteljes piaci szereplő színében tűnhetnek fel. Az Atmosfair időközben szakított is a faültetéssel, talán azért is, amit a hamburgi lap idéz: egy német biológus szerint a mérsékelt égöv alatt hatvan évig is eltart, amíg egy fa több szén-dioxidot köt le, mint amennyit maga is kibocsát.
Mint oly sok más üzletnél, itt sem árt tehát vigyázni. Megbízható szennyezéscsökkentő akció az, amely mögött az ENSZ klímatitkárságának ajánlása, a CER (Certified Emission Reduction) áll. Csakhogy létezik az ehhez nagyon hasonló VER-tanúsítvány (Verified Emission Reduction) is, amely szintén igazolt kibocsátáscsökkentésnek fordítható. Utóbbinak a kritériumait azonban egészen egyszerűen maga a szolgáltató állapítja meg. Így viszont persze nem nehéz kedvező áron környezettudatos igazolásokat árulni.
