Már középkori iszlám épületeken is felhasználták azokat a geometriai mintázatokat, amelyeket a modern matematikusok, mit sem sejtve az előzményekről, csak az 1970-es években alkottak meg - adta hírül az amerikai Harvard Egyetem két kutatója. Az ember- és állatábrázolás tilalma miatt a muszlim művészek főképp kalligrafikus, geometrikus és növényi mintázatokkal díszítik épületeiket. Mint most kiderült, a díszítőelemek tárházában az úgynevezett kvázikristályok is megjelentek a törökországi Bursától Bagdadon át az indiai Agráig. "A hagyományos kristályszerkezetekhez, például négyzet- vagy háromszögrácsokhoz képest a többféle sokszögből álló kvázikristályok szimmetriái sokkal bonyolultabbak, gazdagabbak - magyarázta az alakzat lényegét a HVG-nek Böröczky Károly, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Intézetének kutatója. - A matematika csak kevéssel előzte meg a fizikát: az 1980-as években kiderült, hogy a valóságban is elő lehet állítani kvázikristály-szerkezetű anyagokat." Az ilyen, matematikai algoritmusokkal szerkeszthető mintázatok egyik típusára Roger Penrose brit matematikus 1979-ben Amerikában szabadalmi jogot kapott, a harvardi kutatók cikkéből viszont most kiderült, hogy az iráni Iszfahánban látható, 1453-ban épült Darb-i Imam szentélyt a "Penrose-parkettel" lényegében megegyező mintázat díszíti.sciencenews.org, theophys.kzh.se